16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az özvegy öregasszony erősen sántított, vonszolta beteges, feldagadt lábát, de ahhoz túl makacs, büszke és talpraesett volt, hogy akár botot használjon. Egyetlen unokáját ment állandóan meglátogatni. Ha esett, ha fújt, özvegy Hubrik Ferencné felült a csupán ritkán járó távolsági buszra, vagy éppen vonatra szállt, ha a szükség úgy hozta, és belepakolta gurulós szatyrát mindenfajta, főként tartós élelmiszerrel, de volt ott főtt, friss étel is, ha egyetlen unokája megéhezik, akkor semmiben se szenvedjen hiányt. Férje már huszonhat éve a földben nyugodott, és az özvegyasszony most jócskán aggódhatott azért, hogy egyetlen fiúunokája ne kövessen el semmi ostobaságot. Ugyanis már vagy nyolc hónapja volt, hogy menyasszonya a polgármesteri hivatal előtt azt mondta, hogy nem szereti, és hogy akadt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Érettségi bankett ideje. Végre valahára eljött ez a nap is. – Gondolták főként azok a kicsit könnyelmű, fittyet hányó diákok, akiknek már amúgy is totálisan elegük volt a gimnáziumban eltöltött négy küzdelmes, sok kalandot, meglepetést tartogató évből. Meghonosodott szokás kezdett divatozni közöttük. Ha érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, akkor ez egyszersmind ugyebár azonnal fel is jogosította őket, hogy a felnőttekkel, tehát a tanárokkal bátran egyenrangúaknak érezhessék magukat. Így nem volt meglepő, hogy az osztályfőnökből egyszerűen csak Kati lett néni helyett, míg az angoltanárnőt már mindenki Ancsinak, vagy Ancsaként kezdte emlegetni. S hogy a lelki-fizikai érettség megtörhetetlen szimbiózisát bizonyítsák – főként egymás előtt –, előszeretettel rendeltek egymás után újabb és…Tovább olvasom…
Sosem értette igazán, ha – állítása szerint –, édesanyja valósággal a rajongásig imádta szőrszálhasogató, folyamatosan prédikálásra, kioktatásra, kekeckedésre hajlamos, narcisztikus apját, akkor mi a fenének kellett nekik állandóan véget nem érő szópárbajokba, macska–egér gyilkosan rikácsoló veszekedésekbe bonyolódniuk, mintha egy se veled, se nélküled párkapcsolat rángatható sakkfigurái lennének?! Ez a mostani nyári nyaralás is egy isten háta mögötti, kis romantikus szigetecskén, ahol ráadásul még normális wifi-kapcsolat sincs, vagy tiszta víz, és amit a kissé kotnyeles, állandó utazásra hajlamos, hiperaktív anyja foglalt le, egészen bizonyos, hogy apja fejében ismét maradéktalanul ki fogja verni a biztosítékot. Ti. apja egy dobozos sörrel és tévével a közelében nem igazán volt szinte…Tovább olvasom…
Szalai Csenge talán már kislány korában megfogadta, hogy kicsit mindent másként és máshogyan fog csinálni, mint rajongásig imádott szülei, akik úgy körülbelül kilencéves kora körül váltak el. Még nagyon elevenen, tüskeként élt benne a keserédes emlék, amikor egy szép napon a szülei leültették a nappali szobában a nagyon kényelmes és komfortos hosszú kanapé közepére, talán csak hogy jobb célpont lehessen a szemükben, és komolyan elbeszélgettek vele: – Hercegnőm! Te is tudod, hogy apu és anyu rajongásig szeret… csak tudod… hát szóval a felnőttek dolgai kicsit mindig bonyolultabbak, mint a gyerkőcöké… – kezdték, mintha csak előre megbeszélték volna, mit fognak majd lányuknak mondani az általánosan begyakorolt szöveget. – Akkor ti már nem is szerettek…?! – szögezte nekik a kérdést, és…Tovább olvasom…
Halló… Gyöngyi…? Te vagy az…? – félve, remegő hanggal szólt a kagylóba a férfi. Legalább egy teljes éjszakát átvirrasztott, mire végre megszületett agyában a döntés, hogy gyerekkori barátja csak nem lesz vele elutasító, hisz régóta ismerték egymást. Gyöngyi volt a legelső gyerekkori szerelme, és tőle kaphatta az első, gyerekes csókját, mikor még egy utcában laktak a főváros kertvárosi részében. – Igen… Tessék… Ki az…? – kérdezte egy fiatal, határozott női hang, akinek kicsit már megkopott a nyelve vélhetően a tartós spanyol nyelvű környezet miatt. – Itt Tibor… Bocsáss meg, hogy zavarlak… édesanyám váratlanul… – hirtelen hüppögve újra eleredtek a könnyei, de érezte, hogy régi barátja nem fog megjegyzéseket a fejéhez vágni, vagy neheztelni rá emiatt. – Szervusz, drága Tibikém! Jaj, ez…Tovább olvasom…
A harmincas évei elején járó, hihetetlenül karizmatikus, modellalkatú hölgy nagyon el volt keseredve. Legutóbb is, amikor amolyan „bemutatkozó vacsorára” hívta meg vőlegényét, vállalkozó, befolyásos apja szó szerint félrehívta egyetlen felnőtt lányát, és kategorikusan kijelentette: ha hozzá megy egy szegény, ágrólszakadt, csóró tanáremberhez, aki képtelen lesz eltartani, akkor meggyűlik a baja, mert többé nem szívesen látott vendég a családban. – Ezt nincs jogod megtenni! Vedd tudomásul! Felnőtt nő vagyok, és azt teszek az életemmel, amit csak akarok! – dühösen toppantott egyet lábával, mire apja kissé hátrébb húzódott, és megijedt. – Kislányom! Én csak a te boldogságodat szeretném! Talán baj az, hogy megmondom az igazat?! – kérdezte nyíltan, mint aki vérig van sértve. A helyzet…Tovább olvasom…
Ignác világ életében takarító volt. Egy diplomás, önálló értelmiségi takarító. Mondhatnák a laikusabbak, hogy hát igen! Mert olyan világ volt, hogy akinek bizalmi – mondhatni – protekcionális és egyéb befolyásos jellegű kapcsolatai akadtak, azok érvényesültek jóformán az élet bármilyen területén. Pedig ha valaki, akkor aztán Ignác a maga sokszor különös, különc, már-már kissé csetlő-botló, szeleburdi és persze méltán habókos módján a targoncavezetői, árufeltöltői tanfolyamoktól kezdve egészen a szoftver- és számítástechnikai tanfolyamokig jóformán mindent vitéz módon elvégzett, és bár számos hivatalos papír és nyomtatvány birtokosa volt, amit megcsinált abban a percben, hogy az egyetemen is átvette szerénykedő bölcsészdiplomáját cum laude, egyre kiábrándultabb realizmussal és cinikusan…Tovább olvasom…
Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejjel a harmincas férfi. Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át. A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak. A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha menyasszonya őt választja ahelyett a…Tovább olvasom…