„kaland” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:37 Kaland ❤️ 0 👁️ 11

Lassan bandukolt a ló. Corvinus már majdnem elveszítette az eszméletét, amikor megpillantotta a távolban a pici faházat. A teraszon mécses világított, a telihold pedig úgy ragyogott, hogy a ló szőre kékes-feketén fénylette.

– Holdfény… igen, ez lesz a neved! Holdfény! – suttogta Corvinus nehezen. – Vigyél a fény felé, barátom. Hátha emberek laknak ott, és adnak szállást nekünk. De mindegy, bárki lakik ott… barátom… nem érzem jól magam… siess.

Már besötétedett, mire elért a házig. Lassan leszállt a lóról, és nehezen kikötötte.

– Holdfény, maradj itt… én bekopogok.

A házban egy borzcsalád élt: papa, mama és három fiú. Közülük most csak a két picike volt otthon.

– Ki lehet ilyen későn? – kérdezte a borz papa, a tűz mellett pipázva. – Mindjárt megnézzük…

Lassan odasétált az…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:18 Kaland ❤️ 2 👁️ 13

Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is.

– Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác.

– Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka.

– Álljunk meg egy…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 21. 06:31 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Megígérte legjobb barátjának, hogy együtt fogják bejárni a Vácdukán található régi erdőt, mely egyszerre csalogatta és egyszerre riasztotta is a legtöbb embert. Olyan mágikus, varázslatos hely volt, ahol a legtöbb gyerek és fejlődésben lévő kamaszok is szinte egy-két perc után találhattak maguknak még az internet és a számítógépek térhódítása előtt nyári vakációs kalandot pusztán csak azáltal, hogy betették oda a lábukat.

A két kamaszkor küszöbén álló srác szinte sülve-főve együtt volt, mintha csak egyenesági testvérek lettek volna. A testesebb, mackósabb srác így is legalább egy-két évvel idősebb volt, mégis mintha érettségében naiv és gyerekes lett volna, mint a másik fiatalabb fiú, akinek – úgy tűnt – nagyobb az életbölcsessége, hiszen mindig tudta, hogy mi a helyes, mi nem.

–…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 24. 14:30 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 3

Szürke óvatosan merészkedett ki a ház oltalmából. Apró lábai alig hagytak nyomot a hóban. Ámulattal vegyes izgatottsággal tekintett körbe. Mindent, amit ismert, puha hópaplan fedett. Hideg volt, de melegen öltözött a kalandhoz. Csíkos sálja és zöld sapkája szinte rikított a fehér tájban. Vidáman kezdett bele a terve megvalósításába. Először egy kicsi, kemény gombócot formált ügyes kezeivel. Hosszan görgette maga előtt. Mikor már el sem bírta, akkor gyúrt egy következőt. Ezt kisebbre hagyta. Sokat tapasztott, formázott. Végül szembe találta magát a világ legkisebb hóegerével. Farkincája fonaldarab volt, orra és szeme apró széndarabkák, és bajusza Cirmos elhullott szőre. Elégedett boldogsággal tért haza.

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 01. 26. 01:25 Sorsfordító ❤️ 1 👁️ 19

Egy nyüzsgő szoba sarkában egy bőrönd vár, fedelét álmok díszítik, nem ruhákkal teli, hanem távoli csillagok csillogásával. Egy csipetnyi fényes csillag, az anyag hálójába ragadva, szemet vonzák, gondolatban már a kibontakozó kalandok suttogását hallod. Talán a nevetés és ragyogó égbolt maradványai teszik vonzóvá, mert érzed szövetében emlékek, történet szorosan belefonva a varrásokban élnek. A fogantyú úgy csillog, mint egy ígéret, készen arra, hogy felemeljék, ismeretlen utazásokra, ahol napfelkelték festik a horizontot, és a gondolatok felhőkként sodródnak, puhán és zavartalanul. Elképzelem, ahogy az ujjaimat átcsúsztatom a csillogáson, leporolom a régi meséket, régen beleszőtt történeteket. A szív térképén olyan helyekre vezetne, ahol a varázslat még lélegzik. Ó, csillagporral teli…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 03. 30. 19:49 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 18

Fél órája robogtak a kietlen pusztaságon, amikor a betonjáró hirtelen megállt. Jack leugrott a földre, és hátrament a motordobozhoz annak reményében, hogy megtalálja a problémát. Amikor felnyitotta a zárat, a haldokló motor egy utolsó füstfelhőt köhögött rá, aztán végleg behalt. Bart és Kelly értetlenül nézett Jackre.
– A fenébe! Ez a rozsdás ócskavas meghalt, gyalog kell továbbmennünk! – morogta Jack.
Kelly bosszúsan motyogott valamit, Bartnak viszont cseppet sem volt ellenére egy kis séta. Jack vezette a csapatot, miközben a kabin koordinátáit figyelte. Negyed óra gyaloglás után elértek a megfigyelői zónához. Egy régi drótkerítés szeparálta el tőlük az elhagyatott kabinokat, de Bart egy drótvágóval megoldotta a bejutást.
– Melyik fémdoboz a miénk? – kérdezte Kelly.
– A B12-es. –…

Írta: Fehérvári Johanna 📅 2026. 04. 06. 18:07 Sci-fi ❤️ 1 👁️ 24

A három fiatal még mindig egymással viccelődött, amikor odakintről egy erőteljes, nyugtalanító mennydörgés harsant fel. Jack azonnal kikapcsolta a kutatóintézetet mutató eszközt, Bart ijedtében majdnem leesett a székéről, Kelly pedig idegesen kibiztosította sugárpisztolyát.
– Nyugi, biztosan csak egy vihar! – jegyezte meg Jack.
– Látom, hidegen hagy, nem futottál még bele villámlidércbe? – kérdezte Kelly.
– Az meg mi a... – kezdte Jack.
Ekkor egy újabb dörgés tompa hangja hasított bele a kabin légterébe. Bart és Jack szinte egyszerre ugrottak fel, Kelly ijedtében majdnem elsütötte fegyverét. Jack feltépte a kabin ajtaját, és mindhárman kirohantak. Az eső vadul szakadt, a szürke eget kéken fénylő villámok tarkították. Hirtelen egy groteszk pózban görnyedő lényt pillantottak meg a…