16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Itt az ideje tudomásul venned, öreg harcos, hogy vénülsz! Bizony ám! Hiába is húzod az orrod, vagy vágsz grimaszokat a tükörben, mely eddig még sosem hazudott neked!” – a férfi erősen gondolkodóba esett. Lehetséges, hogy tényleg eltelt már ennyire az idő, mióta kibújt a jó öreg anyaméh otthonos és kényelmes fogságából, alig kilenc hónappal azután, hogy megszületett. De hát ez nem egy átkozott Fitzgerald-féle sztori, amit később, naná, hogy megkapja az Oscar-díjat, méghozzá bravúros szereposztással és zseniális stábbal. Ez is csak Amerikában fordulhat elő. Nem ez itt most a masszív valóság. Még egy utolsó simítás a frissen borotvált arcon; mintha a borotválkozás nyomot hagyott volna. Szinte azonnal észre lehetett venni, hogy néhány rakoncátlankodó szőrtüsző máris begyulladt, mintha…Tovább olvasom…
Le akart fogyni – mint a legtöbb ember –, aki nagyon szeretne imponálni egy világszépe, gyönyörűséges nőnek, aki váratlanul toppant be az életébe. Soha éltében nem volt egy sportos, izmos, karcsú macsó, akit valami oknál fogva most kiváltképp piedesztálra emelt a XXI. századi kor. Azért lehetséges ez így, mert – állítólag – a súly által látják egyesek a világot, s benne az egészet, mely meghatározza az embert. Sajnos úgy tűnhet, hogy akik a hét öt napján járnak konditerembe, vagy a Margit-szigetre futkorászni, minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a már meglévő sportos vagy karcsú alakjukon hiba vagy szégyenfolt ne essék. Egyébként a boldogság talán nem is azon múlna, hogy az ember hány kilóval könnyebb vagy nehezebb, hanem hogy mennyire képes önmagát elfogadni, szeretni, és…Tovább olvasom…
Épp eleredt az eső, ezért behúzódtam egy pizzériába, hátha eláll. Az ég azonban aznap makacsabb volt nálam, kitartóan zuhogott. Az ablakon végigcsorgó víz elmosta az utca körvonalait, a járókelők siető árnyakká váltak odakint, bent pedig paradicsomszósz és oregánó illata terjengett. Egy férfi is befutott az eső elől, éppen mellém. A haja csuromvizes volt, az inge ujjáról még csepegett a víz, de nem tűnt bosszúsnak. Egymásra mosolyogtunk, csak úgy, futólag, ahogy két idegen szokott az utcán. Esernyő és kabát nélkül nem akartam újra kilépni a záporba, ezért úgy döntöttem, megebédelek, hátha kegyes lesz hozzám addigra az idő. Éppen helyet kerestem, amikor megszólított. – Nem volna kedve velem ebédelni? Felnéztem rá. Azt sem tudtam, hogy hívják, mégis, ahogy ránéztem, valami furcsa érzés…Tovább olvasom…
„Még egy utolsó simítás és kész!” – gondolhatta. Mit fognak szólni, ha egyszerűen csak fogja magát és odaállít?! Elvégre magyar szakból totálisan elkaszálták, és a megmaradt történelemmel talán nincs is joga, hogy ünnepélyes keretek közt átvegye a diplomáját!” – Érzések hullámvasútja kezdett fokozatosan zakatolni folyamatosan feszült és idegeskedő elméjében. Arról már nem is beszélve, hogy kedvese – akinek feltette a nagy kérdést, hogy szeretne-e a felesége lenni, élete asszonya – még mindig habozott, és kétértelmű, homályos válaszokat adott a lánykérésre. „Ez aztán sehogyan sem járja!” – szögezte le magában. És ez az átkozott nyakkendő is pont jókor tud félrecsúszni, amikor az ember már késésben van, vagy épp a finisben. Nagy nehezen megigazította magán a tallárt, a fehér díszkesztyűt…Tovább olvasom…
Három órája mehettek. A Nap állása alapján körülbelül délután fél négy lehetett, és a kietlen pusztaság felett szürke fellegek gyülekeztek. Jack hirtelen megragadta Kellyt és Bartot, majd egy szikla mögé rántotta őket. – Mit láttál, Jack? – értetlenkedett halk hangon Bart. Jack nem válaszolt, csak a távolba mutatott. A messzeségből egy leharcolt külsejű terepjáró bukkant fel. Szöges kerekei voltak, burkolatán zöldes terepminta rajzolódott ki, és a rendszám fölött az United Russian Kingdom emblémája virított. – Nocsak, az orosz kisbarátaink most nem tudták elrejteni magukat... – suttogta Kelly. – Ha megszereznénk a kocsit, akkor ki tudnánk kerülni a szakadékot, és simán bejuthatunk a főbejáraton. – vetette fel Bart. – Próbáljuk meg kicsalogatni őket! – jelentette ki Bart. Ekkor a…Tovább olvasom…
Egy április végi idő volt a kilencvenes évek derekán, amikor – szerencsére –, nincs túl meleg, és nem is szükséges, hogy az ember szkafanderszerű télikabátba burkolózzék. A meghitt kisvárosi környezet kicsit még fel is erősítette a keserédes búcsút, melyet egy kamaszkorban lévő fiú, és lány egymás iránt érzett, akárcsak a kölcsönös örök barátság és szerelem megfellebbezhetetlen érzését. A kilencvenes évek végén az internetről még nem sokat lehetett tudni, és a számítástechnika is kezdetleges gyerekcipőkben járt Európa egyes részein. Ellenben rengeteg kézzel és írógéppel készített levél, és irat született a digitalizációt megelőző évtizedben. – Nagyon hiányozni fogsz nekem, Ádi! – A gyönyörű kamasz lány azonnal, szorosan magához ölelte a jócskán megszeppent pufók kamasz srácot, aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legnagyobb feltűnést – általában – mindig azok a nők gyakorolják egy adott társadalmi csoportra, akik vagy dögös szuperbombázók, vagy olyan fizikai adottságokkal rendelkeznek, melyekre óhatatlanul is a legtöbb ember nyálcsorgatón, sóvárgó mohósággal felkapja a fejét. Egyesek még elismerésük jeleként füttyentgetnek nagyokat. A fantasztikusan sugárzó, nagy barnaszemű teremtés kontyot viselt, nyárias szoknyáját akár a legfinomabb anyagból is szőhették volna. Magas sarkú cipőt és kis táskát hordott; mindene annyira tökéletesnek, kifogástalannak tűnt, mintha a Monacói Hercegségből vagy valamelyik alkotmányos monarchiából jött volna látogatóba. Sugárzó, angyali lénye egyáltalán nem volt tekinthető sem szokványosnak, sem megszokottnak. Minthogy a legtöbb ember nehezen is tudta volna…Tovább olvasom…
Berkes Tamásban hihetetlen érzelmi viharok, belső, lelkiismereti kataklizmák dúltak. Még nyurga, szemüveges, lenszőke hajú, éppen csak kamaszodó kissrác volt, amikor szülei valóságos ultimátumot adtak neki: szüntesse be az összes fennálló barátságát, mert el fognak hamarosan költözni, és így nem lesz ideje fenntartani kapcsolatait. Így történt, hogy se istenhozzád, se egyéb érzékeny búcsú a nagyon jó barátoktól: a panelszigeten egy szép napon Tamásék családja végleg elköltözött. Most úgy érezte, ismételten át kell élnie egyfajta különleges tűzkeresztséget, egy olyan belső lelki metamorfózist, mely talán igazán csak azokra az emberekre jellemző, akiket valódi sorstragédiák és egyéb gyermekkori eltűrt nyavalyák edzettek, treníroztak hozzá a nagybetűs, kegyetlen élethez. Meleg, kissé…Tovább olvasom…