„lélek” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:48 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 8

Mi ez a levegő, ez az illat?
A múltba repít minden nap.
Már nincs itt a horgászbotod,
nem ég a tűz a bográcsod alatt,
csak a víz tükre mutatja folyton arcodat.

Megy az idő, mindig csak megy,
a parton ülve, a víz tükrét figyelve várok.
Mert emlékszem még, a szívem veled van
a folyóparton. A hűvös szél a nyakamon mutatja,
hogy velem vagy most is. Elalszom, látlak,
szemem csukódik, de szívem virágzik.

Ez a virág soha nem hullik el,
szívedben él örökre velem, a szívemmel.

Írta: Lothár 📅 2026. 04. 20. 22:00 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 8

Örökkévalóságnak tűnik a szívgyötrelem, a kínszenvedés, amit számunkra a kapcsolatunk teremt (őszinte érzéseink valamiért elérhetetlenek).

Egymással vívott indulati háborúinktól tömény bennünk a fájdalom (nem lesz a győztesnek babérkoszorú, a vesztesnek szánalom). Maradni, és elengedni sem tudunk (nincs hol együtt maradásunk, vagy hely, valahová egyedül elindulnunk).

A hónapjainkat, az éveinket, te is szorongásban éled (meg fognak ölni bennünket az elfojtott érzések).

Ha hajlíthatók lennénk, az életünk annyira nem fájna! (De mondd csak, mi az, ami kettészakítva, itt a Földön nem fájhat?)

Az önfejűség, a makacsság, mindkettőnkben szürke folt (beárnyékolja fényünket, ami egykor közös és fehér volt).

Reménysugár a szerelmünkhöz: egy lélek két testben is örökre egyetlen lélek…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:12 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 8

Megérintett egy lélek. Néztem a férfit, ahogy lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, szomorúan lépdel felfelé a lépcsőn. Akkor még nem ismertem, csak egy szimpatikus idegen volt, aki vonzott. A lelke közben megérezte az enyém, s titokban, bármelyikünk akarata ellenére összeölelkezett vele. Itt hagyta nyomait, majd messze repült. Azóta már nem élek, csak létezem. A távolság kitartóan áll közöttünk, nem érhetem el, hiába is futnék utána. Némán ment el, s nem adott magyarázatot. Vártam, hogy ez az érzés benne is elég erős lesz, hogy megtegye felém azt a nehéz első lépést. Talán örökké kell várnom, de nem számít. Mi összetartozunk.

2024.06.18.

Írta: Poór Edit 📅 2026. 04. 22. 10:28 Spirituális ❤️ 1 👁️ 7

Lisa a negyvenes éveiben jár. Pennsylvania államban, New Castle-ben él. Gimnáziumban humán tantárgyakat tanít. Csinos, fiatalos külseje egy igazi jelenség. Nagy, kerek, tengerkék szeme mindenkit magával ragad. Mosolya kedves, és a szeretet sugárzik róla.
A lakása és az iskola között hatalmas park terül el, játszótérrel a közepén. Többnyire itt sétál át, hogy lerövidítse az utat. A lombos fák árnyékában az egyik pad különösen kedves számára. Ezen a helyen találkozott először élete nagy szerelmével. Hazafelé menet időnként elüldögél rajta, és fájdalmas könnyeit nem mindig tudja visszatartani. Ilyenkor visszaemlékszik találkozásukra. Úgy érzi, hogy ugyanúgy mellette ül Joseph. A ruházatát is látni véli, és a mozdulatait, hangját. Átjárja egész lényét az őket összekötő szeretetteljes…