Mély megrendültséggel állt a sírnál. Az október szinte kivétel nélkül heves záporokkal, hideg, dermesztő esőzésekkel fenyegetett. A középkorú, negyvenes férfin kimustrált viharkabát feszült pocakosodásnak indult hasán. Kopaszodásnak indult haján már erősen meglátszottak az időkoptatta stigmajegyek. „Vajon ő hogyan élhette túl az életet?!” – töprengett erősen, miközben a gondozott sírra milliónál is több esőcsepp hullott hangtalanul, mintha az elmúlás és a gyász különös vegyüléke volna. Egyre marcangolta önmagát. Miért nem ment el egyetlen színházi közönségtalálkozóra sem, vagy szánalmas, kisstílű dedikációkra, amikor a gyönyörű és rendkívül mélyen érző művésznő aláírta nem csupán az autogramokat kérők füzeteit és naplóit, de egy-egy reklámplakátot, melyen a My Fair Lady szerepelt. Vagy…Tovább olvasom…
A legtöbb könyv egyszer kerül az ember kezébe. Ez a könyv azonban mindig visszatért.
Aznap reggel, amikor Anna kinyitotta kis boltjának ajtaját, furcsa érzése támadt. Mintha egy nemrég behozott könyv várta volna őt a polcon. De amint beindult a munkarend, el is feledkezett erről a különleges érzésről. „Ó, ez csak a régi könyvek hangulata!” - gondolta. Az antikváriumban egyébként is, a csendnek saját súlya volt. Nem az a megszokott, üres csönd, amely egy bezárt szobában lebeg, hanem a könyvek csöndje: lapoké, amelyek száz kézen mentek át.
Anna minden reggel ugyanazzal a mozdulattal nyitotta ki az ajtót. A régi csengő vékony hangon megszólalt, mintha tiltakozna a korai ébredés ellen. Aztán lassan elhallgatott, és az üzlet visszasüllyedt a maga megszokott félhomályába. Odakint…
Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi a Dayka Gábor utcai buszmegállónál szállt le. Éppen a Körösi Sándor Kollégium betonbunkerhez hasonlító épülete felé tartott, mert valahogy már képtelen volt elviselni kisebbrendűséggel egybekötött, kissé félszeg, hitvány alamuszi gyávaságát – melyet afelett érzett, hogy nem állt ki, elsősorban emberi méltóságáért –, már ha egyáltalán még létezett is ilyesmi. Történt ugyanis, hogy néhány surmó, kamasz srác szállt fel az ötvennégyes buszra, és meg se várták, hogy a vezető elinduljon, szinte azonnal viszkető ingerültséget éreztek magukon, hogy bármelyik utasba kedvükre beleköthessenek. Az utasok többsége éppen a délelőtti bevásárlás ügyes-bajos dolgait intézte, mint a legtöbb átlagos hétköznapon, amikor váratlanul az öt kamasz srác tüntetően megállt fejük felett az ülés előtt, és…Tovább olvasom…
,,Itt az ideje tudomásul venned öreg harcos, hogy vénülsz! Bizony ám! Hiába is húzod az orrod, vagy vágsz grimaszokat a tükörben, mely eddig még sosem hazudott neked!” – A férfi erősen gondolkodóba esett. Lehetséges, hogy tényleg eltelt már ennyire az idő, mióta kibújt a jó öreg anyaméh otthonos és kényelmes fogságából alig kilenc hónappal azután, hogy megszületett. De hát ez nem egy átkozott Fitzgerald-féle sztori, amit később na ná, hogy megkapja az Oscar-díjat, méghozzá bravúros szereposztással és zseniális stábbal. Ez is csak Amerikában fordulhat elő. Ez itt most a masszív valóság. Még egy utolsó simítás a frissen borotvált arcon, mintha a borotválkozás nyomot hagyott volna; szinte azonnal észre lehetett venni, hogy néhány rakoncátlankodó szőrtüsző máris begyulladt, mintha csak így…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az