Ildikó a férjével együtt egy szép nyári reggel kirándulni indult. Kézen fogva ballagtak a jól ismert erdei úton. A hűvös tölgyesben a csicsergő madarak csak most kezdtek ébredezni. Erdei szamóca szegélyezte útjukat, csokorba szedték és vígan falatozták. A vargánya szelíden kandikált ki a dús avar alól. Lehajoltak értük és vidáman kosarukba szedték. Az ebédjükről már gondoskodott a természet. Talán egy órája barangoltak már, amikor úgy döntöttek, hogy szétválnak egymástól. Egyikük a gyalogútról balra fordult, másikuk jobbra tartott. Ildikó az első külön töltött órában élvezte, hogy egyedül sétál az évtizedes tölgyek alatt, még a zümmögő méhecskék sem zavarták. Övé a világ, semmi sem zavarhatja meg ebben az idillben. Aztán, ahogy egyre mélyebbre tévedt az erdő belsejében, egy pillanatra…Tovább olvasom…
A háromtagú család tagjai megérkeztek a kétszintes, impozánsnak tűnő, ám valójában jócskán lelakott családi házhoz, amin meglátszott, hogy egyszerre több család is bátran osztozkodik rajta. – Kérvényt nyújtsak be, hogy gyertek már az ég szerelmére! – Az apán jócskán meglátszott, hogy annyi kedve sincs a rokonlátogatáshoz, mint a foghúzáshoz, de hát, ha egyszer már megígérték, hogy benéznek, nem akarta megváltoztatni véleményét. – Jól van apukám! Ne izgasd magad! Normálisan is el lehet ezt intézni! – felelte lazán, szinte természetesen a mindig filigrán és csinos feleség, amivel valósággal az őrületbe kergette a férjét, akinek muszáj volt rágyújtania egy újabb cigire, mintha ezzel akarná enyhefokú idegességét, frusztráltságát tompítani. – Na! Mi lesz már a kurva életbe! Mozgás! –…Tovább olvasom…
A rendkívül csinos, stílusos, modern nőn párducmintás bunda volt, ami akárcsak szintén színben vele összepasszoló magassarkú csizmája egy vagyonba is belekerülhetett. Porsche terepjárójából szállt ki, miközben egyik kezében félmillió forintos okostelefonján egy fontos, üzleti jellegű hívást intézett, míg a másik kezében egyre idegesebben, egyre feszültebben kezdte rángatni lenszőke hajú, kékszemű kislányának pufók kezecskéit. – Gyerünk már Lili! Mi lesz! Mozogj! – parancsolt rá hangosan, és minél inkább sürgette a kislányt, annál inkább érezhető volt, hogy elveszti irányítását a rohanó percek felett, és robbanással fog fenyegetni az adott atombomba-pillanat. – Anyuci? Miért vagy dühös? Valami bajt csináltam?! – kérdezte közepes méretű plüssmackóját erősen magához szorítva a kislány…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy vidám szilveszteri napnak indult. Anna tarot kártyalapokkal jósolt, és a kristálygömbjét nézegette. Félelem fogta el a látványtól. Éjszakára ment dolgozni. Miközben készülődött, vérfagyasztó kacagást hallott kívülről. Mintha az űrből érkezett volna. Mi lehet ez? – hümmögött. Abban a pillanatban, ahogy kilépett, egy ököl óriási erővel visszalökte. Menekülni sem tudott. A férfi maszkot viselt, de ő felismerte. Jeges borzalom futott át a testén. A férfi rálökte az ágyra, és eltorzult arccal ütlegelni kezdte, miközben ráparancsolt, ne sikítozzon, különben repül az erkélyről. Majd lenyúlt a torkára, és fojtogatta kegyetlenül. – Megdöglünk mindketten! – üvöltötte. Életét a szomszéd kutyája és egy titokzatos szellem mentette meg.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A rendkívül csinos, stílusos, modern nőn párducmintás bunda volt, ami akárcsak szintén színben vele összepasszoló magassarkú csizmája egy vagyonba is belekerülhetett. Porsche terepjárójából szállt ki, miközben egyik kezében félmillió forintos okostelefonján egy fontos, üzleti jellegű hívást intézett, míg a másik kezében egyre idegesebben, egyre feszültebben kezdte rángatni lenszőke hajú, kékszemű kislányának pufók kezecskéit. – Gyerünk már, Lili! Mi lesz! Mozogj! – parancsolt rá hangosan, és minél inkább sürgette a kislányt, annál inkább érezhető volt, hogy elveszti irányítását a rohanó percek felett, és robbanással fog fenyegetni az adott atombomba-pillanat. – Anyuci? Miért vagy dühös? Valami bajt csináltam?! – kérdezte közepes méretű plüssmackóját erősen magához szorítva a kislány…Tovább olvasom…
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy pici lány, aki minden este mesét akart hallani. – Az én vagyok? Pssszt. A szüleik kifogytak a meséből, és tanácstalanok voltak. Csak néztek egymásra este, mi legyen. A kislány betakarózott, de nem tudott aludni, már minden történetet ismert, elfordult. Ismerem az összes mesét, ma nem is tudok majd elaludni! Szomorú volt nagyon. A fekete felhők lassan takarták el a fényes holdat, és a kislány átfordult a másik oldalára. Kinyílt az ajtó, és a kislány kinyitotta a szemét. – Ismered azt a mesét, hogy volt egyszer, hol nem volt? – kérdezte halkan az anyuka, és mellé ült. – Nem, nem, mi az az egyszer volt, hol nem volt? – Hát az azt jelenti, kislányom, hogy vagy megtörtént, vagy nem. – Ez a mesék világa. – Akkor miért ez a címe a…Tovább olvasom…
Azt hallottam, mielőtt meghalsz, lepereg életed filmje a szemeid előtt. Most már tudom, hogy ebben is hazudtak. De úgyis mindegy, ki akarná egy eltaszított, megalázott, értéktelennek tartott ember unalmas életét végignézni újra? Kevés jó jutott bele, főként csak szenvedés. Boldogság? Hamar megtanultam, hogy még álmodozni is hiábavaló róla. Egyet tudtam biztosan: most meghalok. Nem féltem. Vágytam a halált. Úgy gondoltam rá, mint egy újabb lehetőségre, megnyugvásra. Talán, amikor újjászületek, jobb lesz. Az előbb hoztam meg életem eddigi egyetlen értelmes döntését. Csak egyet kellett lépnem. Aztán csak zuhantam. Nézelődtem. Majd becsuktam a szemem. Mindjárt vége. Némán nyelt el a sötétség.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Lassan este tizenegy óra volt már. Kollár Béla egykedvűen vetette meg ágyát és lefekvéshez készült. Fejében még kavarogtak a délutáni gyűlés emlékei. Igazából a gyűlés legfontosabb témája az volt, hogy a tavalyról „megörökölt” hátrányt miképp is váltják előnyre. Kollár elvtárs nagyon szégyellte magát, és nem győzte hangsúlyozni, hogy idén minden erejét összeszedve, sőt megduplázva fogja a szocializmust építeni. A szégyenteljes 1950-es év után, amely során mindössze 170%-ra teljesítette az előírt terveket, az 1951-es év a dicsőség és a győzelem éve fog lenni. Idén igenis vaskézzel fog csapást mérni az imperialistákra, és megmutatja, hogy mit is jelent Rákosi elvtárs hű gyermekének lenni. Kollár Béla egyszerű fémipari munkás volt. Beosztása szerint olvasztár. Szerette a munkáját…Tovább olvasom…