Az adrenalin valósággal mind a két ember vérkeringését szabályosan felrobbantotta. A szándékosan elfojtottnak gondolt indulatok pedig, akár a robbanással fenyegetőző puskaporos hordók, pusztító, mindent romba döntő robbanással fenyegettek… Mindketten újabb nehéz napokon voltak túl. Ki tudja immáron hányadikon. A gyönyörű, egzotikus vonásokkal is büszkélkedő fiatalasszony a szoba egyik sarkában álldogált gyönyörű ruhában, mely egész biztos méregdrága lehetett, elvégre aki az Andrássy út, vagy épp a Váci utca sarkán vásárolgat, azt csupán a minél nagyobb hatásvadászat és felhajtás érdekli. Bokapántos szandálját is ízléses, elegáns csillogó mütyür díszítette, amihez persze a pasija mit sem ért, elvégre a stílust csupán csak egészen kivételes és különleges emberek birtokolhatják és…Tovább olvasom…
– Mit szólnál hozzá kisvirágom, ha apu levinne téged a tengerparta? – kérdezte kislányát Mayát az apukája, aki jóformán még csupán alig volt hat-hét hónapos, és nevét a Maya a méhecske c. rajzifilmsorozatról kapta, mert az apjának hirtelen csak ez jutott elsőként kapásból eszébe. Nézte, bámulta imádnivaló, bájos, gyönyörűséges kisbabáját, aki most egy mini etetőszékben üldögélt, és látszólag fogalma sem volt arról, hogy mit is próbált tőle kérdezni nagyon is kíváncsi apukája, ehelyett inkább igyekezett betartani a szülő-gyerek protokollt, és diplomatikusan mosolygott. – Kérsz egy kis finom, ínycsiklandó sütőtökpürét kis hercegnőm? – érdeklődött mézes-mázosan incselkedve, és kinyitva a bébiétel kupakját egy aprócska mokástanállal máris beletúrt a kissé gusztustalan narancssárga színű…Tovább olvasom…
A nap rosszabbul talán már nem is kezdődhetett volna. Előbb a vízvezetékcső kezdett szivárogni a zuhanykabin mellett a fürdőszobában, később az ún. „kék képernyős halál” jelent meg a win 10-en, így a történelem- és irodalomtanár összes digitális dolgozata, melyet – kötelező érvénnyel – a gyerekekkel szükségből megíratott, gyakorlatilag majdhogynem kárba vesztek. – Üdvözlöm Ildi néni! Meg tudná mondani az Igazgató úrnak kérem, hogy most egészen biztosan késni fogok, mert számítástechnikai szervizbe kell vinnem a számítógépet, amin a gyerekek dolgozatai voltak! – kérte az iskolatitkárt. – Hát… kedves kolléga, én megmondhatom, de tudja, hogy ezt egyáltalán nem nézik jó szemmel nálunk! – figyelmeztette kimért cinikus hangnemben a nő. – Mindenkitől elnézését kérek, és amilyen gyorsan csak…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A barátnős társaság tagjai sokságához híven a minden extraszolgáltatással felszerelt konditeremben találkozott egymással. Mindketten kisgyerekes anyukák voltak, akik valami titokzatos okból hajlamosak voltak úgy gondolni önmagukra, mintha átrobogott volna rajtuk a folyamatosan gyorsuló idő. Nincs is ebben semmi ördögi vagy szégyellnivaló, mégis kezdtek úgy gondolni magukra, hogy férjeik csupán csak akkor szerethetik őket, ha elsősorban fizikális szempontból valósággal a hét minden napján jócskán, kiadósan tesznek azért, hogy egyébként is bombázó külalakjuk irigylésre méltó legyen, vagy megjelenhessen akármelyik kellőképpen pletykaéhes, szenzációhajhász sztár-bulvármagazinban. A legtöbb itt edző nő többsége éppen a munkahelyéről szabadult el, és már nem is igazán szándékozott visszatérni…Tovább olvasom…
