„falusi élet” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 8

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 03. 23. 21:57 Élet ❤️ 3 👁️ 27

Fiatal házasok voltak, amikor szülőfalujában megvettek egy kicsi tömésházat. Rég nem laktak benne, udvara elhagyottan gazosodott. A házra is ráfért a sározás, meszelés. Ők mégis boldogan rendezgették első, saját otthonukat. Sajnos az örömük kevés ideig tartott, mert egy hatalmas vihar alaposan megtépázta a tetejét. Még ez lett volna a kisebb baj, de a ház falai is megrepedtek, a hirtelen lezúduló eső meg alámosta az északi falat, ami egy helyen megroggyant. Félő volt, hogy hamarosan a többi is követi. Mint később kiderült, alapja alig vagy nem volt a háznak. Akitől megvették, szóba sem állt velük, elzavarta őket, amikor reklamáltak. Mi az, hogy még nekik állt feljebb, mit képzeltek, kevés pénzért palotát akartak?
Mivel biztosítás nem volt a házon, nagy bajban voltak. Az életveszélyessé…
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 05. 06:03 Élet ❤️ 1 👁️ 9

Külföldön járunk. Egészen pontosan egy kis svájci határhoz közeli kis faluban, ahol békében, harmóniában éltek az emberek, és ahol a helyi önkormányzat készségesen felajánlotta, hogy az elhunyt hozzátartozókat segítőkészen eltemetik, és persze – amennyiben természetesen az illető rokonok, családtagok úgy kívánták –, saját sírjukat is nyugodtan megáshatták az erre kiosztott ásókkal, lapátokkal.
Thomas Leuenberger éppen a precíz alapossággal rendben tartott, és méltán elhíresült konyhakertjét gondozta, ahova előszeretettel jártak vissza néhanapján a helyi asszonyok, mert állítólag volt valami anyag a földjében, amitől annyira finom, és ízletes volt az összes zöldség és gyümölcs és persze egyéb termények, hogy az ember amikor a szájába vette úgy érezte legalábbis, mintha cukorkát, vagy…
Tovább olvasom…

Írta: Szabó László István 📅 2026. 02. 21. 20:39 Ironikus ❤️ 0 👁️ 13

Egyszer az erdőn túl, ahol még a madarak is térden állva isszák a vizet, valamikor réges-régen, amikor még a keréknyomból is lehetett inni, gémeskút állt minden udvaron, akkoriban nekem is szép barna hajam volt, mint nektek, amikor még a falu végén az akasztóhegy nem volt olyan meredek, na akkoriban történt velem meg ez a furcsa eset. A szegény ember mindig vigyázott a jószágra, mert kevés volt neki. Édesanyám tyúkjait egy kackiás kokré őrizte és kergette naphosszat az udvaron, persze néha engem is megkergetett. A hátsó udvaron a tyúkok gyakran ültek fel a kecskebakra kotyogni. Megkérdeztem Édes-anyámat, miért kergeti a tyúkokat, csak annyit felelt, játszanak, mert szerettek kergetőzni, persze én megértettem, mert mi is nagyon szerettünk fogócskázni. Egyszer a kakas belelépett egy ledecia…
Tovább olvasom…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 06. 16:38 Élet ❤️ 1 👁️ 32

Valamikor a falumban utca hosszat fehérre meszelt tömésházak voltak, a poros útra néző kicsi ablakokkal. A legtöbb ablakban tavasztól őszig, piros vagy fehér muskátli nyílt. Ám volt egy ház, ahol a nyitott ablak mögött reggeltől estig egy szomorú szemű fiatal lány üldögélt. Amikor labdáztunk, szaladgáltunk a poros úton, láttuk Őt, de eszünk ágában sem volt megkérdezni, hogy miért nem jön játszani. Egy alkalommal télen a házuk előtt hógolyóztunk. A szomorú szemű lány akkor is a csukott ablak mögött üldögélt, és sóvárogva nézett bennünket. Az egyik hógolyó célt tévesztve eltalálta az ablakot. Nagyon megijedtünk, mert az ablaküveg csörömpölve hullott a hóra és a lány ölébe. Ő pedig éktelen visításba kezdett. Mi pedig elszaladtunk, de hiába, mert nem maradt következmény nélkül a dolog.
A…
Tovább olvasom…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 30. 15:22 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 19

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.

– Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megy ez nekem olyan gyorsan! – lihegett az öregember.

– Vén marha – gondolta magában Rozi. – Miért kell ennek a lagymatag öregembernek nő? De végül is nem baj, hiszen tele van a pénztárcája. – Csak végezne már!

– No, kész vagyok, mehetünk! – szuszogta az aggastyán – és lassan felhúzta a nadrágját.

– Akkor most már várjon egy pillanatot, amíg elnyomom a cigimet – felelte Rozi, és szívott egy utolsó mély slukkot a cigarettájából, aztán kinyitotta a kazán ajtaját és rádobta a hamu tetejére a csikket. – Most már mehetünk!

Kétszer is elfordította a kulcsot a zárban az öreg, nehogy nyitva maradjon lánya házának ajtaja. Mielőtt kilépett az utcára, óvatosan…
Tovább olvasom…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 21. 12:48 Igaz történet ❤️ 3 👁️ 21

Pista sógor soha életében nem gondolta volna, hogy egyszer majd sógornője lábai között fog utazni. Ezt a kiváltságot, ha annak nevezhetjük egyáltalán, nem életében, hanem halálában kapta meg. Földi életében nem igazán vágyott társaságra. A kocsmák „népét” érezte szűk családjának, nem választott arát sem magának. Anyja is úgy gondolta, hogy jó helyen van a fiacskája az ő szoknyája mellett. Legalább özvegységében oltalmazza, és elvégzi a férfimunkát a porta körül. Jó ideig hiányzott Pistának az asszonynép közelsége, de amikor átfordult az ötvenedik évén, megbarátkozott a gondolattal, hogy már nem alapít családot, érezte, hogy kifutott az időből. Tiszta ruha és meleg étel mindig volt az asztalán, a pénzét meg arra költhette, amire akarta, de többnyire leginkább csak alkoholra akarta. Anyja…
Tovább olvasom…

Írta: Szilágyi Péter Miklós 📅 2026. 01. 17. 19:14 Humor ❤️ 2 👁️ 32

Mahagóni fával füstölt, szarvasgombás pakisztáni tintahal salátaágyon, aperol spritz és marhavelős pirítós is volt az asztalon, egy olyan falusi házban, melynek lakói még nem jártak a földút végén, ahová a vonat is GPS-szel megy, ahová a gólya is átszállással hozza a gyereket. Mégis, jönnek a rokonok Pestről, valamit villantani kell nekik, még a végén azt hiszik, ezek nem emberek, ezek nem ismerik a valóságot, ezek engedtek a mátrix csalfa bűvészmutatványának, és a való világot csak a tévéből ismerik.

Egy ember azonban mégis járt a földút végén, noha gyalog, s onnan a hat tizenkettes busszal megy be a városba, hiszen oda jár középiskolába.

Ő Lili, akinek a születésnapját ünneplik ma. Ő sem érti, mire ez a nagy felhajtás. Rendben van, egyszer tizenöt éves az ember, ha kétszer, az már…
Tovább olvasom…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 27. 11:15 Élet ❤️ 0 👁️ 16

Pár éve történt, ha eszembe jut néha, jókat derülök rajta...

Volt egy-két elintéznivalóm, buszra szálltam-ültem, kényelmesen elhelyezkedtem. Gondoltam, az egyórás út alatt "bambulok" egy kicsit, mivel olvasnivalót elfelejtettem vinni magammal. Tíz perc adatott meg nekem a "bambulásra". Mögöttem egy hetvenöt körüli néni ült. A következő megállónál felszállt egy harmincas férfi, s beült mögém, a néni mellé. Ismerősök voltak, egyazon faluból valók. Kénytelen voltam végighallgatni a beszélgetésüket. Most megpróbálom veletek is megosztani ezt az "élményt", amit főként a férfi magasröptű, fordulatokban "gazdag" beszéde tett élvezetessé. Nem írom le az egészet, hosszú lenne. Csupán egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni nektek.
F - férfi N - néni
Íme:
F :"- Hát az öregmama hogy van?
N…
Tovább olvasom…