író, költő, műfordító volt tanár Miklós mióta csak elhagyta imádott, gyönyörű feleségével, Alizzal hazáját, minden áldott nap kiment az óceánhoz. Mintha szándékosan, következetesen kezdett volna kiábrándulni az irodalomból és általában azokból a köpönyegforgató, alakoskodó, kétszínű emberekből, akik – ki tudja, miért – kitüntetések, elismerések és díjak ürügyén eladták önmagukat, tehát behódoltak egy adott csoport érdekeinek, holott az irodalomnak magasztosabb célokat szükséges minden esetben szolgálnia. Ahogy egyik kezével botjára, míg másik kezével feleségét átkarolva figyelmesen, honvággyal vegyesen szemlélték a nyughatatlanul szeszélyes óceán hullámait, mintha mindketten közösen megélt emlékeiket akarták volna rendbe tenni: kik voltak azok, kik támogatták, vagy segítették őket…Tovább olvasom…
A legtöbb ember – persze csak, ha valami megmagyarázhatatlan, vagy épp csak különös, furcsa dolgot, vagy eseményt tapasztal – hajlamossá válik az adott cselekmény vagy éppen az adott illetőt, aki a cselekményben részt vett, nem 100-asnak hívni, vagy idiótasággal becsmérelni. Ha úgy vesszük, akár ez is lehetne egészen nyugodtan egy afféle szándékos, el nem nézhető megszégyenítés. Kulcsár Úrral kapcsolatosan az embernek – legalábbis első benyomásra – az az érzése támadt, hogy a középkorúságát jócskán betöltött férfi, akinek jóértelemben már csupán egy-két hónapja volt hátra nyugdíjaztatásáig, hogy végül egyszer és mindenkorra megszabadulhasson a keserű, sanyarú robotmunkái dandárjától, és végre egyedül a kertészkedésnek, olvasásnak, írásnak élhessen, hogy kánikulában példának okáért úgy…Tovább olvasom…
A kisfiúnak nyitva voltak a szemei. Őt nézte. Az arcára tette a párnát. Egyre erősebben szorította. – Elbújtam. – Hallotta tompán. Úgy érezte, mintha víz alól bukkanna fel egy pillanattal a fulladás előtt. A vánkost ijedten a sarokba hajította. Erősen zihált. Szája kiszáradt, nyelve, mint egy darab szivacs, tapadt ínyéhez. – Kukucs – suttogta. Visszament az ágya sarkába kuporodott, térdeit felhúzta, és előre-hátra billegett. – Megőrültem – gondolta. Egy óra múlva elaludt. Reggelre megfakult az emlék, majd, mint egy álom elillant. Talán a túlterhelt elme védekező reakciója volt. Az iskolában Diaboli várakozó arccal kérdezte: – Na, mi volt az éjjel? Elhárult az akadály? – Mi a fenéről beszélsz? – Gyáva vagy! Soha, semmire se fogod vinni – legyintett Liszi. Délután megint egyedül…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Két régi gyerekkori barátnő foglalt helyet egy hangulatos, mégis délelőtti órák környékén csöndes városi kávézó-bárban, mely mostanság igen-igen népszerű lett a kíváncsi emberek körében. A fiatalok éppen úgy megvoltak találhatóak itt, akárcsak a saját tehetőségükkel kedvükre hetvenkedő sznobok, ez azonban egy cseppet sem zavarta a két barátnőt. – Csajszikám! Egyszerűen nem értelek téged! Saját önálló vállalkozásod van, Gárdonyban vettél utóbb egy nyaralót, vannak üzleti érdekeltségeid és szépen megyeget a szekér, és akkor úgy festesz, mint egy savanyú uborka! – kortyolt nagyot egy szintén stílusosan öltözött nő, aki kicsit már túlzásba is vitte saját önző exhibicionizmusát, ha emberek között kellett mozognia. Kifogástalan, karcsú külalakját gondosan szabályozott személyi edzések, kínzó…Tovább olvasom…