A TALÁLKOZÁS ROMANTIKÁJA

Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejjel a harmincas férfi.
Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át.

A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak.

A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha menyasszonya őt választja ahelyett a jóval idősebb, dúsgazdag üzletember helyett, aki valójában senkit sem szeretett, egyedül csak a profit és a minél több haszon érdekelte.

„Talán minden ember eladja önmagát, vagy csupán köt egy alkut, amiből később lehetetlenség kiszabadulni?” – tette fel magának a kérdést.

A hajnali reggelben delfinek játékos-pajkos kis csapata bukkant fel. Úgy tűnt, mintha egyre közelebb és közelebb merészkedtek volna egészen a homokos partvonal közelébe. Mintha egyáltalán nem félnének az emberek közelségétől.

„Az emberek miért nem tudnak előítéletek nélkül őszintén, közvetlenül megismerkedni a másikkal? Miért kell homályos, alattomos kis intrikákba, játszmahelyzetekbe kényszerülniük?” – töprengett, de rendszerint, amikor már ráérzett a valódi válaszra, mintha megint más gondolatok kezdtek volna fészket rakni a fejében.

Megbűvölten nézte a fodrozódó, hullámtarajos vizet. Talán a reggeli apály lehetett az oka, hogy a végtelen kitárult körülötte, és kicsit talán eggyé is vált a mindenséggel.

Váratlanul néhány halászember jelent meg. Egy nagypapakorú és egy húszas évei elején járó férfi. Kicsit csodálkoztak azon, hogy nem csak ők egyedül a koránkelők. Kedvesen intettek felé, és üdvözölték:

– Kalimera, Kalimera!

Azzal a fiatal férfi, aki vélhetőleg az öregember unokája lehetett, megtolta a súlyos fából készült halászbárkát, míg az öreg a hálók gondos átvizsgálását végezte. Reggel a legjobb a kapás. A fiatal könnyed szökkenéssel pattant be az öreg mellé, és párszor felhúzta a motor zsinegét, mire a bárka morgó, köhögő hanggal beindult, és a nyílt víz felé vették az irányt. A fiatal férfi még jól láthatta, amint a hatalmas tenger közepén az idősebb férfi hatalmas halászhálót dob a vízbe, és visszatartott türelemmel várakoznak a csónakban, hogy jöjjenek a halak.

A reggeli órák környékén a nap megint bolondját járatta a férfival. Mintha szándékosan perzselő kályhamelegre vette volna a figurát, mert fél hétkor már alig-alig lehetett a homokos parton megmaradni, hát még egy olyasvalakinek, aki, ha túlzásba viszi a napon való tartózkodást, kissé undorító, vöröses, fájdalmas, hólyagszerű kelések kezdik ellepni a bőrét.

„A fenébe! Nem ártott volna, ha kiveszi az egyik hátizsákból a naptejet!” – mérgelődött kicsit magában, miközben feltűnően lassított felvételek módjára közelített felé két bikinis bombázó hölgy, akik barátnők lehettek, hiszen egyszerre futottak – reggeli edzés gyanánt – az immár jócskán szikrázó napsütésben.

– Hello, dear boy! – köszöntötték mindketten csábos, flörtszerű mosoly kíséretében, és mivel a fiatal férfi jócskán elpirult szerénységében, a két bikinis hölgyemény jókat kacagott ezen. Úgy tűnt, mintha mindketten nagyon is szimpatikusnak találták volna a különös férfit.

Ma is ugyanolyan napnak ígérkezett, akár a többi. Szülei nemsokára felfedezik, hogy már megint elcsatangolt a szállodából. Anya halálra izgulja magát, míg apja jócskán felidegesedve valóságos, zsigeri patáliát rendez a kötelességről és a felnőttek felelősségéről.

„Miért kell állandóan veszekedni?” – tett fel magának egy újabb megválaszolásra váró kérdést.

