„hazatérés” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 03. 21. 17:18 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 14

Cipőm talpa hangosan kopog az úton. Lehűlt a levegő, fázom. Megszaporázom lépteimet. Egyre gyorsabban lépegetek, minél hamarabb szeretnék hazaérni. Haza? Egyáltalán van nekem hazám? Magam sem tudom. Én vagyok a család fekete báránya, a különc, a mindig a maga feje után menő... A kitagadott. Nemkívánatos személy lettem a családban. Amikor végleg eldöntöttem, hogy elmegyek, anyám csak ennyit mondott: „ha menni akarsz, hát menj! De ide többet a lábad be nem teszed!” Ez tizenegy évvel ezelőtt volt. Évekig nem hallottam a családomról, elvoltam nélkülük. Igaz, ők sem kerestek. Hét testvérem közül egyiküket sem érdekeltem. Beletörődtem, és éltem az életemet. Az új, nagyvilági, városi életemet. Sok mindenben volt részem, jóban, rosszban egyaránt. Aztán egy idő után rájöttem, hogy valami mégis…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 25. 09:18 Élet ❤️ 3 👁️ 27

A vonat elindult. A fiú elvesztette időérzékét, a három napig tartó utazást heteknek gondolta. Mikor kinyílt a vagon ajtaja, az erős fénytől hunyorogva félig vakon lebotorkált a többiekkel együtt. Néhányan nem élték túl az utat, őket a Sonderkommando elszállította.
Egy hatalmas, szögesdrótokkal, őrtornyokkal körbevett táborhoz terelték az embereket. Az egyik távolabbi épület kéménye fölött vastag fekete füst gomolygott. A komor szürke felhők lenyomták a földre, a környéken nehéz, égett hajra emlékeztető szag terjengett. A bejárat fölé ezt írták: „arbeit macht frei”.
A fiút a gyerekek barakkjába osztották be. Hosszú sorban, deszkából ácsolt emeletes priccseken feküdt mintegy százötven fiú és lány. Aszott, sárga arcukban rémült szemeik hatalmasnak látszottak.
Este ételt kaptak. Kevés híg…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 22. 14:06 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 30

A reggel ma nem az ébresztő hangjára érkezett, hanem a felismerésre: van egy hely bennem, ahová nem ér el a világ zaja. Olyan ez a hely, mint egy régi, kövekből épült szoba, ahol a falak hűvösek, de a padlón ott pihen a napfény.
A kávé ma nemcsak reggeli ital volt, hanem rituálé. Ahogy a csészét fogtam, éreztem a tenyerem melegét, és tudtam: ez a test az én otthonom. Nem egy gép, amit hajtani kell, hanem egy szentély, amit tisztelni illik.
Az utcán ma másképp figyeltem az embereket. Láttam a sietőket, a telefonjukba kapaszkodókat, és láttam azokat is, akik – mint én – megálltak egy pillanatra a zebránál, akkor is, ha nem jött autó. Mert a rend nem kintről jön, hanem abból a mozdulatból, ahogy esélyt adunk a csendnek.
Délután valaki válaszokat várt tőlem. Sürgetett, akart, követelt. De…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 16. 10:34 Romantikus ❤️ 0 👁️ 5

Aria Svájcban, Paradisóban nőtt fel. Kisközség a Lugano – tó partjánál. Itt az emberek többnyire turisták, vagy a mezőgazdaságban dolgoznak. A tó két gleccser összetalálkozásánál keletkezett az ország déli csücskében. Meseszép környék és csodálatos hangulatú. A faluban élők odafigyelnek egymásra, barátságosak és segítőkészek.
A lány első nagy szerelme Hans, akivel a tizenéves korukat együtt töltötték. Ők hatalmas területen szőlőt termelnek. Borászattal foglalkozik a családjuk már több generáció óta.
Az iskola elvégzését követően Hans a berni egyetemen tanult tovább, míg Aria a zürichi egyetemre nyert felvételt. A kapcsolatuk idő múltával teljesen megszakadt. A fiú tanulmányait követően ott maradt, mert egy nagy cégnél kapott vezetői állást. Aria Zürichben él, és egy előkelő lapnál…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 06. 22:43 Spirituális ❤️ 1 👁️ 25

