A pompás régiségkereskedésben olyan volt, akár egy kisebbfajta hercegi palota az antik dolgoknak. Kígyózó csigalépcsővel lehetett feljutni a felső szintekre, ahol a ritka, meglehet több száz éves ritkaságok, kéziratok, kódexek és egyéb könyvek lapultak. A hatvanas éveiben járó, nagy szódásszifon-szemüveget viselő, folyamatosan marcona tekintetű és gyanúsan mindenkit méregető aggastyán tulajdonos szúrós hiéna-szemeivel követte kíváncsi tekintetünket. Az író tüstént átváltozott csintalan, minden újdonságra, szenzációra kiéhezett gyermekké, és szinte azonnal bevette magát a könyvek közé, míg gyönyörű felesége legalábbis egyelőre a kereskedés pénztáránál várakozott türelmesen, de azért még ő is nézelődött. Óvatosan tenyerébe vett több kínai porcelánnak látszó másolatot is, és néhány…Tovább olvasom…
A férfi felesége halálát követően egyre magányosabban élt. Ezt persze nem lehet úgy magyarázni, hogy túlzottan is bezárkózott volna, sokkal inkább megválogatta az ismerőseit, hiszen barátai közül többen külföldre költöztek, mondván, az a fajta életvitel, melyet itt nem tudtak megvalósítani maguknak, külföldön valóságosan is megvalósíthatónak és reálisnak látszott. Rengeteget töprengett, és még később is visszatérő téma volt a férfi életében az örök kérdés: vajon mi lett volna jobb megoldás? Elhagyni a nehezen megszerzett, később felépített otthont, hogy aztán a biztosat bizonytalannal kelljen naponta felcserélni, aztán egy-két éven belül talán külföldön is fel lehetett volna építeni egy valamivel elfogadhatóbb anyagi egzisztenciát? Ki tudja az ilyesmit összefüggéseiben áttekinteni? És…Tovább olvasom…
Talán azzal kezdődött, hogy rendeltem egy piszok drága robotot az interneten. Ha a dollárt 380 Ft-ban számoljuk, akkor körülbelül száztízezer forintot tett ki, és gyorsan kihozták. Az adott robot Voltron volt, az Univerzum védelmezője című rajzfilmsorozat kultikus akciófigurája, méghozzá eredeti színekben, és robotoroszlánokból összeállítva, melyek bármikor visszaalakíthatóak egyszerű oroszlánokká, már ha az örök gyerek-ember úgy döntene, hogy kicsit már megunta aznapra az egész alakos robotváltozat bámulását. Nem egyedül a saját magam örömszerzése járt a fejemben; sokkal inkább az, hogy igenis merjek önállóan cselekedni, ami boldogsághormonokat szabadíthat fel a szervezetemben, és ugyanakkor minden esetben kisebb önbizalomhiány felturbózásával is jár. De hát kérdezem én a kedves…Tovább olvasom…
A modern, felszínes, digitális exhibicionizmusra berendezkedett groteszk kor kitermelte sorai közül a modernség álruhájába öltöztetett, túlzásba vitt perc-emberkéket. Senki sem értette, hogy igazándiból mire is vágyhat gyakorlatilag egy modern, független gondolkodású, szupermodell álomszép, karrierista nő, aki akár minden egyes nap más-más éttermekben ebédelhet, egy hónap alatt akár még azt is bátran megengedheti magának, hogy háromszor-négyszer tegyen álomutazást valamelyik szubtrópikus óceánparti szigetre. Mintha csak ezek a nők már alapból arra lettek volna predesztinálva és kiválasztva, hogy elsőrangúak legyenek bármiben, amihez csak hozzáfognak. Sikeres, profitorientált vállalkozást, gazdag férjet és szépséges, állandóan fotóképes sztárcsemetéket tudhassanak maguk mögött. És…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az ötcsillagos, exkluzív ajánlatokkal kecsegtető étteremben mintha minden a puccos luxust és igényes romantikát idézte volna. A vendégek többsége elegáns ruhákban pompázott, míg a hölgyek többsége igényes nagy- és kisestélyi méregdrága ruhakollekciókban feszített, addig a főként befolyásosabb ügyvédek, bankárok, üzletemberek zakókban és komplett öltönyeikkel hívták fel magukra a figyelmet. Az asztalokat – tetszés szerint – díszítették fel egy-egy hangulatosnak mondható gyertyafényes kompozícióval, jéggel teli pezsgővödörrel és természetesen első osztályú, méregdrága pezsgővel. Mindent a kedves pénzzel teli törzsvendégek igényei szerint. A pár már egyébként is késésben volt. Az üzletember férfi mintha egyre idegesebb és frusztráltabb lett volna, amiért okostelefonján igyekezett meggyőző…Tovább olvasom…
Kicsit kiábrándította, de hazudott volna magának, ha nem ismerte volna be, hogy mélyen elkeserítette az, ami a közösségi médiában folyik. Mindig is úgy képzelte, hogy a híres emberek és influenszerek kedves, közvetlen, barátságokat építő egyéniségek, akikkel meglehet beszélgetni szépen, fokozatosan az élet ügyes-bajos, néha nagyon is összekúszált dolgait. Mekkorát tévedett. Elvégre egy több ezres követőtáborral rendelkező híres sztárocska és egyéniség kapásból azt válaszolja olyan feltett kérdésekre, mint mondjuk: ha ne adj’ Isten valakinek váratlanul meghalt az egyik hozzátartozója, hogy az illető jobban teszi, ha egy pszichológushoz fordul, vagy valamilyen szakképzett, klinikai szakemberhez, akik sokkalta megfelelőbben képesek kezelni és felderíteni bizonyos lelki tragédiák eredetét…Tovább olvasom…
„Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájásással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74–75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szeremeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
Egy hideg, borús reggelen arra ébredtem, hogy a szívemet nyomasztó teher súlya nyomja, kiégés tüneteit észleltem magamon, mikor haszontalannak és értéktelennek érzed magad, amikor már semmi nem tesz boldoggá. Bezársz és sajnálod önmagad. A gondok, a problémák és a félelmek mind körbeöleltek, mintha sötét felhők úsznának a fejed felett. Fáradt voltam a küzdelemtől, és azt éreztem, hogy egyedül vagyok ebben a nagy, zajos világban. Ahogy a kávémat kortyolgattam a konyha ablakból rápillantottam a közeli erdőre. Hirtelen bevillant valami. Letettem a bögrémet és felkaptam a sportcipőm és a kabátom. Ki kell szabadulnom innen, mert különben megfulladtam volna a szoba fogságában. Csendesen kiléptem a lakásból, és elindultam odaki, Földanya öle felé. Ahogy közeledtem, a fák…Tovább olvasom…