„könyvtár” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 19. 23:59 Misztikus ❤️ 0 👁️ 19

Emília minden reggel ugyanabban a könyvtárban ébredt. A nap sosem ment le, csak áttetsző fény derengett a könyvtárban, a fakó lapokon. Egy rézlépcső vezetett felfelé – 83 fok, mindig pontosan annyi.
Egy reggel azonban 84 volt. A plusz lépcsőfokon egy férfi állt. Mosolygott, de mintha visszafelé nézne az időben. Tekintete furcsán fénytelen volt. Az arca ismerős, de mégis idegen.
– Vártalak – mondta halkan.
– Te írtál engem, te hívtál engem elő. Itt vagyok.

Emília először meglepődött, majd hangosan felnevetett.
– Igen, lehet. De azt is én döntöm el, mikor tűnsz el.

A férfi pislantott egyet, majd szétfoszlott. A lépcső újra csak 83 fokos lett.

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 22. 14:44 Élet ❤️ 0 👁️ 13

Olga a városi könyvtárban dolgozott. Munkahelyére kerékpárral járt, s mindig kint hagyta az épület előtti biciklitartóban. Gyakran mondták neki kolléganői, hogy tolja be bringáját az épületbe, egyszer majd ellopja valaki. Olga ilyenkor csak legyintett, azt mondta, kinek kellene az ő öreg biciklije. Mígnem egyszer...
A délutáni műszakban csak ketten voltak: Olga és Anna. Fél hatkor bezárták az épületet. Ekkor érte Olgát a meglepetés: a biciklitartó üresen árválkodott! Nem volt ott a biciklije...Ellopták!...Anna rögtön elkezdte a szokásos szöveget: ugye hányszor mondtuk, hogy told be a biciklidet az épületbe, de te sosem hallgattál ránk...Érdekes módon Olgát nem viselte meg a dolog, csak legyintett: úgyis olyan öreg volt az a bicaj...Anna azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Azt mondta…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 27. 15:21 Romantikus ❤️ 3 👁️ 79

Kiléptem az egyetem hatalmas, kétszárnyú ajtaján, és megcsapott a januári hideg szél. A hajamba kapott, és barna, hosszú fürtjeim tekergőzni kezdtek a fejemen, hasonlóan Medusa kígyóihoz. Fázósan összehúztam magamon a kabátomat, és épp a kesztyűmért nyúltam a zsebembe, amikor jelzett a mobilom. A matematika professzorom rövid üzenete villant fel.
„Ma délután 17-kor kérem, hogy legyen az egyetemi könyvtár olvasótermében. Üdvözlettel, Dr. Sutton”
A félelem faltörő kosként robbantotta szét csekély önbizalmam papírvékony falú roskatag bástyáját.
A pályázat! Biztosan azzal van valami probléma! – a zsibbasztó gondolat fojtogatni kezdett. – Nem, az nem lehet! – elmém kétségbeesve sikoltozott tovább. – Ezt nem szúrhatom el, hiszen az egyetem utáni álláslehetőségem múlik rajta.
Sálamat…

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 18. 11:49 Filozófikus próza ❤️ 1 👁️ 19

A könyvtár nem csendes – csak másképp beszél.
A lépcsők spirálja nem felfelé vezet, hanem befelé.
A kupola ólomüvegén megszűrődő fény olyan, mintha az idő maga olvasna fölöttünk.
Itt a könyvek nem sorakoznak, hanem várnak.
Menedék ez, mert a világ zaját kívül hagyja, és kapu, mert aki belép, ritkán marad ugyanaz.
A polcról nem azt a könyvet vesszük le, amelyiket keressük, hanem amelyik megszólít.
Talán egy elfeledett történetet, amelyről kiderül: mindig is rólunk szólt, csak eddig nem volt bátorságunk kinyitni.

