Antonella

A főváros egyik külvárosi lakótelepén a több mint fél évszázaddal ezelőtt épült emeletes bérházak szürkeségébe csak a közelben levő játszótér színes hintái, mászókái visznek valami élénkséget. Körös-körül hatalmas szürkeség. Történetünk szereplői is az egyik ilyen unalmas szürke ház lakói. Többségük már a kezdetektől fogva itt lakik. Néha új lakó költözik a házba, de általában az újak közül senki sem bírja sokáig ezt az unalmas környéket. A fiatalok másra vágynak, ők még élni szeretnének, igazi nagyvárosi életet. Az pedig erre a lakótelepre egyáltalán nem jellemző. Senki sem gondolná, hogy ezek a lakóházak a fővároshoz tartoznak.
Történetünk főszereplői a második bejáratban laknak. Erzsi és Zita gyerekkoruktól ismerik egymást. Mindketten ezen a lakótelepen nőttek fel. Egy osztályba jártak. Később, amikor Erzsi feleségül ment Zolihoz, elváltak útjaik. Erzsi Zoliékhoz költözött, Zita pedig szüleinél maradt itt, a lakóházban. Amikor Erzsi szülei meghaltak, Erzsiék visszaköltöztek a lakásba a gyerekekkel együtt. Két fiuk volt. Ma már felnőttek, külön élnek, mindketten családot alapítottak már. Szóval a két hajdani barátnő ismét összejött. Zita nagyon megörült Erzsinek, mert egyedül élt, öreglány maradt, de ez különösképpen nem zavarta őt. Sosem volt férjnél, sőt még csak udvarlója sem akadt. Teljesen magányos azért mégsem volt, mivel volt egy macskája. Egy fekete kandúr:Zebulon. Imádta a macskát, hiszen volt kihez szólnia, volt kivel megbeszélnie ügyes-bajos dolgait, volt kivel megosztania a legfrissebb pletykákat...Hát igen, a pletykák...És már a témánál is vagyunk. Zita volt ugyanis a lakótelep legnagyobb pletykafészke. Mindig naprakész volt, mindig tudta ki kivel, mikor, miért...
Most váltsunk néhány szót Erzsiékről is. Erzsi kettesben élt a férjével Zolival. "Régi" házasoknak számítottak, hiszen már harminchét éve alkottak egy párt. Kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. Most mindketten élvezik nyugdíjas éveiket. Nyaranta elutaznak egy hétre a hegyekbe, ott jókat sétálnak, feltöltődnek friss, hegyi levegővel, utána meg visszajönnek a szürke kis lakótelepükre.
A két barátnő naponta találkozik egymással. De ez magától értetődik, hiszen a négyemeletes lakóházban nincs lift. Erzsiék a földszinten, Zita pedig a harmadik emeleten lakik. A szemben levő lakás már hónapok óta üresen állt. Azonban ma egy hatalmas bútorszállító autó állt meg a bejárat előtt. Két tagbaszakadt fickó felcipelt a harmadik emeleti lakásba néhány bútordarabot, meg egy csomó ládát, dobozt. Zita az ajtaja kukucskálóján keresztül figyelte a fejleményeket. Kíváncsi volt, kik lesznek az új szomszédok. Pár perc múlva egy kissé sötét bőrű fiatal hölgy ment be a lakásba. Zita tovább leselkedett az ajtó mögül. Várta, hogy még hányan jönnek. Azonban senki sem követte a fiatal nőt. Csalódottan ment be a szobába, és folytatta a tévénézést. Másnap már kora reggel elújságolta két szomszédasszonynak is, hogy egy cigánylány költözött a lakásba, egyelőre egyedül van, de lehet, hogy a többiek majd később jönnek. Az asszonyok elhúzták a szájukat a hír hallatára, de nem tehettek semmit. Délután éppen a folyosót söprögette, amikor kinyílt az ajtó és az új lakó lépett ki a lakásból. Köszönt, majd ennyit mondott: Antonella vagyok. Zita erre nem szólt semmit, csak biccentett egyet. Közben alaposan szemügyre vette a lányt. Középmagas, jó alakú fekete szemű, sötét hajú csinos hölgy volt. De az öltözete! Az felháborodást keltett fel Zitában. Micsoda kivágás a blúzon! És az a rövid szoknya! Na meg az a magas tűsarkú cipő! Ez nem lehet egy jó házból való lány! Ez egy rossz nő! Azonnal lement Erzsiékhez, hogy beszámoljon legfrissebb felfedezéséről.
- Ha láttad volna, szinte vonaglott, amikor lefelé vonult a lépcsőkön ! Én mondom, ez egy rossz nő!
- Ugyan már, Zita, hogy mondhatsz ilyet! Hiszen életedben először láttad a lányt...
- Akkor is! Biztos vagyok benne, hogy ez egy rossz nő! Majd meglátjátok!
