18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A baráti szakítás egy manapság trendi kifejezés arra, amikor két humanoid jó ideig látszólag sülve főve együtt van, majd egyszer csak az egyikük meg akarja szüntetni a kapcsolatot. Mert: valamiben nem értenek egyet, mert az egyik minden áron életvezetési tanácsadót akar játszani a másik felett, (holott inkább a saját portáján kéne söprögetni), de a másik erre rohadtul nem vevő, mert nem vagytok mindketten egybites divatmajmok és nem szöktetek meg hazulról, vagy mentek el mindketten gályarabnak gyárazni valami szükségtelen méregdrága vacakért, ami amúgy is csak foglalná a helyet, vagy pedig a haver szimplán csak azért dob, mert elértél valami nagyobb sikert, amit ő nem. Ilyenkor az illető látszólag elkezd távolságot tartani, te meg jóhiszeműen azt hiszed nincs különösebb oka, valójában…Tovább olvasom…
Ha csupán átlagos vagy netán még azalatti gyereknek születik az ember fia lánya, akkor gyakran érezheti magát kevesebbnek azokhoz képest, akik indokolatlanul széles vigyorral vagiznak a hülye osztályfőnöki dicséreteikkel meg okleveleikkel, és akiket már kínosan ömlengős nyáladzás közepette sztárolnak a folyosókon. Mert ugye a kedves oktatók nem azt karolják fel, aki tz előtt hat héten át látástól mikulásig matekozik, hogy egyáltalán egy kettest vagy jobb esetben hármast összeszenvedjen, nem, inkább azokat sztárolják egótúltengésig, akik a szerencsés genetikának köszönhetően kisujjból kirázzák az összes létező túlbonyolított rákombákomot, amit jobb dolog híján tudomisénmilyen illuminált állapotban valaha világraokádott pár unatkozó önjelölt okostojás. Oké Norbi, mély…Tovább olvasom…
Kiléptem a fodrászüzlet ajtaján, mosolyogva néztem magam a kirakatüvegben. Igen, ez az! Kimondottan tetszettem magamnak. Több mint tíz évig vállig érő barna hajam volt, amit általában lófarokba kötöttem. Úgy gondoltam, rám fér egy kis változás, változatosság. Most teljesen rövid hajam van és nem barna, de nem ám! Vörös...Bizony, égő vörös színt választottam. Na, azért ne gondolja senki, hogy csak úgy rácsaptam a hasamra és azt mondtam: holnaptól vörös hajad lesz! Nem, nem, hosszas előkészületek előzték meg ezt az elhatározásomat. Napokig bújtam a különféle virtuális fodrász oldalakat, ahová aztán feltöltöttem a fotómat és megnéztem, milyen is lennék szőke, fekete, vörös vagy éppen ősz hajjal. Megnézhettem magam rövid, félrövid, dauerolt meg afro frizurával is. Végül a rövid vörös lett a…Tovább olvasom…
A főváros egyik külvárosi lakótelepén a több mint fél évszázaddal ezelőtt épült emeletes bérházak szürkeségébe csak a közelben levő játszótér színes hintái, mászókái visznek valami élénkséget. Körös-körül hatalmas szürkeség. Történetünk szereplői is az egyik ilyen unalmas szürke ház lakói. Többségük már a kezdetektől fogva itt lakik. Néha új lakó költözik a házba, de általában az újak közül senki sem bírja sokáig ezt az unalmas környéket. A fiatalok másra vágynak, ők még élni szeretnének, igazi nagyvárosi életet. Az pedig erre a lakótelepre egyáltalán nem jellemző. Senki sem gondolná, hogy ezek a lakóházak a fővároshoz tartoznak. Történetünk főszereplői a második bejáratban laknak. Erzsi és Zita gyerekkoruktól ismerik egymást. Mindketten ezen a lakótelepen nőttek fel. Egy osztályba…Tovább olvasom…