Valamivel később, nyolc óra felé – amikor a szállodai vendéglátás keretében rendszerint már felszolgálják a reggelit –, visszaballagott a szállodába, és szándékosan a kis étkezőhelyiség előtt vezetett el az útja, hogy szülei idegeit mindenképp megnyugtassa: nem esett semmi baja.

– Hát te meg hol mászkáltál?! – förmedt rá lekváros pirítósára és nagy adag feketekávéjára felnézve a jócskán ideges apa.

– Egy kicsit lementem a partra… – felelte leszegett, alázatos fejjel, mert apja jelenlétében – legalábbis az utóbbi években – hajlamos volt egy kis senkiházinak érezni önmagát.

– De azért jól érezted magad, ugye, kincsem? – kérdezte az anya, aki boldog volt, hogy felnőtt fia önállóan is képes döntéseket hozni és cselekedni, ha szükséges.

– Fantasztikus a tengeri víz hőmérséklete! – közölte. – Akkor én felmehetek a lakosztályba?

– Máris adom a kulcsokat! – az anyuka kicsit hosszabb ideig kotorászott a nagyméretű táskában, melyet kedvezményesen sikerült lealkudnia az egyik szupermarketben, ahol szinte mindent be lehetett szerezni az élelmiszereken túl is.

– Köszönöm! Akkor később találkozunk! – válaszolta a felnőtt férfi, azzal már ment is villámsebesen, mert képtelen lett volna továbbra is állni apja gyanakvó, kirívó tekintetét.

„Miért kell az apjának azonnal kinyírnia minden jó hangulatot?” – törte a fejét, amint felballagott az emeleti lakosztályukba. Néhány kamaszkorú, csinos, napbarnított lány kezdett fütyülni utána.

„Vajon miért csinálták? Sosem tartotta magát hú, de jóképű fickónak, de hát ízlések és pofonok?”

Gyorsan belépett a szobába, és átöltözött. Csak ne kelljen ma is városnéző túrára mennie a szüleivel, mert már a zsigeri rosszullét kerülgette. Anyát mindennél jobban szerette, de úgy érezte, apja egész hozzáállása és viselkedése egyes-egyedül csakis arra irányul, hogy őt megalázza, méghozzá nyilvánosan, mert úgy sokkalta hatásosabb az érzés.

Később szülei is befejezték a szokásos reggeli rutinjukat, és visszamentek a lakosztályukba.

– Ha nem gond, akkor szeretnék kicsit egyedül lenni… – kérte elsősorban anyját a felnőtt férfi.

– Csak nem ettél valami romlott ételt? – aggódott az anyuka máris.

– Nem, csak bizonyos dolgokat szeretnék átgondolni.

– Na tessék! Jó drága pénzbe került ez az utazás, és akkor mit akar az én felnőtt fiam? Gondolkodni, meg elmélkedni egyedül! Miért nem mentél szerzetesnek akkor?! – idegesítette fel magát szükségtelenül az apa.

– Apukám! Ne gyerekeskedj! Ha Tóni egyedül szeretne maradni, akkor mi elmegyünk császkálunk egy kicsit a városban! – azzal az anyuka már vette is a vászonból készült táskáit, napszemüvegét rövidre nyírt hajába tűzte, kényelmes halásznadrágot vett fel, és készen állt az indulásra, míg az apuka jóformán sehol sem tartott az öltözködésben.

Így is húsz percbe biztosan beletelt, mire mindketten nekiindultak várost nézni és vásárolgatni, míg a felnőtt férfi végre egyedül maradhatott a szobában.

Pár gondolatot önkéntelenül is lefirkantott kisebbfajta határidőnaplójába, majd azon kezdett gondolkodni, hogy talán lemegy az ebédlőbe, elvégre nemsokára úgyis ebédidő, és hátha sikerül megismerkednie egy hölggyel, aki a barátnője lehet, akár még hosszú távra is. Bár kicsit mindig hajlamos volt lemondani a boldogság igényléséről, rájött arra, hogy muszáj volna bizonyos dolgokat neki is megpróbálnia, hátha bejönnek.

