Szerintem az igazi álompár létezik – csak ritkán úgy érkezik, ahogyan gyerekként elképzeltük. Sokszor egészen más arccal, más időben, más úton lép be az életünkbe, mint ahogyan valaha vártuk. Van, hogy valódi emberként egyszer csak ott áll előttünk, és valami különös csenddel felismerjük benne azt, akire a lelkünk már régóta emlékezik. Van, hogy sokáig csupán vágy marad, halk sejtelem, egy belső kép, amely újra és újra felbukkan bennünk. Van olyan is, hogy először csak képzeletben létezik, a szív titkos terében, ahol a legmélyebb vágyaink őrzik mindazt, amire igazán vágyunk. Az álompár számomra nem csupán azt jelenti, hogy valaki szép, különleges vagy vonzó. Sokkal inkább azt, hogy mellette hazaér a lélek. Hogy a jelenlétében ellazul a szív, és helyére kerül valami bennünk. Ahol a…Tovább olvasom…
A kreativitás nem mindig elég ahhoz, hogy valaki elkezdjen valamit. Kell hozzá némi akarat, elhivatottság és önmagukba vetett hit, hogy igenis véghez tudunk valamit vinni. Én írni kezdtem. Bármiről, ami megfog, ami megérint. Nem mindig jön magától, de mikor a képzeltem és a gondolataim egyesülnek, valamit alkotok. Nekem sokat jelent, hisz minden egyes tollvonás egy darabka magamból. Ha csak egy ember elolvassa, amit írok, nekem már az is rengeteget jelent. Számomra kreativitás belül kezdődik, arra várva, hogy mikor törhet igazán a felszínre. És ha egyszer a felszínre tör, attól kezdve elindul egy csodálatos folyamat. Valamit alkotni, ami megmarad, fantasztikus.Tovább olvasom…
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy pici lány, aki minden este mesét akart hallani. – Az én vagyok? Pssszt. A szüleik kifogytak a meséből, és tanácstalanok voltak. Csak néztek egymásra este, mi legyen. A kislány betakarózott, de nem tudott aludni, már minden történetet ismert, elfordult. Ismerem az összes mesét, ma nem is tudok majd elaludni! Szomorú volt nagyon. A fekete felhők lassan takarták el a fényes holdat, és a kislány átfordult a másik oldalára. Kinyílt az ajtó, és a kislány kinyitotta a szemét. – Ismered azt a mesét, hogy volt egyszer, hol nem volt? – kérdezte halkan az anyuka, és mellé ült. – Nem, nem, mi az az egyszer volt, hol nem volt? – Hát az azt jelenti, kislányom, hogy vagy megtörtént, vagy nem. – Ez a mesék világa. – Akkor miért ez a címe a…Tovább olvasom…
Dávid szegény családba született. Édesapja gyári munkásként kereste a kenyeret. Édesanyja a háztartást vezette és gondoskodott a családról. Időnként néhány órában besegített a szomszédasszonyának, aki varrodában dolgozott. Akadtak olyan ruhadarabok, amelyeket kézzel kellett összevarrni. Ezt Sára könnyedén meg tudta oldani Dávid mellett, amikor aludt. Így némi kevés pénzt ő is hozott a konyhára. Előfordult, hogy a szomszédasszony az anyagi juttatás mellett vitt a kisfiúnak mesekönyvet, vagy éppen egy kifestőt, színes ceruzákkal. Sáráék ezeket nem tudták megvenni a felcseperedő Dávidkának, aki egészen az iskola megkezdéséig otthon volt az édesanyjával, mivel akkoriban nem volt még bölcsőde és óvoda. A kisfiú boldog volt és órákat elnézegette a mesekönyveket, vagy éppen ült az…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Azt hiszem, minden embernek szüksége van a tudatos magány megélésére. Főként azoknak, akiknek a személyisége alapból egyfajta „magányos farkas” vagy, ha tetszik, „örök lázadó” stílussal párosul. Szüleim elfoglaltak voltak, és kisgyerekként az ember kicsit hamarabb megérti, hogy a szülők elsősorban azért dolgoznak, hogy imádott gyerekük semmiben se szenvedjen hiányt, és persze mindent megkaphasson, ami egy hozzávetőlegesen egészséges gyerekkorhoz segítené hozzá. (Persze többé-kevésbé.) Különös, furcsa gyerek lehettem, mert önző módon mindig is elsősorban a saját dolgaim után mentem, és csupán olyan dolgok érdekeltek, melyek kíváncsiságomat, érdeklődésemet felkeltették. Mindig úgy képzeltem, mintha egy film főszereplője volnék, aki sárkányokkal vagy űrmutánsokkal viaskodik, és akinek…Tovább olvasom…
Ó, édes otthon, te vár, te mentsvár. Reggel úgy fél nyolc tájban felébredtem, egy gyors zuhany és a többi rutin következett. Az éltető nedű már ott várt az asztalon (kávé), de ami elém tárult, az a rendetlenség, hajaj, ezt orvosolni kell – gondoltam, miközben lélegzetvisszafojtva türtőztettem magamat, hogy ne sikítsak, de a komfortzónámból nem akartam kilépni. Elkezdtem a romokat eltakarítani, beraktam volna a mosást, ahogy ürítettem ki természetesen férjem nadrágzsebét, hirtelen egy titokzatos kulcs akadt a kezembe. Elkapott ott a fürdőszobában a képzelet, mámoros gondolatok jutottak eszembe: Az első: hogy milliomos leszek, ha megtalálom a kulcs dobozát. Második: hogy briliánsokkal teli ládát fogok találni. Harmadik: hogy egy titokzatos ajtót nyit, ahol rejtett aranyládák vannak…Tovább olvasom…
Mint minden este, azzal a gondolattal feküdtem le, hogy másnap ugyanúgy fogok felkelni. Az óra csörgés előtt fél órával kinyitom a szemem, még pár percet pihenek, majd elindulok a konyhába, és már iszom is a kedvenc kávémat. De nem így történt. Reggel, mikor próbáltam kinyitni a szemem – ami nagyon nehezen ment –, éreztem, hogy valami nagyon nyomja a bal csuklóm. Megijedtem. Nem vettem le az órám? Soha nem alszom órával. Akkor mi lehet? Hirtelen ránéztem a kezemre, és egy nagyot ordítottam: – Ez nem lehet igaz! Egy idegen óra volt a kezemen. Valaki éjszaka feltette? Senkinek nincs kulcsa a lakásomhoz. De ha jobban megnézem, ez egy férfióra. Próbálom levenni, de nem sikerül. Mérgemben kimegyek a konyhába, és meglátom, hogy a kávégép mellett egy boríték van. A nevemen kívül semmi nincs…Tovább olvasom…