Volt egyszer egy vándor, aki egy hatalmas, ködbe burkolózó vidéken élt. Hosszú ideig azt hitte, a sűrű köd az egyetlen valósága, és minden lépését a félelem vagy a kényszer vezette. Kereste a válaszokat, küzdött az elemekkel, és próbált „valakivé” válni a sötétségben.
Egy napon azonban elfáradt a harcban. Megállt, és egyszerűen csak mélyet lélegzett. Ebben a csendben egy halk hangot hallott a szívéből:
„Dönthetsz úgy is, hogy mostantól csak a fény létezik.”
A vándor elmosolyodott. Nem akart többé bizonyítani. Úgy döntött, minden mozdulata – legyen az egy kő félregyűrése az útról vagy egy kedves szó a szembejövőnek – nem kötelességből, hanem belső örömből fakad. Abban a pillanatban a köd oszlani kezdett, és a vándor rájött, hogy egy végtelen, buja kert közepén áll.
Rájött, hogy nem egy…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2026. 01. 28. 09:38 Egyéb ❤️ 3 👁️ 16

Kovácsné mindennap várta, hogy férje hazaérjen a frontról. Azonban 1943-ban ez igencsak merész álomnak számított. A világ akkoriban nem úgy működött, mint ma. Egyszer kellett, hogy megérkezzen a behívó, aminek a hatalma akkora volt, hogy családokat szakított szét és tett tönkre végérvényesen. A veszteségi jelentésekben férje nevével nem találkozott, ez adott neki egy kis reményt, de a másnap érkezett távirat mindent derékba tört. Az írás közölte a fiatalasszonnyal, hogy férje hadműveleti területen eltűnt. Kovácsné keservesen sírt esténként, egyedüli vigaszt nemrég született gyermekük gondozása jelentette. A férjét látta a kisfiú arcában. Az igazi erős, férfias jellemet, gyermeki vonásokkal.

– Legalább te megmaradtál nekem-sóhajtotta fájdalmasan.

A fájdalom nem szűnt, egyre inkább…

Írta: A.K. András. 📅 2026. 01. 28. 01:33 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 17

József meredten nézte a bontási munkálatok megkezdését. A fogadó a Háromlábú Macskához épületét bontották. A Háromlábú Macska élete szinte minden főbb pontjában szerepel. Itt itta az első Jaffáját ötévesen, nagyapjával. Természetesen az öreg fröccsözött. Aztán odahaza iszonyatos perpatvar kerekedett belőle, mikor a nagymama megtudta, hová vitte kis unokáját az öreg. Majd mikor az öreg meghalt, itt búcsúztatták őt. Itt volt a ballagási bulija és kissé kapatosan ugyan, ámde itt vesztette el szüzességét döcögős Marissal. Akire sántasága miatt ragadt rá ez a név, és aki húsz évvel idősebb volt nála. Igen, hátul a tekepályának nevezett kerti részben. December végén. Nagy hó volt, és így utólag is belé pirul az akkor történtekbe. Évekig beszéltek róla a faluban. Ej, de elverte másnap apja!…

Írta: Ilona Köteles 📅 2026. 01. 17. 18:36 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 19

Szülei nagyon szépen nevelik egyetlen kisfiúkat. Bár tévét nem néznek, az náluk nincs is… mégis Andris nagyon sok szép verset, éneket, mesét ismer.
De nem csak ismer, nagyon szépen szaval, még szebben énekel, és felépített egy mesevilágot is Lító országaként.

És közeledett a nyár…

Hogy Andris napjait ne töltse a kis szobája négy fala közt, nyári táborokban gondolkoztak a kisfiú részére. Reggel vitték, délután hozták.
Az egyik táborozás már öt napos és állandó ottlétes volt. A szülők annyira izgultak, hisz első alkalom volt, hogy gyermekük nélkül maradtak, aggódtak is, és még beszélni sem tudtak vele. A megegyezés a felügyelőkkel az volt, hogy minden nap videót, sms-eket küldenek a szülőknek.

Minden hiába, a hiány, Andris hiánya nagy űrt hagyott a szívükben. Nem volt kit…