„fény” – novellák címszó szerint

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 10. 02:22 Advent ❤️ 1 👁️ 18

Négy fényesen lobogó gyertya

1. Gyertya – Hit

– Elsősorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy egyszer valóban jön majd valaki, aki legyőzi a gonoszt az emberekben, és megbünteti azokat, akikben a gonosz legyőzhetetlen.
– Másodsorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy a világban még mindig több jó ember van.
– Harmadsorban:
– Szeretnék hinni abban is, hogy az emberek a jó érdekében végre összefognak és cselekednek.

Hiszek…

2. Gyertya – Remény

– Még mindig őszintén remélem, hogy a hit mindenkiben erősebb lesz, mint a félelem és a gyávaság!

Reménykedem…

3. Gyertya – Öröm

– Bennem csak akkor lesz, ha az első két gyertya lángja mindig lobogni fog, és fényessége nem vakítja el az embereket.
– Mindenki együtt, egyformán örülhet.

Örülnék…

4. Gyertya –…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 07. 14:37 Sorsfordító ❤️ 0 👁️ 17

A hajnali derengésben egy aprócska fény lesett be az ablakon.
Egy fény, amit hosszú évekkel ezelőtt elveszítettem lelkemben. Mosoly ül arcomon. 

Eszembe jutott, amikor hónapok, évek teltek el egyik baj a másik után.
Nem volt egy halovány fénysugár sem, ami reményt adott volna a talpra álláshoz. Oly mélyen volt lelkem a sötétségbe. És akkor megérintett Isten keze. Átölelt Fénye és pislákolni kezdett
a halvány fény bennem. Felismertem, hogy lelkem mire vágyik. Mit szeretnék. És ott bent mélyen a lelkembe felgyúlt az aprócska fénysugár. Attól a pillanattól kezdve egyre csak nőtt az a gyenge fény,  növekedett. Megváltozott minden. Talpra akartam állni. Ezerszer mondtam el magamnak 

- napról napra egyre jobban és jobban vagyok. 
- mitől féljek én, hisz itt vagyok Isten tenyerén…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 06. 11:14 Karácsony ❤️ 0 👁️ 15

Közeleg a karácsony, elgondolkodom, mit is szeretnék az ünnepekre.
Mi lenne az, aminek igazán örülnék? Nem kell kézzelfogható tárgy.
Ahogy elnézem ezt a rohanó világot, én egy csendes, békés karácsonyt szeretnék.

És máris szárnyal a képzeletem.

– Karácsony angyala, kérlek, segíts nekem.
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Egy kis varázslat kellene.

Elmondom, mit szeretnék. Aztán bekopogunk a szívek ajtaján, szeretetet hintünk a szívekre, hogy adni tudjon magából minden szeretetet nélkülöző embernek. Árváknak, magányosoknak vigaszt hoznék, ha csak egy napra is arcukra mosolyt csalnék. Bekopognék a nélkülözőkhöz, asztalukra ételt, a hajléktalan emberek feje fölé tetőt tennék. Letörölnék minden könnyet. A világ szeretetben éljen – de ne csak ezen a pár napon. Legyen minden nap…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:56 Karácsony ❤️ 2 👁️ 16

A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben.

Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig vetettek rá egy pillantást; csupán egy újabb hajléktalannak tűnt, aki a város peremén él. Valójában azonban ő Ráfáel volt, Isten angyala, akit azért küldtek, hogy szeretetet és fényt hozzon a világba. Az ő dolga nem az ítélkezés volt, hanem a csendes jelenlét, amely reményt adhatott.

Mielőtt testet öltött volna, még az Égben beszélt Istennel.

– Uram, miért küldesz engem a Földre embernek? Az emberek nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:36 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.

A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.

Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…

Írta: Varga-Ipacs Eszter 📅 2025. 12. 03. 23:04 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 21

A homokóra szemei lassan leperegtek, amikor Kremp,  félig krampusz- félig ember gyermek befejezte az adventi gyertyák öntését. A meleg fény árnyékot vetett a hópelyhekkel díszített falra, mintha apró táncosok suhannának rajta.
Kremp óvatosan egy szívzsebnyi üveggolyóba zárta a gyertyát, majd köpenye alól elővette és megforgatta: úgy ragyogott, mint egy hajnali csillag. Ezzel akarta feldíszíteni a Mikulás csillagszánját, hogy idén még szebben repüljön a téli égen.
Ahogy  a fényt a többi dísz közé illesztette, megérezte: egyetlen apró jó szándék is képes ünneppé változtatni az éjszakát.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:34 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

A mennyországban hatalmas háború dúlt, a harc hevesen tombolt.
Angyalok küzdöttek, és elszabadult a pokol.

– Apám, hagyj menjek harcolni én is, mint a többiek! – kiáltotta Ecanus.

– Maradj veszteg, lányom! Ott maradsz abban a kalitkában, míg ennek vége nem lesz! – felelte az öreg, ősz szakállú ismeretlen.

Eközben a földön furcsa dolog történt.
Egy kislány álmodozva nézte a pislákoló csillagokat.
Csak bámulta őket, és arra gondolt:
„De jó lenne, ha egyszer írhatnék valamit…”
A papírra nézett, aztán a tollra.

– Szabadíts ki! – hallatszott egy hang a széllel.

Michael az első sorban küzdött.

– Engedj ki, apám, kérlek!
– Ecanus, lányom, te nem harcos vagy! – szólt a fehér szakállú.

Ecanus imádkozni kezdett a kalitkában. Szárnyai kinyíltak.

– Hallgasd szavam… –…