Az osztály a csillagvizsgáló felé vette az irányt. Míg a legtöbben kíváncsi, izgatott érdeklődéssel várták, ácsingóztak arra, hogy végre igazinak látszó naprendszereket, csillagokat, miniatűr, vagy épp kozmikus galaxisokat, bolygók makettjeit láthassák, addig akadt egy kövér, dagadék srác, aki ezt az egész kirándulást valósággal úgy élte meg, akár egy nagyon fájdalmas, kibírhatatlan foghúzást. Ha az ember lenézett a hídról, ahol jobbára autók közlekedtek, és egy kisebb focipálya is helyet kapott, a csillagvizsgáló fényes, palotaszerű, kupolás épülete kisebb erdőség szélén helyezkedett el, mintha csak szándékosan akarna belesimulni a természet ormótlan rendjébe. November végi idő volt. Az a tipikusan „muszáj felöltözni, különben azonnal megfázol, és beteg leszel” időjárás. Lányok-fiúk…Tovább olvasom…
A vonaton gondolkodtam a tegnap esti beszélgetésünkön. Minden olyan gyorsan történt, alig két nap leforgása alatt, de egy percét sem bánom. Úgy érzem, Isten akarta így. Viszont a kapcsolatunk instabil lábakon áll, bár sok mindent megtudtunk egymásról, de mégis kevés. Olyan hosszú ideig elmélkedtem, hogy meg is érkeztem szülővárosomba. A szüleim a parkolóban vártak rám. Miután hazaértünk, csak akkor kérdezték, hogy milyen volt. Én elmeséltem mindet, kivéve az Ákossal való mély beszélgetéseket. Kipakoltam, aztán tanulnom kellett volna, hisz még három hét vissza volt az iskolából, de csak a telefonomat bámultam. Vártam, hogy írjon, ugyanis a kocsiban azt mondta, hogy én ne írjak addig, ameddig ő nem ír. Az iskolában a szokottnál még halkabb és láthatatlanabb voltam, az órákon is. Az…Tovább olvasom…
– Édes fiam! Apádnak sürgősen találnunk kell valami elfoglaltságot, mert különben megöli a panel! – tapintott rögtön a lényegre Takácsné, aki egyszerre volt talpraesett és sziklaszilárd anyatigris, mikor melyik szerepet kényszerítette rá a nagybetűs élet. – Igen, az lenne a lényeg, szuper lenne! – helyeselt azonnal a fiatalabbik Takács, aki egyetemista lévén kénytelen volt még mindig a szülei nyakán élősködni, mert albérletre egyelőre nem futotta a pénze. Persze a legtöbb ember számára szinte mindig az kellene, ami nincs, vagy adott esetben ami rendkívül nehezen, kacifántosan megszerezhető. – Amíg munkában vagyok, megkérhetnélek, hogy ne marjátok egymást! Inkább foglaljátok le magatokat bármivel, csak egymás idegeire ne menjetek! – Takácsné mindig tartotta magát nyílt és határozott…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Vasárnap délelőttre beszélték meg a reklámfotózást. A kiszemelt szupermodell-alkatú, fiatal hölgy már feltűnt bizonyos címoldalakon, és előszeretettel szemelte ki magának mind a köz- és a bulvármédia. Kisebb műsorvezetői feladatokat látott el, ami nagyjából kimerült annyiban, hogy állandóan mosolyognia, bazsajognia kellett az őt vevő kamerának, miközben szinte minden szándékosan lebutított, naiv és túlságosan is gyerekes interjúk közben semmitmondó kérdéseket tett fel az adott interjúalanyoknak. Sajnos a legtöbb ember minden esetben az anyagi haszon reményében vállal el egy-egy megbízást vagy munkát, miközben – főként saját hivatalos közösségi médiaoldalaikon – előszeretettel szeretnek olyan hangzatos fogalmak és címkék mögé bújni, mint: akarat, kitartás és hit, aminek természetesen semmi…Tovább olvasom…