Két nappal később Zita hangos nevetést hallott a lépcsőházban. Odasietett megfigyelő állásához, a kukucskáló nyíláshoz és kilesett. Amit látott,egyáltalán nem lepte meg: Antonella volt meg egy középkorú férfi. Együtt mentek be a lakásba. Zita még jó darabig az ajtónál maradt, de a vendég úgy látszik hosszabb időre érkezett. Másnap megint beszámolt Erzsinek:
- Képzeld, egy öreg pacákot vitt fel magával a lakásba! Ki tudja, mi mindent csinálhattak!
Barátnője próbálta nyugtatgatni:
- Ej, Zita, ne beszélj butaságot! Lehet, hogy valami rokonféle volt...
Zitát azonban nem lehetett meggyőzni. Ő teljesen kitartott a véleménye mellett. Másnap kora este ismét egy férfi jött fel a lépcsőn. Szintén Antonellához ment. Zita ott leselkedett az ajtónál, de a férfi csak nem jött. Egy darabig még várt, majd megunta a várakozást. A következő napon egy másfél mázsás alacsony férfi ment fel a lányhoz. Az utána követő napokon újabb ás újabb férfilátogatókat fogadott a lány. Voltak visszatérő vendégei is. Kliensei között akadt néhány nagyon fiatal fiú, meg egy-két idősödő öregúr is, de a látogatók zöme középkorú férfi volt.
Zita alig várta, hogy találkozzon a lánnyal. Nem kellett sokáig várnia. Amikor legközelebb meglátta a fekete szépséget, rögtön rázúdította minden haragját:
- Nem szégyelli magát? Micsoda riherongy költözött a bejáratunkba! Ekkora szégyen! Nem csoda, hogy elköltözött hazulról! De lehet, hogy a szülei dobták ki! Jól is tették! Vigyázzon, ha így folytatja, innen is repülni fog nemsokára!
A lány széles mosollyal csak ennyit mondott szomszédasszonyának :
- Magának is szép napot! - és elvonult. Zita ezt nem hagyta annyiban. Telekürtölte az egész bejáratot a lánnyal kapcsolatos észrevételeivel, elmesélte, micsoda öntelt, pimasz kis perszóna ez a lány. Ezután szokásához híven bement Erzsiékhez és ott folytatta:
- Ez a kis szemtelen cafka, ez a Tóni vagy Antóni, vagy mi a franc a neve...Ez a riherongy csak szégyent hoz az egész házra. Fuj! Az öltözködéséről már nem is beszélve. Olyan szűk nadrág volt ma rajta, hogy, na! Egyet mondok Erzsikém, nagyon vigyázz a férjecskédre, mert ez a cafka még elcsábítja őt is.
- Ugyan már, Zita! Miket beszélsz? Zoli meg a nők ! Meg különben sem hiszem ,hogy az ilyen fiatal nő egy hatvanéves férfi után vágyakozna...
- Nagyon tévedsz Erzsi! A saját szememmel láttam, hogy igenis Zolitól sokkal idősebb férfiak is feljárnak ehhez a Nellához ...
- Antonellához.-javította ki Erzsi.
- Antonella, Tóni, Antónia, nekem mindegy, hogy hívják, de azt nem fogom eltűrni, hogy a bejáratban egy kupleráj működjön. Ha tovább folytatja ezt az életmódot, feljelentem őt!
A következő napon Zita éppen a postaládájából szedte ki az újságot, amikor egy idegen férfi megszólította:
- Jó napot! Nem tudom ,jó helyen járok-e itt. Tessék mondani, itt lakik Antonella? Tetszik tudni, a hirdetésre jöttem...
- A hirdetésre? Szóval már hirdeti is magát ?
- Igen, én is ott bukkantam rá. Szóval, itt lakik?
- Itt, de már nem sokáig!-vágta rá morcosan Zita.
Délután megint kinézett a kukucskálón és mit látott? Nem akart hinni a szemének ...Antonella ajtaja előtt Zoli állt. Atyavilág! Hát beteljesedett, amit a múltkor barátnőjének mondott! Zolit is behálózta ez a kis kurva. Nem tudta, mitévő legyen. Nem akart fájdalmat okozni a barátnőjének, ezért nem említette meg neki, mit látott. Két nap múlva azonban megint Zolit látta kijönni Antonella lakásából. Ennek már fele sem tréfa! Most mit csináljon? Végül mégiscsak összeszedte minden bátorságát és megemlítette Erzsinek, mit látott. Erzsi azonban ráförmedt:
- Ne beszélj marhaságokat! Mit akarsz ezzel elérni? Netán irigykedsz rám, hogy sikerült jó férjet találnom...Tudd meg, Zoli sosem csalna meg!
- Én nem lennék a helyedben olyan biztos! Nem egyszer láttam őt attól a cafkától kijönni...
