Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt. Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések. Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…Tovább olvasom…
A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…
Blaszkó Antal egyetemista azt gondolta, ennél rosszabb napja bizony már ritkán lehet. Elvégre a karácsony közeledtével csak minden emberfia kicsit megjuhászodik, vagy megszelídül, és ezekben a napokban hajlamos elnézőbbek, empatikusabbak lenni, mint mondjuk a hét többi napjain. Édesanyja fejéből pattant ki a ragyogó, sziporkázó ötlet, hogy ha egyszer már karácsony lesz, mi lenne, ha fejenként egy szaloncukrot és persze pár kedves-baráti szót adna csoporttársainak és kedvenc tanárainak ajándékba. Hátha ez fogja majd meghozni és elindítani a tulajdonképpeni barátkozás motorját. Fél kilencre kellett órára jönni. Már megint egy istenverte nyelvtörténet óra. Ha anno tudta volna, hogy az irodalom és a könyvek szeretetét sajnos az egyetemen másként méricskélik, egészen biztosan szakot módosít…Tovább olvasom…
Szépen felöltözve ültünk az ünnepien megterített konyhaasztalnál. Mama is velünk tartott, most ő ült a helyemen. Nem bántam, szerettem, mert mindig mesélt valamit. Kevés mozgás volt, többnyire mind együtt voltunk, vacsora után is ott maradtunk az asztalnál. Csengettyű hangját hallottuk, s a gyerekek kíváncsian indultak el a nagyszoba felé. Csak néztem a karácsonyfát, ahogy gyönyörűen díszítve fényben úszott, s alatta ott vártak minket az ajándékok. Akkor kaptam őt, az első babámat. Dobozában, mint kiságyban feküdt, pici párnájával és takarójával. Egy fém főzőlapot is kaptam, étkészlettel és edényekkel. Boldog voltam. Az étkészlet rég elkopott, a baba várja, hogy valaki újra megszeretgesse.Tovább olvasom…
Nem akart ingatlan jogász lenni. Az, ami igaz, hogy jogászprofesszorai egytől egyig nagy jövőt jósoltak a számára, de ő inkább úgy gondolta, hogy ez is puszta véletlen lehetett csupán. A belváros patinás, modern építészeti megoldásokkal operáló, amolyan „luxusnegyedében” volt az irodája, és kisebbfajta büszke megelégedettség érzés hatotta át, valahányszor autóját leállította az épület előtt, és magassarkú, kopogó cipőjében tekintélyt, komoly méltóságot sugallva végiglépkedett a folyosón. És még saját irodai asszisztenst is kapott, aki az ún. piti ügyekkel foglalatoskodott. – Szia… Na, mi újság? – kérdezte csinos titkárnőjét, aki éppen szokásos cappuccinóját kortyolgatta az élvezetek extázisaként, és – nagy általánosságban – ilyen esetekben nem lehetett hozzászólni, hiszen nem…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mennyire szánalmas, ócska dolog már, ha az ember mondjuk pont szentestén szakít párjával, nem?! Jennifer húszas éveiben járt, és alig várta, hogy szuperszexis, izmos tesztoszterontitán pasija, Ákos végre valahára megkérje a kezét, és végre gyerekeket szülhessen neki. – Kiscicukám, pattan ide mellém, jó… – kérte, amikor feldíszítették a háromméteresnek tűnő, ám igazából alig százhetven centis normandiai ezüstfenyőt, melyet trendi módon, stílusosan fel is díszítettek. – Annyira szupi, bébi, hogy együtt vagyunk! Annyira szeretlek, és szeretnék tőled kisbabákat is! Jennifer pontosan tudta magáról, hogy naiv, gyerekes ábrándokat kerget, mégis annyira álomszerűnek tűnt ez az egész, hogy inkább romantikus tündérmesébe ringatta magát, még ha – legalábbis egyelőre – fogalma sem igen…Tovább olvasom…
A Kőbánya-kispesti metróállomás valóságos csillogó-villogó ünnepi kavalkádba öltözött. Mintha egy hatalmas, örökkétartó ünnepséget akartak volna szervezni számára. Persze eltekintve attól a groteszk, nonszensz valóságtól, mely leginkább az elgórált szemetes- és chipszes zacskókban, az ingyen főtt ételért kígyózó sort álló hajléktalanokban mutatkozott meg. Angélát már csak egy hajszál választotta el az eredményesnek nevezhető érettségi vizsgahéttől, amikor is társadalmi munkát is kellett vállalnia, mert egy felsőbb vezető ezt kitalálta. A folyamatosan lázadó kamasz lánynak ez csöppet sem tetszett. Elvégre ha valaki érettségire készül nagy gőzerővel, akkor a legkevésbé sem fogja érdekelni a kötelezően előírt társadalmi, szociális munkavállalások száma, melyek persze kötelező érvénnyel…Tovább olvasom…
Özvegy Száraz Károlynét sokan ismerték a Tárna utca környékén, de csak kevesen szerették. Összesen ketten. A pénzespostás, akit nyugdíjfizetéskor mindig megkínált egy stampedli pálinkával, és Babos Hajnalka. Ő takarított nála munkaidő után, és hálás volt a néhány fillérért, amit kapott. A környékbeliek csodálkoztak, hová fér ennyi harag, irigység, rosszindulat ebbe a pöttöm öregasszonyba. Azt gyanították, hogy jókora, cipzáras posztócsizmájában tartja, amit télen-nyáron viselt. Telt volna szebb csizmára, nyári cipőre, de fukarsága visszatartotta. Egyedül élt második emeleti lakásában, akár egy pók a hálójában. Száraz Károly nem tudta elviselni házsártos felesége folyamatos pörölését, inkább megbetegedett, és kilenc éve megtért őseihez. Fiuk, Jancsi, amint tehette, elmenekült a szülői…Tovább olvasom…