Fél órája robogtak a kietlen pusztaságon, amikor a betonjáró hirtelen megállt. Jack leugrott a földre, és hátrament a motordobozhoz annak reményében, hogy megtalálja a problémát. Amikor felnyitotta a zárat, a haldokló motor egy utolsó füstfelhőt köhögött rá, aztán végleg behalt. Bart és Kelly értetlenül nézett Jackre. – A fenébe! Ez a rozsdás ócskavas meghalt, gyalog kell továbbmennünk! – morogta Jack. Kelly bosszúsan motyogott valamit, Bartnak viszont cseppet sem volt ellenére egy kis séta. Jack vezette a csapatot, miközben a kabin koordinátáit figyelte. Negyed óra gyaloglás után elértek a megfigyelői zónához. Egy régi drótkerítés szeparálta el tőlük az elhagyatott kabinokat, de Bart egy drótvágóval megoldotta a bejutást. – Melyik fémdoboz a miénk? – kérdezte Kelly. – A B12-es. –…Tovább olvasom…
Több száz éveken keresztül a világítótornyok segítettek a tengerészeknek a tájékozódásban. Írország nyugati partjait körbeveszik ezek a tornyok. Az Atlanti-óceánról érkező hajók mind itt érnek partot. Minden világítótoronynak megvan a maga története. Az egyik ilyen épület különös legendájáról suttognak egy kis település lakói. Néha az éjféli órákban fel-fel villanni látszik két halvány zöldes fény, melyek körbejárnak a torony kilátójánál, majd eltűnnek. Azt rebesgetik, hogy az ott lakó lelke vissza-vissza jár. Az ő történetét meséli el egy idős sokat megélt férfi, akit Konornak hívnak. Még az 1800-as évek elején egy hajó teljes legénységével süllyedt el itt. A tragédiát a világítótorony hiánya okozta. Ezután építették fel a félsziget nyúlványának végében a tornyot. Pár évvel később…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A 66-os út valóságos mekkának számított azoknak, akik a függetlenséget, a szabadságot, a természetközelség harmóniáját részesítették előnyben a szándékos elvárosiadással szemben. Ezen a varázslatos környéken az volt a jellemző, hogy a hegyek, a sivatag, néhány eltévedt kaktuszfa mintha egybeolvadt volna a tökéletesen betagolt sík térben. Az idős, özvegy asszonyság itt nyitotta meg kisebb-nagyobb uszadék, és hulladékfából összetákolt viskóját, büféhelyiségét, mely már hosszú ideje különleges tiszteletet, és kíváncsiságot vívott ki a legtöbb ember körében. Itt éppen úgy megfordultak a különcködő vadidegenek, a marcona, hippi, bőrmellényes, motoros átutazók, mint a Közép-nyugatról csupán csak a kíváncsiság kedvéért idetévedt hobbi-turisták, akik - meglehet -, csupán csak egy újabb szenzáció…Tovább olvasom…
A budai vár fölött a hajnal első sugarai aranyba vonták a tornyokat. Az őrség csendben váltotta egymást, mikor egy holló rikoltása hasította ketté a levegőt. A madár fekete szárnya a királyi palota fölött körözött, mintha maga az Ég küldte volna üzenetét. – Látod, öcsém – fordult Mátyás az ifjú apródhoz –, nem véletlen, hogy hollót hordok címeremben. Ez a madár mindig megmutatja, hol az igazság. – Felség – hajolt meg a fiú –, az emberek azt mondják, különös erőd van: ahol megjelensz, a szegény ember fellélegzik, a hatalmaskodó pedig megremeg. Mátyás elmosolyodott. Szemeiben szelíd fény csillant, ám hangja komollyá vált: – Nem varázserő ez, hanem a törvény szeretete. De igaz, a nép gyakran legendát sző körém. Egyszer majd úgy emlegetnek, mint aki álruhában járta az…Tovább olvasom…
Belső-Ázsia 4900 méterrel a tengerszint felett. Jarlung Campo szurdok. Harmadik hete küzdök a felszerelésem súlyával a Himalája ritka levegőjében. Lassan kiérek a szurdok félelmetes szorításából, ahol a hideg légáramlatok szinte a csontomig hatolnak. Hosszú, fáradságos út áll mögöttem, de a célom már közel van. Korunkban kevés szó esik, az is csak érintőlegesen, a lélek hatalmáról, erejéről. Egy élő legenda nyomait kutatva jutottam el a Himalája e távoli szegletébe. Híre ment, hogy él egy kivételes képességekkel megáldott, szent ember Tibetben, egy eldugott kolostor falain belül. Utam során szinte mindenhol belebotlottam a róla szóló hihetetlen történetekbe. Indiában meséket szőttek emberfeletti képességeiről. Állítólag a távoli hazájából magával hozott tapasztalatokat…Tovább olvasom…
Egy napon Panka nagy hanggal rontott be nagymamájához. – Nagyi! A tanár néni azt mondta, írjak Szent Imre herceg eltűnéséről! – mondta izgatottan Panka. – Hunyd le a szemed, kincsem – kérte a nagymamája, majd lágy hangon folytatta. – Képzeld el, hogy egy erdőben vagy. Mit látsz? Panka koncentrált, majd hirtelen megszólalt: – Egy aranyszarvast. – Kövesd – szólt a nagymama. Panka elindult a képzelet útján, és követte a szarvast. Az állat egy bokorhoz vezette, amely mögött egy ifjú herceg állt néhány emberrel – a pogányok beépített szolgáival. – Nem kívánok atyám nyomdokaiba lépni – mondta a herceg határozottan. – Nem akarom új hitünket másokra erőltetni. Vegyétek életem! Ekkor hirtelen egy fehér női alak jelent meg, fején agancsokból font koronával. – Én vagyok a…Tovább olvasom…