Erzsi egyetlen szavát sem hitte el Zitának, tudta, hogy az örökké elégedetlen barátnőjéből csak a féltékenység beszél. Másnap délután Zita szokásos megfigyelőhelyén várakozott. És nem várt hiába. Zoli látogatott el ismét Antonellához. Azonnal lerohant Erzsihez:
- Na, drága barátosném, most kiderül az igazság! Férjedurad, Zoltán épp most etyepetyézik azzal a Nutellával!
Erzsi tátott szájjal bámult Zitára :
- Miről beszélsz? Milyen nutelláról van szó és mi köze ehhez a Zolinak?
- Nutella vagy Anatolla, az a cafka, a szomszédom, mit tudom, hogy hívják...Ott van vele a Zoli.
- Zoli?-kérdezte nevetve Erzsi. - Zoli elment az "autómosóba".
- Már pedig én azt mondom, hogy fenn van annál a rossz nőnél. Gyere velem, ha nem hiszel nekem, majd meggyőződsz a saját szemeddel!
Addig mondta, mondogatta, bizonygatta Zita az igazát, míg végül Erzsi kötélnek nem állt. Felmentek Antonella lakásához. Bekopogtak. Semmi reakció. Nem is csoda, hiszen a lakásból hangos zeneszó szűrődött ki. Becsöngettek. Kinyílt azajtó. Antonella széles mosollyal az arcán, negédes, búgó hangján kérdezte :
- Igen?
- Hol van Zoli?-kérdezte Zita. Erzsi nyugodtan állt barátnője mellett, tudván,férje biztosan nincs itt.
- A hálószobában...-jött a válasz.
- Micsodaaa? Mi? Hol? Mit csinál Zoli a hálószobában?-kérdezte vinnyogó hangon Erzsi.
- Öltözködik.-jött a nyugodt válasz. Erzsi ellökte maga elől a lányt és berontott a lakásba. Közben, mint aki elvesztette az eszét, torka szakadtából üvöltözött:
- Hol vagy, Zoli? Megöllek!-kinyitotta a hálószoba ajtaját és ott állt fedetlen felsőtesttel Zoli, aki épp a nadrágövét csatolta fel. Erzsi odarohant hozzá és öklözni kezdte, ahol érte. Pofozta, rúgta, közben eszelősen ordítozott:
- Megöllek! Hogy tehetted ezt velem? Miért?
Zita azonnal rákontrázott:
- Nem szégyelled magad! Mit ártott neked ez a szegény Erzsi? Te vén hülye! Kapuzárási pánik, igaz? A vén kecske is megnyalja a sót! Te szégyentelen! És pont ezzel a cafkával! Ha nem tudnád, minden nap más pasi jár fel hozzá...
- Álljon meg a menet! Ne sértegessen itt senkit! - szólt közbe Antonella.
- Te csak hallgass! Ekkora kurvát, mint te, ritkán lát az ember! Hirdetéseket adsz fel, aztán mindenféle jöttmentnek odaadod magad. Fujj! Te utolsó cafka! Annyit mondok, nem sokáig maradsz ebben a lakásban!
- Azonnal hagyják el a lakásomat, mert rendőrt hívok!
- Rendőrt?Csak hívd őket, majd meglátjuk, kit visznek el magukkal!
Most már Zoli is megszólalt:
- Erzsikém, drágám, engedd meg, hogy...
- Kuss!-szólt rá mérgesen a felesége. - Nem érdekelnek a hülyeségeid meg a hazugságaid! Még ma elköltözöl hazulról, én pedig beadom a válópert!
- Erzsike, hallgass meg!-könyörgött feleségének Zoli, de az asszony hajthatatlan volt. Még egy utolsó pillantást vetett férjére meg annak szeretőjére, majd barátnőjével együtt elvonultak. Otthon aztán kitört Erzsiből a zokogás. Hiába vigasztalta őt Zita, csak nem bírt megnyugodni az asszony.
- Most mitévő legyek? Mit mondok majd a gyerekeknek? Mi lesz velem?
- Mi lenne? Elválsz Zolitól. Hidd el, sokkal nyugodtabb életed lesz nélküle.
- De én még mindig szeretem őt! Lassan negyven éve lesz, hogy együtt vagyunk, el sem tudom képzelni az életemet nélküle.
- Erzsó, Erzsó! Nem te leszel az első elvált asszony!
- Igen, tudom, de én nem akarok elválni Zolitól!-hüppögött Erzsi. Csöngettek. Zita odament az ajtóhoz:
- Zoli az, meg vele van az a riherongy szeretője is. Nem engedjük be őket, rendben?
Zoli kívülről könyörgött :
- Erzsikém, engedj be, elmagyarázunk mindent! Hallgass meg minket, azután, ha úgy gondolod, kidobhatsz, elválhatsz, de most engedd, hogy megmagyarázzuk a dolgot!
