A főorvos szigorú koleszterinmentes diétás kosztot rendelt el, és semmi szénhidrátot, míg az édességek élvezetét is szigorúan kerülnie kellett, pedig barátnője istenien tudott mézes zserbót készíteni, gyermekkorának nagy kedvencét. – Hát, kedves tanár úr! Ez bizony koszorúér-elzáródás, de ha betartja az utasításokat, egészen nyugodtan elélhet akár száz évig is! – közölte vele a főorvos bizakodva. A kórházba később meglátogatták érettségizős tanítványai is, akiket látszólag nagyon megviselt a váratlan fordulat, mely szeretett és kedvenc tanárukkal ennyire meglepetésszerűen megesett, és főleg a vadóc, piercinges lány volt nagyon kibukva, és még egy nagy könnycseppet is sikeresen elmorzsolt az egyik tenyerében, mint aki nagyon aggódik amiatt, hogy egy tehetséges embert el kell…Tovább olvasom…
Louisnak jól menő mérnöki irodája van, míg felesége, Claire jogászként egy jogi iroda vezetője. Fia, Lucas szintén jogot végzett, és az édesanyja irodájában dolgozik ügyvédként. Lányuk, Chloé nemrég érettségizett, és a tizennyolcadik születésnapjára készül. A szülők nagy meglepetésbulit szerveznek neki. Mindenkit meghívnak az eseményre. Közeli kollégákat, barátokat, rokonokat, szomszédokat. Chloé úgy tudja, hogy csak az ő barátnői lesznek jelen. Erre az alkalomra külön egy rendezvényszervezőt kértek fel, aki gondoskodik a birtok feldíszítéséről és ételek, italok felszolgálásáról. A meghívókat a szülők rendezik, míg a zenéről Lucas gondoskodik, mivel van egy zenekara, melyet még a gimnáziumban alakított barátaival. Mindkét gyermekük zenei tehetség, Chloé ebben az irányban fog…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Hát én se! Na, mozgás, mert úgy érzem, lesz még ma jó pár hasonló fuvarunk! A két mentőstiszt betaszigált a vijjogó mentőautóba, és mint a meszes, szuperszonikus sebességgel, szirénázva, átvágva a dugóba szorult délelőtti városi csúcsforgalmon, megindultak vele a kórház irányába, miközben egyikük folyamatosan igyekezett szemmel tartani állapomat egy kis minimonitoron. – Te, ennek a pacáknak furcsán ver a szíve! – jelentette ki, aki mellettem üldögélt. – Most ráérek? Nem látod, hogy épp próbálok besorolni! – kormányt szorongatta a másik, cigivel a szájában, miközben éppen készült megereszteni – valószínűleg – mindenki hallatára egy vaskos, odamondogató káromkodást. – Hogy az a jó édes anyádat, te rohadék! – bukott ki belőle, mert az egyik autós bepofátlankodott elé, holott ő szirénát…Tovább olvasom…
A majsai határban már csak néhány elvadult gyümölcsfa viseli magán egykori lakóinak emlékét. A hajdani puszta az idők során elnéptelenedett, lakói meghaltak, vagy más tájra költöztek. Beás szavakat ma már abszolút nem hallani, pedig egykor nagyon gyakori volt errefelé. Azokban az időkben, talán nyolcvan évvel ezelőtt néhány egyszerű építésű, igen szegényes kis házszerűség díszítette a majsavári földesút két oldalát. Talán tíz, maximum tizenkettő házikó lehetett. Az egyik ajtajában egy kis kócos hajú, barnabőrű fiúcska üldögélt. Egyszerű kis rongyos ruhájában meglehetősen szívszorítóan festett, kezében vadkörtét tartott, azt rágcsálta. Érdeklődve figyelt egy kelet felől feltűnő alakot. Még soha életében nem látott német katonát. Meglepetésében felkiáltott vékony kis hangján: Mámö! Vinyé…Tovább olvasom…
