„macska” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 04. 09. 17:04 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 17

Élt a városban egy egyedülálló hölgy. Mindenki csak Macskás Miminek hívta.
Hogy honnan jött a név? Könnyen kitalálható: szerette a cicákat. Sőt, egyenesen imádta őket. Volt is vagy egy tucat macskája. Persze nem volt ez mindig így. Valaha egyáltalán nem kedvelte a cicákat.
Boldog házasságban élt férjével. Született három gyerekük: két kislány és egy kisfiú. A család élte a maga kis életét, mígnem egy napon közbeszólt a sors. A férj a gyerekekkel a nagymamát látogatta meg. Autóval mentek. Néhány kilométerrel a nagymama házától egy éles kanyarban egy teherautó nekihajtott a kocsijuknak. Mind a négyen a helyszínen szörnyethaltak...

Ettől a naptól minden megváltozott Mimi életében. Meg akart halni, kétszer is próbálkozott öngyilkossággal, de mindkét alkalommal sikerült őt megmenteni. A…

Írta: Clara Dar 📅 2026. 02. 23. 13:28 Mesés próza ❤️ 3 👁️ 16

Hópihe a macskánk középkorú, fehér cica volt. Azt hiszem, elég lusta macska. Szeretett a szobában pihengetni. Az biztos, hogy soha egy egeret sem fogott a háznál!
Anya és apa második nászútra utazott, anya szerint most volt rá pénzük. Engem a nagyi „gondjaira” bíztak, hogy vigyázzon rám. Nem igazán értettem, miért is vagyok én „gond” a nagyinak, miért is kell rám vigyáznia, hisz már harmadikos vagyok, és példás a magatartásom! A nagy készülődésben valahogy Hópihe kimaradt a „Mit is kell még tenni?” listánkról. Ott felejtettük a lakásban.
Később rájöttem, hogy ennek két oka is lehetett. Az egyik, hogy most is szép csendben szunyókált, fel sem tűnt senkinek, hogy ott van. A másik oka pedig, hogy egyszerűen elfelejtettük, de azt gondolom, hogy ez anya és apa dolga lett volna, hisz ők a…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 16. 13:25 Fantasy ❤️ 2 👁️ 39

Arra ébredt fel, hogy a szél csapkodja a nyitva hagyott ablaktáblákat. Még fektében kinyújtott bal kezével megkereste az ágy melletti éjjeli szekrény közepén elhelyezett lámpa kapcsolóját. Miután lenyomta a gombot, a szoba egyik felét fény borította be. Egyszeriben láthatóvá váltak a lengő, a keretekhez ütődő ablaktáblák, melyek hangosan oly erővel csapódtak oda, hogy attól lehetett tartani, hogy kitörik belőlük az üveg. A függönyök, mint valami mesebeli szörnyek, úgy szálltak a levegőben.
Nehezen szánta rá magát, hogy felüljön az ágyban, de végül megtette, mert a kinti vihar csak most kezdett igazán tombolni. Hirtelen, dörgések, villámlások kíséretében megjelentek az első nagy, kövér esőcseppek, majd néhány pillanat múlva eleredt az eső. Most már valóban igyekeznie kellett, ha azt…

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 02. 10. 13:02 Romantikus ❤️ 2 👁️ 78

– Szia Rita! Boldog karácsonyt! Ezennel átadom neked az esti műszakot – mosolygott Clara a kórház nővérpultja előtt, miközben egy kisebb halom kezelőlapot és néhány szem bonbont nyomott a kezembe.
– Köszi! Van új betegünk?
– Egyetlen férfit hoztak be délelőtt, a kettesben fekszik.
– Mit kell tudnom az esetről?
– Hát azt a keveset, amit tudunk, a papírokban megtalálod. Most ne haragudj, de rohanok. Otthon már várnak rám! – magára kapta kabátját, szorosan átölelt, majd sietős léptekkel elindult a kijárat felé.
– Üdvözlöm Johnt és a srácokat! – mosolyogva intett.
Egyedül maradtam a kórház folyosóján.
Elindultam a kettes kórterem felé, közben pedig fellapoztam a beteg kartonját.
Beteg neve: John Doe
Életkor: ismeretlen
Lakhely: ismeretlen
Biztosítási szám: ismeretlen
Státusz…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2026. 01. 24. 06:23 Egyéb ❤️ 1 👁️ 10

Régi már ez a történet. Nagyon régi. Annyira, ha esetlegesen akkoriban papírra vetették volna, a papír már nagyon sárga lenne. Legalább nyolcvanszor, ha nem százszor váltotta egymást azóta a négy évszak, amelyikből az egyikben történt mindez. Generációk születtek, nőttek fel és tűntek el azóta. Ki ismeri ma már ezt az egészet? Régi öregek halódó porukban már nem tudnak erről mesélni, lassan tehát a feledés homályába vész mindez, ha hagyjuk. Nem hagyhatjuk! Hiába telt el majdnem száz év, elevenen él a kis testvérpár emléke, akik egy kis faluban éltek. Olyanok voltak, mint két tojás. Az egyik neve Palika, míg a másiké Juliska volt.

Azon a bizonyos napon is úgy keltek fel, mint addig bármikor, amióta kinőttek a csecsemőkorból és ügyetlenül totyogni kezdtek. Aznap töltötték be a…

Írta: Láng Attila D. 📅 2025. 12. 20. 20:17 Humor ❤️ 0 👁️ 14

– Szaglászom a fenekét, mivel szolgálhatok?
– Szaglászom a fenekét. Egy cicát szeretnék.
– Tépésre, kergetésre?
– Kergetésre, főleg fára, a kölyköknek, tudja, most nőnek bele a korba.
– Hány?
– Három, két fiú, egy lány.
– Nagytestű vegyesek, mint kegyed, nemde?
– Igen, bár van bennük egy kis foxi, tudja, apai ágról.
– Értem, hát akkor ezt a modellt ajánlom. Elég temperamentumos, hogy sokáig lekösse őket, és jól mászik fára.
– Dió- és almafával kompatibilis?
– Tökéletesen, asszonyom. De ez a másik is kiváló minőség, valamivel lassabban mászik, viszont nagyon szereti lógatni a farkát az ágról, ami fontos a kölykök mozgásigénye szempontjából.
– Mennyire lassan mászik?
– Ó, ezt nem fogják az első héten szétszedni, asszonyom. Egyébként garancia van rá, ha elkapják, csak hozza…

Írta: Láng Attila D. 📅 2025. 12. 20. 20:13 Humor ❤️ 0 👁️ 10

Kakas harsan, hajnal hasad. A szalmakazalban hat macska csapatban alszanak. A kanyarban talpal a magas, nyalka, barna Magyar Antal alhadnagy. Van kardja, lampasza, bajsza, farka. Anna, az ara az almafa alatt. Aranyhaja van, angyalarca. Nagy darab sajtja, almahalma az asztalra rakva, vajas babbal, hallal. Antal nagy garral caplat, Anna arca bamba. Az asztal alatt agarak nyalakszanak.

– Baj van, Antal?
– Hartmann, az az aljas alak – vakkantja az alhadnagy, halat falva. – Sanyargat! Kanada, Ankara, Santa Barbara… hat nap alatt!
– Az anyja!
– Parancsba kaptam. Tavasszal hatvan napra Ramallahba rak, vagy maradtam csak alhadnagy.
– Tavasszal?! Azzal baj van, Antal, hasamban baba van!

Az alhadnagy abbahagyja, a halat az asztalra rakja, hallgat.

– Baba?…
– Aha… baba… tavaszra apa…

Írta: Szabó Szabina 📅 2025. 12. 18. 22:37 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A sötét, meleg szobában egyenletes szuszogás hallatszott. Éva mélyen aludt takarójának melegében, és mit sem sejtett a két kandúr tervéről.
– Ébresszük fel! Éhes vagyok! – nyávogta Tigris Csíkosnak.
– Tegnap is én ugrottam rá! Ma neked kell csinálni! Korog a hasam, úgyhogy ne húzd az időt! Mindjárt négy óra… – válaszolt a másik.
– De te annyival jobban csinálod! – próbálkozott még egyszer Tigris.
– Ez természetes! De gyakorlással lehetsz majdnem olyan ügyes, mint én! – húzta ki magát ültében.

Tigris óvatos léptekkel haladt az ágy felé. Nyávogott, de tudta, ez elég gyenge próbálkozás volt a gazdájuk felébresztésére. Nem akarta, hogy Csíkos semmirekellőnek tartsa, ezért összeszedte minden bátorságát, és felugrott az ágyra. Tanácstalanul kezdte el mancsaival gyúrni a takarót, s közben…