Erzsi bólintott, erre Zita kinyitotta az ajtót, de már zúdította is újabb szitokáradatát a bejövőkre:
- Hogy nektek ezek után még van bőr a képeteken idejönni és van merszetek magyarázkodni! Mit kell itt megmagyarázni? Azt Zolikám, hogy párszor megmásztad ezt a cigánylányt...! Vagy mit akarsz megmagyarázni?
- Most aztán elég legyen!-förmedt rá Zitára Zoli.- Légy szíves, menj haza, rád most itt nincs szükség!
Zita segélykérően nézett Erzsire, de Erzsi most Zolinak adott igazat.
- Menj haza, Zita, ez most a mi magánügyünk, holnap majd beszélgetünk.
Zita sértődötten végignézett a társaságon, aztán elhagyta a lakást.
Erzsi könnyes szemmel ült a konyhaasztal mellett és várakozóan nézett férjére. Zoli odalépett az asszonyhoz, megfogta a kezét, majd a lányra mutatott és ennyit mondott:
- Erzsikém, engedd meg, hogy bemutassam Antonellát, aki egy tánciskolát vezet. Latin-amerikai táncokat tanít, ami nem csoda, hiszen Antonella édesanyja kubai származású, ezért is sötétebb a bőre.
- Igen, tánctanár vagyok, de szabadidőmben magán táncórákat adok. Főleg férfiaknak. Igaza volt a szomszédasszonynak, hogy idősebbek, fiatalabbak is járnak hozzám, de csakis a tánc miatt. Zoli, a maga férje is táncórákat vett tőlem...
Erzsi csak bámult, bámult és csak ennyit tudott kinyögni magából:
- Ezek szerint nem csaltál meg?
Zoli elmosolyodott, szorosan magához ölelte az asszonyt:
- Eszem ágában sem volt ilyesmi, egyszerűen csak meg akartalak lepni.
- Meglepni?
- Igen. Emlékszel, hányszor könyörögtél nekem az évek során, hogy menjünk el táncolni? Mindig azt mondtad, hogy szeretnél csacsacsázni velem. Én mindig találtam valami kifogást, nehogy táncolnom kelljen, és főleg ne csacsacsát. Amikor megtudtam, hogy Antonella táncoktató, tetejébe még kubai származású is, egyből eszembe jutott a csacsacsa. Na, meg persze, te. Meglepetést akartam neked szerezni, ezért titokban táncórákat vettem. Ha nincs ez a "mindenlébenkanál" barátnőd, akkor a titok megmaradt volna titoknak...
- Óóó! Zoli, most tényleg megleptél. Csak az én kedvemért jártál táncórákra...Úgy örülök, hogy minden jóra fordult! Magának is köszönöm, kedves Antonella - fordult a lányhoz - és elnézést kérek a viselkedésemért, de ott, a maga lakásában nem voltam beszámítható...
- Semmi baj, minden rendben...Most hazamegyek. Aztán tessék gyakorolni!-mosolygott a lány Zolira, mielőtt elment volna. Az ajtóból még visszafordult:
- Majdnem elfelejtettem, a szmokingja ott maradt nálam...
- Miféle szmoking? -kérdezte Erzsi.
- Hát, amit ott nálam próbált a lakásban, amikor megzavartak minket. De a többit majd elárulja magának Zoli. Viszlát! Jó éjszakát !
Erzsi kérdőn nézett a férjére:
- Mit kell elárulnod? Miről van szó?
- Hogy miről? A meglepetésemről, drágám. Két hónap múlva lesz a szülinapod. És pontosan azon a napon kerül megrendezésre egy kubai táncest is. Gondold csak el: forró kubai ritmusok, csacsacsa, salsa, mambó, rumba, egy csomó latin-amerikai tánc, amit imádsz. Szóval, vettem két jegyet erre a rendezvényre, ahol kitáncolhatod magad. És mivel kötelező, pontosabban ajánlott a szép ruha, Antonella tánciskolájából kölcsönvettem egy szmokingot. Persze rád is gondoltunk, jövő héten érkezik egy küldemény Kubából: gyönyörű, teljesen új táncruhák. S ha akarod, kölcsönvehetünk neked is egyet...
- Hogy akarom-e? Persze, hogy akarom! Zolikám, te vagy a legjobb férj a világon, tudod-e?
- Te meg a legjobb feleség! És azt tudtad-e, hogy a csacsacsa egy mesterségesen alkotott tánc, a rumba és a mambó keveréke?
- Nem tudtam, Zolikám, de most már ezt is tudom! -szólt nevetve az asszony. Sokáig beszélgettek még. Éjfél is elmúlt, mire elaludtak. Álmukban mind a ketten a hatalmas táncparketten ropták a csacsacsát...