A reggel langyos fényei puhán szűrődtek át a kert lombjai között, s a harmatcseppek még gyöngyként ültek meg a fűszálak hegyén. Tomika óvatos léptekkel közeledett a házhoz. Kezében egy fonott kosár, benne a tavasz színes csodái: sárga, rózsaszín, ibolyakék és hófehér virágok. Minden egyes virágot ő maga válogatott a kertjükből – gondosan, figyelmesen, szeretettel. Az ajtón belépett, s ott állt az édesanyja. A haja kócosan omlott a vállára, arca fáradt volt, mégis gyönyörű. Mert volt valami a mosolyában, amit sem az idő, sem a gondok nem tudtak elhomályosítani. Az a fajta szépség volt ez, amit csak a szeretet festhet meg: az anyai szív csendes, örök ragyogása. – Neked szedtem, anyukám – nyújtotta át a kosarat Tomika. – Mert te vagy az én mindenem. Az édesanya átvette a kosarat, és az…Tovább olvasom…
Apjához való kapcsolata – mondjon, vagy higgyen bármit is a világ –, örökké sebezhető, és törékeny marad. Hat éves volt, amikor imádott anyukája örökre lelépett ebből a kapcsolatból. Csak arra lett figyelmes, hogy egyre több alkalommal küldik be a gyerekszoba higiénikusan elzárt, totális sötét magányába, és persze egyre többször veszekedtek meglehetősen sokszor akár még bagatell dolgokon is. – Apuci! Ma anyunak kellene oviba vinnie! – jelentette ki a korai reggelinél, mert az egész család koránkelő volt, és ez előbb-utóbb természetes módon rá is átragadt. – Anyunak most nagyon sok dolga akadt, és be kellett mennie a dolgozóba! Emlékszel kicsim, hogy megbeszéltük, hogy a felnőtteknek sokszor vannak halaszthatatlan, és nagyon fontos dolgaik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem imádunk…Tovább olvasom…
Felült az ágyból. Végtagjai zsibbadásából már jól tudhatta, hogy aznap is kissé nehézkes, és viszontagságos hajnalnak néz elébe. Bár még csupán csak hajnali három volt, sosem szeretett későn kelni. Mintha ezzel is szándékosan megfosztotta volna szervezetét attól, ami hozzátartozott volna a pihenéshez, feltöltődésnek, vagy a teljes regenerálódáshoz. Nagy nehezen felcsatolta jobb lábcsonkjára műprotézisét, melyet egy gyerekkori autóbaleset okozott még a kilencvenes évek közepén. Felállt, és megpróbálta egyenesen megtartani egyensúlyát. A bevált módszer az volt, hogy előbb szükségképp csak az egészséges lábára nehezedik súlyával, hogy később a félig amputált lába is érezze a súlyelosztást. Amikor érezte, hogy egyensúlya stabil, egyszerre mind a két lábával nehezedett rá óvatosan…Tovább olvasom…
London külvárosi kerületében járunk, ahova a patinásabb, mondhatni elit rétegek jóformán be sem tennék a lábukat, ha csak nem volna valami megkerülhetetlen, haladék nélküli, életbevágóan fontos elintéznivalójuk. Itt nyitott egy hangulatos, hangsúlyozottan megfizethető árfekvésű kalapboltot egy középosztálybeli hölgy, Madison Smith. Kezdetben alig-alig akadt forgalma, elvégre a külváros környékén csupán csak a középosztály és az alsó társadalmi rétegek tagjai fordultak meg. Néhányszor megesett, hogy főként idős nyugdíjas, egyletekhez tartozó hölgyek és urak léptek be kíváncsian érdeklődve a kellemes, baráti hangulatot árasztó kis helyiségbe, ahol a sok fantasztikus holmitól két-három embernél több csak rendkívül szűkös körülmények közt fért el, ám Madison találékonyságát dicsérte, hogy…Tovább olvasom…