„ima” – novellák címszó szerint

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 22. 21:05 Egyéb ❤️ 2 👁️ 43

A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra.
Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg éjszakában. A hosszú téli estéken korán nyugovóra tértek az emberek, csak egyetlen ablakból szűrődött egy kevés fény a sötétségbe. Óvatosan közelebb hajolt, hogy meglesse, miért van még világos a csipkefüggöny mögött.
Boldogan elmosolyodott, mert ritkán látott ehhez hasonlót. Gyönyörű, barna csempével kirakott, padkás cserépkályha uralta a szoba egyik falát. A tűztérüveg ajtaja mögött vörösen izzott a parázs, méretes fahasábokat öleltek…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 29. 13:17 Élet ❤️ 3 👁️ 15

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél, és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült spaletta bezárva, az orkánerejű szél erejét mégsem tudta csillapítani.

Fürdéshez készülődött a kis család. Mindenki otthon volt. Apuka nemrég ért haza a munkából, boldogan várta őt három gyermeke és takaros kis felesége. A sparhelten már gőzölgött a fürdővíz. A két nagyobb testvér, Riti és Ildi viháncolva várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Végre kezdődhetett az este legjobb része. Először a legkisebb gyermek pancsolhatott a habos kádban, aztán jöhettek a többiek. A legvégén pedig a szülők tisztálkodtak meg a már nem…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2026. 01. 17. 17:15 Élet ❤️ 2 👁️ 22

Péntek délután volt, januári kemény nap.
A nő igyekezett, hogy indulhasson a Kék Golyó utcába a kezelésre. Budára.
Az arcát is bekrémezte, hogy a csípős hideg ne marja ki a bőrt. Az volt a szerencséje, hogy tudta használni a metrót, így az útja rövidebb időt vett igénybe. A Déliben kiérve a friss levegőre érezte annak hideg, metsző hatását. Szaporázta a lépteit, hogy időbe odaérjen a sugárkezelésre. Ott már a helységben finom meleg volt. Levetkőzött, és várta a sorát, hogy az ottani gép elvégezze a feladatát, s mehessen mihamarabb haza felé.

Sötétedett, meleg sál, sapka, kesztyű védte a hidegtől. Az aluljáróban mindig megállt egy antikvárium előtt. Szerette a könyveket. Élvezettel keresgélt, mindig talált valami érdekességet vagy kincset érő olvasnivalót a mások által kidobásra ítélt…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 21. 20:09 Karácsony ❤️ 0 👁️ 16

Istennek angyala, ülj mellém ide. Ide, erre a pamlagra. Egyedül vagyok… mint mindig. Maradj ma itt velem. S üljünk csendesen, hisz szavak nélkül is értjük mi egymást.
A csend sokszor többet mond minden szónál.

Lehunyom a szemeimet, s látlak, látlak, ahogy a fehér ruhád mellettem elterül. Nézel rám, s mosolyogni készülsz. Mosolyogni, hogy erőt adj, hogy fogd a kezemet, s félelmemet eltaszítsd. Bölcs szemeid megnyugtatóak. Sugaruk gyógyító. Lelkem simogatják. Erőt próbálnak adni, hogy képes legyek megint felállni.
Felállni onnan, ahová megint letaszítottak.
Felállni a földről, hinni megint.

Karod felém nyúl, emel fel, fel, hisz önmagamtól már ez nem megy. Akarok én hinni! De erőm már fogy, s hitem sem mindig elég ahhoz a lélekben megélt feladathoz, mit megint meg kellett, hogy…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 18. 14:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a szája és két kis gödröcske jelent meg a szája szegletében, akár édesapánknak.
– Úgy szeretném egyszer meglátni. Csak egyszer! – ragyogott fel meleg, barna szeme.
– Tudod, hogy nem lehet. Mindig éjjel jön, amikor alszunk. És nem leselkedhetünk utána! Tilos meglátnunk az angyalokat! – ráncoltam össze feddőn a homlokomat.
– Tudom. – motyogta maga elé Terka, miközben ujjával köröket rajzolt a jégvirágos ablakon. Aztán rálehelt és kezével elmázgálta a karikákat. Az orrát az üveghez tapasztotta és csak fújtatott, mint egy feldühödött bika, amíg…