„gyógyulás” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 19. 07:00 Dráma ❤️ 1 👁️ 11

A férfi aznap jócskán késésben volt. Három üzleti konferenciája is lett volna, és a kivétel nélkül mindig arrogáns, pöffeszkedő, rabszolgagyáros főnöke egész biztos, hogy leordítja a fejét, ha megtudja, hogy megint nem tud idejében megjelenni a szinte már létfontosságú üzleti konferencián, ahol az illetékes vállalat számára keresnének befektető, együttműködő partnereket.
Lábujjhegyen, nagyon halkan kiment a konyhába, és mobilján felhívta az egyik kolléganőjét:
– Szia, jó reggelt! Ne haragudj, de úgy néz ki, hogy sajnos ma semmiképp sem fog menni a dolog! – suttogta nagyon halk, bizalmas hangon.
– Ugye te most szívatni akarsz, Péter?! – kérte ki magának a kollégina. – Te is tisztában vagy vele, hogy óriási üzletről van szó! Most nem szállhatsz ki! Ez nem egy idióta kívánságműsor! –…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 03. 12:22 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít.  Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. 
	A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. 
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.  
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. 
– Miben segíthetek?
–  Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 03. 07:33 Romantikus ❤️ 2 👁️ 9

Váratlanul, hirtelen riadt fel. Az éjszakának már éppen vége volt, mikor a hajnál rózsás, levendulaköde derengeni kezdett. Tágasan berendezett társasházi lakásából szép kilátás nyílt a Szent István parkra és a Margit hídra. „Miért történik vele mindig ilyesmi? Miért kell, hogy majdnem minden napján a nagyon szomorú és viszontagságos gyermekkora és múltja megtörtént árnyképei között bolyongjon, mint valami szánalmas vagy elátkozott kísértet?!” Éberkómás állapotban még azért kinyújtóztatta kellemesen elzsibbadt végtagjait, majd megsimogatta hosszú, karcsú lábához folyamatosan odadörgölőző macskáját, Rúdit, és ha már felkelt, adott neki egy kis állateledelt. Mostanság mintha szándékosan is távol tartotta volna magát munkatársaitól, ismerőseitől és barátaitól is. Mintha az utóbbi pár évben…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 28. 06:48 Romantikus ❤️ 2 👁️ 15

Amilyen gyorsan virágba borult a természet tavasszal, olyan gyorsan elillant a nyár vidámsága minden bájával és örömével együtt. A fák lassan kezdték elveszíteni aranysárga leveleiket. A madarak csicsergése is elhalkult. Az élővilág lassan elkezdett készülődni a télre. A hőmérséklet alábbhagyott, csak Ákos és Lilla egymás iránt érzett szerelme nem változott. Ugyanolyan hevesen lángolt, mint amikor tavasszal összeházasodtak. Egyetlen zavaró tényező volt csupán az életükben. Ákos anyukája nem tudta elfogadni Lillát fia párjaként. Zavarta a 15 év korkülönbség és a menye modern felfogása az életről, de legfőképpen az, hogy fia közös ház építésébe kezdett Lillával. Azt gondolta, egyetlen gyermeke mindig támasza és lakótársa lesz. Nehezen tudta elfogadni, hogy már nem ő a legfontosabb a fia…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 27. 21:43 Egyéb ❤️ 3 👁️ 23

Az új állatorvos augusztus közepén foglalta el állását, és családjával beköltözött a szolgálati lakásba. A falubeliek úgy tudták, hogy felesége lesz a segítője, de már szeptember volt, és még senki sem látta a doktornét. Györgyi, a kislányuk most lett első osztályos, és szépen összebarátkozott Évivel, a padtársával. Gyakran játszottak együtt iskola után, természetesen a doktor beleegyezésével. A kislány időnként megemlítette Györgyinek, hogy igazán elmehetnének őhozzájuk is játszani. Ilyenkor Györgyi mindig talált kifogást, hogy miért nem mehetnek. Legtöbbször édesanyja gyengélkedését hozta fel indoklásul. 
– Mindig fáj a feje, nem szereti, ha körülötte zaj van.
Az állatorvos feleségét továbbra sem látták a falusiak. Boltba, postára nem járt, a doktor intézte ezeket a dolgokat. Ha beteg…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 21. 21:06 Élet ❤️ 2 👁️ 18

Róza életében voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudott túllépni az őt ért fájdalmas veszteségeken. Míg jó idő volt, naphosszat sétált a városban, mert úgy érezte, mindenhol jobb, mint az emlékek közt otthon lenni. Sétái alkalmával végiglátogatta a templomokat, rövid imákat mormolt, majd újra az utcán találta magát. Céltalanul bolyongott a piaci forgatagban, meg sem hallva a kofák invitálását, hogy nézze meg portékájukat.

Egy alkalommal, talán nem véletlen, a városi könyvtár előtt találta magát. Sokszor elment már mellette, de valahogy nem érezte, hogy be kellene mennie. Most figyelmetlensége miatt majdnem orra bukott a könyvtár névadójának márványszobra előtt. Kezeivel biztos pontot keresett a kapaszkodásra, és amikor megtalálta, megkönnyebbülten felegyenesedett. Meglepődve…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 18. 14:41 Önismereti ❤️ 2 👁️ 28

Régen a könyv ajtó volt.
Kinyitottam, és beléptem mások életébe: hősök bátorságába, távoli tájak csendjébe, kitalált sorsok biztonságába. Amíg olvastam, nem kellett válaszolnom a világ kérdéseire. Elég volt követni a sorokat, hagyni, hogy vigyenek.
Aztán lett idő, amikor a csend túl hangos volt.
Amikor a veszteség súlya ráült a napokra, és a szavak hiányoztak. Akkor a könyv nem menekülés lett, hanem kapaszkodó. Mások történetei segítettek túlélni a hiányt, megnevezni azt, amit kimondani nem tudtam.
Ma a könyv már nem ajtó, hanem ház.
Nem belépek, hanem megérkezem. Az üres lapok nem kérdeznek, nem siettetnek. Várnak rám. A toll alatt születő szavak lassan rendet tesznek bennem, darabokra bontják a fájdalmat, hogy elbírható legyen.
Régen elbújtam a történetekben.
Ma magamat írom…

Írta: Linda Penny 📅 2026. 01. 17. 07:45 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 11

Ragyogó napsütésben sétálunk. Te meg én. Körülöttünk csend, béke, virágok, a kis patak hangja... Nevetve, vidáman léptünk át egy-egy követ, kerültünk ki egy-egy gödröt.
Elfáradtam. Megbotlottam, elestem.
Lehajoltál, megfogtad a kezem, és magad után húztál.
Kértelek, álljunk meg, nézz rám! De te csak mentél, húztál magad mögött, csak a cél érdekelt. Nem törődtél a göröngyök, kövek, tüskék okozta sebeimmel, fájdalmammal.

– Megérkeztünk! – mondtad, majd rám néztél.
– Ki vagy te? – kérdezted.

Nem ismertél rám, hisz még nem láttad a sebeket, amiket okoztál.
Elengedted a kezem, otthagytál. Ki vagyok én? – kérdem, mert már magam sem tudom...

Vissza szeretnék menni a tisztásra, a virágok közé, ahol elestem, hogy megpihenhessek. Hogy erőt merítsek a fényből, a csendből, a békéből…