„olvasás” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 04. 15. 16:30 Lírai mininovella ❤️ 2 👁️ 16

Délután üldögéltem a szobámban. Unalmamban bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam a csatornákat, egyiket a másik után.
Ráakadtam egy műsorra, ami a csipkéről, csipkeverésről szólt. Végignéztem. Tetszett, amit láttam.
– Kár, hogy ügyetlen vagyok az ilyesmikhez. Különben egyből beiratkoznék egy csipkeverő-tanfolyamra. Micsoda csodálatos dolgokat készíthetnék! – morfondíroztam magamban. Aztán megállapítottam, hogy százszázalékosan biztos: a csipkében én csak gyönyörködni fogok.
A csipkeverésről tehát lemondtam, fogtam egy könyvet, és elindultam a szokásos helyemre, a tópart mellé. Végigmentem a falun, elsétáltam egy csatorna mellett. Kiértem a tóhoz. Ott leültem, és elővettem egy réges-régi könyvemet, Carolyn Keene ifjúsági detektívregényét. A címe: A régi csipke titka.

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 21. 21:06 Élet ❤️ 2 👁️ 18

Róza életében voltak olyan hetek, hónapok, amikor nem tudott túllépni az őt ért fájdalmas veszteségeken. Míg jó idő volt, naphosszat sétált a városban, mert úgy érezte, mindenhol jobb, mint az emlékek közt otthon lenni. Sétái alkalmával végiglátogatta a templomokat, rövid imákat mormolt, majd újra az utcán találta magát. Céltalanul bolyongott a piaci forgatagban, meg sem hallva a kofák invitálását, hogy nézze meg portékájukat.

Egy alkalommal, talán nem véletlen, a városi könyvtár előtt találta magát. Sokszor elment már mellette, de valahogy nem érezte, hogy be kellene mennie. Most figyelmetlensége miatt majdnem orra bukott a könyvtár névadójának márványszobra előtt. Kezeivel biztos pontot keresett a kapaszkodásra, és amikor megtalálta, megkönnyebbülten felegyenesedett. Meglepődve…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 01. 21. 10:02 Élet ❤️ 0 👁️ 9

Álmomban egy különleges könyvtárban jártam. Eleinte csak ennyire emlékeztem. Azután, ahogyan telt a nap a megszokott módján, egyre több kép előtűnt ebből a furcsa álomból. De az álmok ilyenek. Megfejthetetlenek. A könyvtár közepén egy csigalépcső lassú ívben emelkedett, mintha nem csak szintek, hanem gondolatok között vezetne felfelé. Az ólomüveg kupolán át színes fény hullt alá, megpihenve a könyvek gerincén, majd lassan szétoszlott a csendben. A tér egyszerre volt ünnepélyes és intim, mintha arra hívna, hogy belépve elcsendesedjünk. 
     Erőltettem a képzeletemet, hogy térjenek vissza az álomképek, mert egyrészt alapvetően kellemes érzést keltettek bennem, másrészt kíváncsivá tettek. Közben ott álltam a nappaliban, a könyvesszekrény előtt, tekintetemmel simítva végig könyveim…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 11. 18. 21:43 Egyéb ❤️ 0 👁️ 29

„A nyelv az a haza, amelyet soha el nem lehet veszíteni.”
Márai Sándor

November 13-án, a magyar nyelv napján megállok egy pillanatra, hogy hálát adjak azért, ami talán a legmélyebben összeköt bennünket: az anyanyelvünkért.
Idegen nyelvi tanárként tisztelem és szeretem minden nép nyelvét és nagyra értékelek mindenkit, aki képes elsajátítani idegen nyelveket. De azt is tudom, hogy vannak szavak, amelyekkel csak magyarul, az anyanyelvemen lehet igazán érezni. Csak ezen a nyelven lehet „honvágyat” érezni, „meghatódni”, „elmerengeni”, vagy „otthonra lelni” egy hangban, egy dallamban, vagy egy szóban.
Anyanyelvünk nem csupán eszköz a gondolataink és érzéseink kifejezésére. Belőle veszünk lélegzetet, általa nyerünk ihletet, benne van múltunk jelenünk és jövőnk szövedéke. Minden szavában…