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 01. 21. 10:02 Élet ❤️ 0 👁️ 9

Álmomban egy különleges könyvtárban jártam. Eleinte csak ennyire emlékeztem. Azután, ahogyan telt a nap a megszokott módján, egyre több kép előtűnt ebből a furcsa álomból. De az álmok ilyenek. Megfejthetetlenek. A könyvtár közepén egy csigalépcső lassú ívben emelkedett, mintha nem csak szintek, hanem gondolatok között vezetne felfelé. Az ólomüveg kupolán át színes fény hullt alá, megpihenve a könyvek gerincén, majd lassan szétoszlott a csendben. A tér egyszerre volt ünnepélyes és intim, mintha arra hívna, hogy belépve elcsendesedjünk. 
     Erőltettem a képzeletemet, hogy térjenek vissza az álomképek, mert egyrészt alapvetően kellemes érzést keltettek bennem, másrészt kíváncsivá tettek. Közben ott álltam a nappaliban, a könyvesszekrény előtt, tekintetemmel simítva végig könyveim…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 21. 21:06 Élet ❤️ 2 👁️ 18

Róza életében voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudott túllépni az őt ért fájdalmas veszteségeken. Míg jó idő volt, naphosszat sétált a városban, mert úgy érezte, mindenhol jobb, mint az emlékek közt otthon lenni. Sétái alkalmával végiglátogatta a templomokat, rövid imákat mormolt, majd újra az utcán találta magát. Céltalanul bolyongott a piaci forgatagban, meg sem hallva a kofák invitálását, hogy nézze meg portékájukat.

Egy alkalommal, talán nem véletlen, a városi könyvtár előtt találta magát. Sokszor elment már mellette, de valahogy nem érezte, hogy be kellene mennie. Most figyelmetlensége miatt majdnem orra bukott a könyvtár névadójának márványszobra előtt. Kezeivel biztos pontot keresett a kapaszkodásra, és amikor megtalálta, megkönnyebbülten felegyenesedett. Meglepődve…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 24. 16:44 Humor ❤️ 1 👁️ 23

Kis unokahúgommal a könyvtárban jártunk. Kikölcsönöztünk néhány könyvet, majd elindultunk hazafelé. Félúton jártunk már, mikor egyszer csak megszólal Zizi:
– Pisilnem kell!
– Jaj, Zizi, előbb nem jutott az eszedbe, amikor a könyvtárban voltunk? – kérdeztem a kislányt.
– Akkor még nem kellett… – válaszolt megszeppenve.
– Semmi baj, nézd, itt egy nyilvános WC, bemegyünk ide.

Úgy is volt. Bementünk, a kisablaknál ült a vécés néni (vagy vécésnéni – állítólag mindkét írásmód helyes). Köszöntünk, Zizi megkapta a toalettpapír-darabkát. Mikor végzett, kezet mosott, a néni papírtörlőt adott neki.

– Jé, milyen szép karkötője van a vécés néninek! – kiáltott fel Zizi az ötévesek lelkesedésével.
– Szép. – mondtam. A vécés néni azonban enyhe büszkeséggel a hangjában így szólt a…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 19:34 Fantasy ❤️ 1 👁️ 17

A Könyvtár I. rész.

Jócskán elmúlt éjfél, mire ágyba kerültem, ma ismét sikerült túltolnom a munkát. Hogy a napi stresszről lekapcsoljam gondolataimat, egy ideje kitaláltam magamnak egy módszert. Sőt, már rutinosan alkalmaztam. Képzeletben lemegyek egy lépcsőn. Le, egyre lejjebb. Megérkezem, karokat húzok le, hatástalanítva minden aktív gondolatot. Egyiket a másik után. Mintha leállítanék egy gépet. Végül a vészleállító gomb. Az egy nagy piros gomb. Probléma leáll.
Így történt ez most is, ágy és jöhet a „lépcső”… de most más történt. Talán nem vettem észre egy kart, és nem húztam le. A lépcsőn leérve nem a szokásos helyre jutottam. Egy Könyvtár várt lent. Bámulatosan szép! Nem is értettem, hogy kerülhettem ide. Tekintetem éppen csak körülért, mikor megszólalt egy ismeretlen, de…