„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:56 Karácsony ❤️ 2 👁️ 16

A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben.

Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig vetettek rá egy pillantást; csupán egy újabb hajléktalannak tűnt, aki a város peremén él. Valójában azonban ő Ráfáel volt, Isten angyala, akit azért küldtek, hogy szeretetet és fényt hozzon a világba. Az ő dolga nem az ítélkezés volt, hanem a csendes jelenlét, amely reményt adhatott.

Mielőtt testet öltött volna, még az Égben beszélt Istennel.

– Uram, miért küldesz engem a Földre embernek? Az emberek nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 23:11 Karácsony ❤️ 0 👁️ 8

Péter egy elhagyatott kis házban élt a nagymamájával, egy hóval borított erdő szélén. A házuk távol volt mindentől. Nem voltak más gyerekek, akikkel játszhatott volna, és mivel édesanyja külföldön dolgozott hosszabb időkre, sokszor egyedül maradt. Péter mindig próbált erős lenni, próbált örülni a napnak, de néha az egyedüllét, anya nélkül, elviselhetetlenül nehéz volt számára.

Mikor a tél igazán megérkezett, és a hópelyhek hangtalanul hullottak a földre, Péter minden este a kis asztalnál ült, és levelet írt Télapónak. Az ő kívánsága most más volt, mint a többi gyereké: ő nem játékot vagy csokit kért, hanem valami sokkal fontosabbat.

Egy este, amikor a lámpa fénye halványan világította meg a szobát, Péter újra papírt és tollat vett a kezébe.

Kedves Télapó!

Most, hogy elérkezett…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 06. 11:14 Karácsony ❤️ 0 👁️ 15

Közeleg a karácsony, elgondolkodom, mit is szeretnék az ünnepekre.
Mi lenne az, aminek igazán örülnék? Nem kell kézzelfogható tárgy.
Ahogy elnézem ezt a rohanó világot, én egy csendes, békés karácsonyt szeretnék.

És máris szárnyal a képzeletem.

– Karácsony angyala, kérlek, segíts nekem.
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Egy kis varázslat kellene.

Elmondom, mit szeretnék. Aztán bekopogunk a szívek ajtaján, szeretetet hintünk a szívekre, hogy adni tudjon magából minden szeretetet nélkülöző embernek. Árváknak, magányosoknak vigaszt hoznék, ha csak egy napra is arcukra mosolyt csalnék. Bekopognék a nélkülözőkhöz, asztalukra ételt, a hajléktalan emberek feje fölé tetőt tennék. Letörölnék minden könnyet. A világ szeretetben éljen – de ne csak ezen a pár napon. Legyen minden nap…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2025. 12. 08. 11:36 Karácsony ❤️ 2 👁️ 22

Karácsony délután nagymamám ölében ültem. Sürgött-forgott az egész család. Apu almát vágott fel, hogy mindenkinek jusson egy szelet az asztalnál, diót és mézet készített mellé. A családi összetartozás jele – magyarázta a nagymamám. Anyu terítette az asztalt, halászlé és mákos guba illatozott a konyhából. Mindenkinek mosoly volt az arcán. A fenyőfa teljes pompájában állt a szobában.
Nagymamámra néztem.
– Mama, a Jézuskára várunk, ugye? Hoz majd ajándékot is?
Nagymamám megsimogatott az ölében, körülnézett, elmosolyodott.
– Rá várunk. Ajándékot meg már hozott. Nézd körül, mindenki nevet, boldog, mert együtt vagyunk. Ettől jobb és szebb nem kell.

Elhallgattunk. Majd egy kis idő után apu eloltotta a lámpát, csak a karácsonyfa gyertyái világították be a szobát. Mindenki felkelt, és…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 09. 22:42 Karácsony ❤️ 2 👁️ 21

Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni.
Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 10. 02:22 Advent ❤️ 1 👁️ 18

Négy fényesen lobogó gyertya

1. Gyertya – Hit

– Elsősorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy egyszer valóban jön majd valaki, aki legyőzi a gonoszt az emberekben, és megbünteti azokat, akikben a gonosz legyőzhetetlen.
– Másodsorban:
– Hinni szeretnék abban, hogy a világban még mindig több jó ember van.
– Harmadsorban:
– Szeretnék hinni abban is, hogy az emberek a jó érdekében végre összefognak és cselekednek.

Hiszek…

2. Gyertya – Remény

– Még mindig őszintén remélem, hogy a hit mindenkiben erősebb lesz, mint a félelem és a gyávaság!

Reménykedem…

3. Gyertya – Öröm

– Bennem csak akkor lesz, ha az első két gyertya lángja mindig lobogni fog, és fényessége nem vakítja el az embereket.
– Mindenki együtt, egyformán örülhet.

Örülnék…

4. Gyertya –…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 10. 21:20 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 20

Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg.
Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott.
Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 12. 11. 21:55 Karácsony ❤️ 0 👁️ 13

Emlékeimet felidézve elmesélem milyen volt nálunk a karácsony, amikor szüleimnek egyetlen gyermeke, apai nagyszüleimnek első unokája voltam.
Akkor még fehérre meszelt zsupp tetős tömésházban laktunk, ami a hótakaró alatt olyan volt, mint a mesebeli házikó. Az ereszről hosszú jégcsapok lógtak, és olyan magas hó volt az udvarban, hogy én abban elsüllyedtem volna.
 Mint minden kisgyerek, én is nagyon vártam a karácsonyt, a kis Jézus születését. Nem az ajándékok miatt, hisz akkor még a gyerekek nem kaptak karácsonykor ajándékot. 
Amikor már nyiladozott az értelmem a mama sokféle meséje közül legjobban a karácsonyról szólókat szerettem hallgatni. Nekem ezért izgatott várakozás, titokzatos rejtély volt ez az ünnep.
Mesélt az angyalokról akik a karácsonyfát hozzák, a kis Jézus születéséről…