Hirtelen sötét
Ynela Zíléna
Hirtelen harapott a sötét.
A semmi közepén hagyott.
A mellkasom feszül, a levegő megakad.
A másodpercek torzan nyúlnak,
mintha az idő is visszatartaná lélegzetét.
„Tarts ki, szív… dobogj… élj” – könyörgöm.
Annyi minden maradt még.
Egy pillanatra felvillan:
virágillat, gyermekkacaj, kutyám farkcsóválása.
„Mondd, nem üres az ágyam.
Mondd, nem lesz árva...
Mondd már… kérlek, mondd.”
A csönd válaszol:
Nem közelít a vég.
Már ideért.
A semmi közepén hagyott.
A mellkasom feszül, a levegő megakad.
A másodpercek torzan nyúlnak,
mintha az idő is visszatartaná lélegzetét.
„Tarts ki, szív… dobogj… élj” – könyörgöm.
Annyi minden maradt még.
Egy pillanatra felvillan:
virágillat, gyermekkacaj, kutyám farkcsóválása.
„Mondd, nem üres az ágyam.
Mondd, nem lesz árva...
Mondd már… kérlek, mondd.”
A csönd válaszol:
Nem közelít a vég.
Már ideért.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák a Dráma témából: