„magány” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 68

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 21. 22:41 Misztikus ❤️ 0 👁️ 19

A Hold fénye gyönyörűen csillogott a tenger hullámain azon a késői estén, amikor Jason elkeseredetten ült a langyos homokban a parton. Mellette egy üveg bor, amelyet lassan kortyolgatott, de keserű és fájdalmas érzésein ez sem segített. Gondolatai és érzései sötét csapdába estek, ahonnan semmi sem szabadíthatta ki. Mindent megpróbált az elmúlt egy évben, de úgy tűnt, már csak a tenger maradt, hogy elnyelje őt a fájdalmával együtt. Meghúzta az üveget utoljára, majd elindult a víz felé.

De mielőtt elérte volna a hullámokat, megtorpant. Magába nézett, és elárasztották a gondolatok, amelyek az utóbbi időben kíméletlenül gyötörték.
Miért lett minden ilyen kilátástalan? Mit rontottam el? Miért hagyott el mindenki? Vajon van még értelme bárminek is? Nincs már erőm semmihez... De tényleg…
Tovább olvasom…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 17. 17:35 Dráma ❤️ 1 👁️ 31

Felhők csüngtek az égből, amikor a Nap éppen álmából próbált felébredni. Érezte, egész nap esni fog az eső, de a szélre nem számított. Mikor gondolatait befejezni készült, megjelent a szél. A Nap felvette komor arcát és elbújt a felhők háta mögött. 
	Talán nem éri őt el a szél.

Poppy Payton

Azt hiszem, én vagyok a világon a legjobb barátnő. Tegnap megígértem Candice barátnőmnek, hogy ma munka után elmegyek vele a Forradalmi Ifjúsági Napokra.
	Soha életemben nem voltam még ilyen rendezvényem, talán azért, mert nem bírom a tömeget. 
	Elgondolkodtam a barátnőm miért erősködött annyira, hogy ott legyek. Szerintem egy vak randit akar összehozni. Pedig megkértem őt, hogy amíg Oliver, a volt páromat ki nem törlöm teljesen az emlékeim közül, addig egyedül szeretnék lenni. 
	Candice…
Tovább olvasom…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 11. 16:46 Dráma ❤️ 3 👁️ 190

Vera, egy átlagos nő, aki negyven évesen egy hosszú kapcsolat után egyedül maradt. Bankban dolgozott, és úgy gondolta, hogy álmai hercegét épp a munkahelyén fogja megtalálni. Pénztárosként, minden férfit széles mosollyal fogadott. 
Az első dolga az volt, hogy megnézte a férfi kezét, hogy a van-e rajta gyűrű. Ha nem volt, attól még lehetett nős, mert ugye nem minden férfi szereti a gyűrűket. Itt még a körmöket is megnézte. A második, ami fontos volt neki, a ruházat. Nála, az öltöny jött be. Szerette, ha egy férfi fess. A harmadik, amire nagyon odafigyelt, az a haj. Nem szerette, ha egy férfinek hosszú volt a haja. Se kiengedve, se összefogva. A negyedik, ami számára a pont volt a mondat végén, hogy milyen hanggal, és milyen hangsúllyal szólaltak meg. Ebből tudta leolvasni, hogy…
Tovább olvasom…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:08 Misztikus ❤️ 1 👁️ 48

A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány holmi és egy bőrkötéses napló, amit úgy szorított, mintha egy része ebben az egyszerű tárgyban lakozott volna.
Amikor helyet foglalt az ablak mellett, gondolatai mélybe húzták. Az utóbbi időben mindenki azt mondta neki, hogy változtatnia kellene az életén, új célokat keresnie, de valahogy nem ment. Úgy érezte, eltévedt az életében, mintha egy állomáson ragadt volna, ahonnan nem indul több vonat.
„Hová tartok most?…
Tovább olvasom…