16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az élő, zöld szőnyeg lustán nyújtotta szét karjait. Felettük lassan érkeztek a sokszínű pillangók, a méhek és más rovarok. A kékesen gyöngyöző víz erőteljesen, mégis könnyedén tört utat magának, ahogy felébredt fagyos téli álmából. Vad csobogása még a kígyókat is felébresztette, miközben kövek és sziklák között száguldott, és a madarak, mókusok is előbújtak. Egy ember tűnt fel, hátán hátizsákkal, mire a táj egy pillanatra megállt. A férfi izzadságcseppekkel a homlokán leült egy fűz alá, hogy kifújja magát. Teste láthatóan tele volt sebekkel, haja kócos, arca beesett. Fáradt tekintettel végignézett az előtte elterülő tájon, majd lassan hátradőlt a fa törzsének. Az erdő ezután lassan folytatta ébredését: madárcsiripelés, a víz erőteljes csobogása és a rovarok zümmögése töltötte be a…Tovább olvasom…
Ádám hosszú ideje úgy érezte, mintha az élete darabokra hullott volna. Az ismerős dolgok, emberek és érzések lassan távolodni látszottak tőle, és mintha minden, amit szeretett, kicsúszott volna a kezei közül. Egy nap, amikor már nem találta önmagát, egy csendes tóhoz sétált, hogy végre egyedül lehessen a gondolataival. A tó vize kristálytisztán tükrözte a világot, és Ádám leült a partjára, hogy elmerüljön a csendben. Ekkor azonban egy árnyék suhant el a víztükrön. Felemelte a fejét, és egy hatalmas sárkány állt előtte, aranypikkelyekkel borítva, melyek csillogtak a nap fényében. A sárkány szemei bölcsességtől ragyogtak, tekintete azonban felfoghatatlan erőt sugárzott. Ádám egész testében megremegett. Félt. A sárkány, Árul, nemcsak hogy hatalmas volt, hanem olyasfajta erőt árasztott…Tovább olvasom…