16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Még csak tizenöt volt, amikor Nóra megtudta, hogy állapotos – igaz, már csak egy hét választotta el a tizenhatodik születésnapjától. Amikor először észrevette, hogy késik a menstruációja, azonnal szólt az anyjának. – Semmi baj, majd elviszlek orvoshoz, ha lesz rá időm. Szerintem fél éven belül – válaszolta az anya, nem túl kedvesen. Nóra azonban nem tudott várni. Megcsinálta a terhességi tesztet. Két csík. Szerda volt, épp gyakorlaton volt – óvodai nevelőnek tanult. Megmutatta az egyik osztálytársának, de sajnos mások is meglátták, akiknek nem kellett volna. A hír gyorsan terjedt. Két lány azonban mellé állt. Támogatták, segítették, amiben csak tudták. Az egyikük vett neki még egy tesztet is – jobb biztosra menni. Az is pozitív lett. Viki is ott volt. Ő nem lepődött meg. Valahogy…Tovább olvasom…
Egy mondat, amely belülről olyan szinten darabokra szaggatott, mint egy 100 tonnás, a sínen szelfiző Darwin-díjas delikvenst. Nyolc, lassan kilenc éve hallottam, de úgy beragadt, mint egy Mazda RX–7-es lámpája télvíz idején. Olyan hat- vagy hetedikes lehettem, mikor egyik nap nevelőfaterom vitt haza színjátszókörből. Jöttünk kifelé, mikor is egy olyan penetráns csatornaszag csapta meg az orrom, amelynek receptjéért egy komplett borznemzedék könyörgött volna térden állva. Eltakartam az orrom, hogy ne érezzem, mire fater megszólal: – Úristen, ne legyél már nevetséges, más gyereke kibírja, te meg nem? – majd jött a ráadás: sportiskolába kellett volna téged íratni. Ezen akár röhöghettem volna is egy jót, hisz aki ismer, tudja, hogy olyan szinten születtem alkalmatlannak az összes…Tovább olvasom…