Komótos lépésekkel sétált le az étterembe, s míg a legtöbb szakács csak nézte, mit keres itt egy lézengő szállodai vendég, amikor így is bőséges két óra van az ebédig, a felnőtt férfi csöppet sem zavartatta magát. Helyet foglalt egy hátsó sorban árválkodó asztalnál, és saját gondolataiba merült.

„Vajon Kata most hogy érezheti magát? Vajon megtalálta azt, amit vele képtelenségnek tűnt megvalósítani? Már több mint öt éve, hogy szakítottak, és azóta jóformán csak Kata csajos barátnőin keresztül beszélgettek, ha egyáltalán szót váltottak egymással. Pedig Kata anno hogy fogadkozott és ígértetett, hogy nyáron mindenképp meglátogatja, és alaposan kivesézik az élet nagy, visszatérő sorskérdéseit, ám erre igazából sosem került sor. Most meg itt van, ahol a part szakad, és ahelyett, hogy kicsit élvezné a nyaralást és örülne az életnek, olyan, akár egy besavanyodott, ecetes uborka!”

Később egy ötfős csajos baráti társaság bukkant fel szinte a semmiből. Mind az öt hölgyemény sugárzóan ragyogó és hihetetlenül gyönyörű, egzotikus volt. Persze mindannyian lebarnultan és persze bikiniben hódítottak, és úgy vigyorogtak, akár a vadalmák. Nem sok kellett, hogy észrevegyék a magányosan, kicsit szomorkodva egyedül üldögélő férfit. Egyikük angolul suttogott valamit a másik négynek, majd lassan a férfi asztalához sétált.

A felnőtt férfinak így is öt percbe telt, mire felnézett az igéző, őzikeszempárra. Rögtön felállt, és kihúzta előtte a széket, míg a másik négy csajos barátnő máris kuncogni kezdett magában.

– Hello… Thank you very much! – köszönte meg enyhe, tört akcentussal angolul. – How are you? I think you are a really sad man! – közölte, hogy mennyire szomorúnak látja őt, és ez számára érdekes volt.

Bár a felnőtt férfinak kissé megkopott az angol nyelvtudása, annyit mindenesetre sikerült elmotyognia, hogy a szüleivel utazott ide, és muszáj átgondolnia az életét, mert sokszor elfogja az a bizonytalan érzés, hogy nem tudja, hogyan tovább.

A nő komolyan nézett rá, és mintha pontosan érezte volna, s egy füst alatt meg is értette volna azt, amire a másik gondol. Kinyújtotta napbarnított, bronzbarnás, aprócska, szinte gyerekméretű kezeit, és megszorította a másik szőrös mancsait, így biztosítva, hogy együttérez vele. De ez a bizalmas érintés mintha már a bimbózó szerelem, a jövő romantikájának ígérete lett volna…

A csajos társaság tagjai másutt foglaltak maguknak helyet, és úgy tűnt, nagyon komolyan védelmezték a barátnőjüket, hiszen egyetlen percre sem vették le szemüket a csinos, szexi barátnőjükről. A felnőtt férfi kicsit tartott is tőlük.

Ebédidőig jóformán megpróbáltak kicsit beszélgetni egymással, s bár alig érthettek az ismerős szavak, kifejezések szórengetegén túl egymás beszédéből bármit is, mire elérkezett az ebédidő, és a felnőtt férfi szülei is megjelentek kimerülten, kissé szomjasan és megéhezve. Kisebb kiegyensúlyozottsággal konstatálták, hogy fiuk végre talált magának valakit, akivel jól megértik egymást, és látszólag egy hullámhosszon lehetnek.

Mikor a több mint hatnapos nyaralásnak hamar vége lett, a csinos lány megadta néhány elérhetőségét a felnőtt férfinak, akivel ténylegesen olyan jó volt együtt lenni, és akivel úgy érezhette, talán egy új kezdet kezdődhet el…