„lélek” – novellák címszó szerint

Írta: Lothár 📅 2026. 04. 17. 20:18 Lírai mininovella ❤️ 2 👁️ 12

Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt a vágyott boldogság drágaköveit láttam: kigurultak a lelkemből, és a szívemben megálltak.

Gyermekéveim várakozásokkal telve teltek, kamaszkoromhoz tereltek. Rendszeresen templomba mentem, hogy Istent megtaláljam, s minden rosszról megfelejtkezzem. Bizony, késő estig az üres padban ültem, és csendesen tűnődtem. Elmerengtem a gyertyalángok pislákolásán, az árnyékos feszület drámaiságán. A faragott angyalok mozdulatlanságán, s elgondolkoztam Jézus ígéretén, tanításán.

Felnőtt nőként (mert belefáradtam) Isten keresését dühösen feladtam. A templom…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:03 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 12

Mesélj, virág, szépséges csillogásod látom.
Mi ez a bú és gyötrelem,
mely elvakítja gondolatom, s mindig fájdítja a szívem?

Gondolataim virágillattal szállnak,
repkednek a levegőben, várva.
Vajon ilyen a szerelem: bú és gyötrelem?

Nem rég fogtad a kezem.
– A sors villámai kegyetlenek. –
Fogd, itt van megint.
Talán, ha hallasz még valaha, újra velem maradsz.

Leültem a padra.
A virágok szépek… mit keresek itt?
Mindegy, rám csak egy fa tekint.

Add hát a tekinteted, csillogó szemed hadd lássam,
s a szívem újra veled lesz,
amit a napsütés hoz vissza.

Bársonyos nap világítja arcomat,
csillog a fán a virág.
Mesélj hát, leveleid szépek, pompázatosak –
énekelj valami csodálatosat.

Illatodat érzem, mintha egy selymes kéz szorítaná a kezem.
Talán itt vagy…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:00 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 11

Gyere hát, fájdalom, már nem félek tőled!
Ha látsz, nézz csak a szemembe, lásd a tekintetemet.
– Végignéztelek, követtelek, itt vagyok melletted.

Ismerlek, fájdalom. Követsz, arcod nem változik sosem.
Követsz mindig, sokszor láttalak, tönkreteszed az álmomat.
Sétálj hát tovább, ne nézz hátra, a fájdalom elmúlik, a szív megnyugszik.

Egyedül sétálva a szívemben valami megint fájdalmas,
valami szorítja az erdőben. Érzem a fájdalmam,
lehet, nem fogom legyőzni sohasem.

Te, fájdalom, ki követsz engem – miért szakítod szét a szívem?
Erdőben bolyongva egyedül járok, s mindig egyvalamire gondolok.
Vizes falevelek, magány, szerelem… miért hagytál el vajon engem?

– Én vagyok az, a fájdalom. Mögötted állok, arcodra vágyok.

Ramóna mosolyogva, sírva fordult hátra, úgy nézte…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:19 Szerelmes ❤️ 0 👁️ 11

Mély, sötét volt ez az éjszaka. Villámlás, mennydörgés közepette
fogtad a kezem, a kezed remegett.
Gondolataim a szemeid tükrében ragyogtak,
s a lelkem felemelted.

Valós ez az álom? Szorítod a kezem, vagy csak álmodom?
– Mit kérsz tőlem, szerelmem? Mindent megadok.

– Nézz az égre. A csillagok fényesen világítanak.
Bármit kérhetsz. Szorítsd a kezem, és nézz a szemembe.

Selymes érintésed, a kezed lelkemet is megnyugtatja.
– Nem elég… nem kapsz meg engem.
Kérésed lehetetlen.
Selymes kezed nem visz Ámorba engem.

– Ne engedd el a kezem. Mindent megadok, amit megtehetem.
Adok mindent… mindent, ami vagyok.
Érezd: nem csak férfi vagyok.
Szeretlek, és én is adok.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:54 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 10

Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
– De csitt, mi fény tör át az ablakon? Napkelte az?
– Kelj, tündöklő csillag, és öld meg már a holdat, mely régen irigyen sárgul, mert szebb vagy!
– Késő van már, késő bizony, lelkem itt hagyom.
– Jaj, hogy szerelmem sarja gyűlöletnek, s vágya… Mit látok? Korán láttam meg, későn ismerem meg.
– Hová szakadtál el mellőlem, hogyan kell így szeretnem? Gondolatom repülve száll a levegőben, látva egy csillagot és várva – szemedet látja.

Írta: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi 💠 📅 2026. 04. 09. 11:33 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 1 👁️ 9

A késő őszi reggel a tó fölött olyan köd ült, mintha a világ nem akarta volna elengedni az éjszaki álmát, s ezért inkább beleburkolózott egy misztikumos fátyolba. A nádcsomók és a parti, már sárguló fű deressége fehér szálakkal rajzolódtak ki a szürkeségben. A távoli erdő úgy állt a homályban, mint egy rejtélyes, felfedezésre váró sziget.
Bálint, mint mindig, most is korán kelt. Szerette a hajnalokat, mert ennek az éjt váltó időszaknak volt egy különös csendje, amelyet az ember a nappalban hiába keresne. A férfi megállt az ajtóban, s hosszasan nézte a dérrel csipkézett tájat. Mélyet lélegzett. A hideg, friss levegőnek különleges, nyugodt illata volt. Bálint gyerekkorától kezdve szerette ezt a sajátságos, föld- és vízszagú illatot.
– Jó reggelt! – köszönt halkan, bár jól tudta, hogy…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 04. 22. 10:38 Spirituális ❤️ 2 👁️ 9

Federico nyolcéves kisfiú, aki a szüleivel Olaszországban, Avezzanóban lakott. Ez egy kis városka, melyet hegyek vesznek körül. A község területén főleg családi házak vannak nagyobb földterülettel. A nagyszülei is itt éltek, nem messze tőlük.
Nyaralásból érkeztek hazafelé, amikor a szerpentinen az autójuk megcsúszott, és a szakadékba borult. Szülei a helyszínen, azonnal életüket vesztették. Federico kirepült a kocsiból zuhanás közben, és egy faágán landolt. Kisebb karcolásokkal megúszta a balesetet. A nagyszülők nem engedték árvaházba, hanem magukhoz vették, taníttatták és felnevelték.
Nagykorúként már dolgozott, és ő segített nekik, azonban egy vírusfertőzés következtében mindketten rövid időn belül meghaltak. Federico magára maradt, de mindig becsületesen dolgozott, szerették a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.