„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Ilona Köteles 📅 2026. 01. 17. 18:36 Érzelmes ❤️ 3 👁️ 19

Szülei nagyon szépen nevelik egyetlen kisfiúkat. Bár tévét nem néznek, az náluk nincs is… mégis Andris nagyon sok szép verset, éneket, mesét ismer.
De nem csak ismer, nagyon szépen szaval, még szebben énekel, és felépített egy mesevilágot is Lító országaként.

És közeledett a nyár…

Hogy Andris napjait ne töltse a kis szobája négy fala közt, nyári táborokban gondolkoztak a kisfiú részére. Reggel vitték, délután hozták.
Az egyik táborozás már öt napos és állandó ottlétes volt. A szülők annyira izgultak, hisz első alkalom volt, hogy gyermekük nélkül maradtak, aggódtak is, és még beszélni sem tudtak vele. A megegyezés a felügyelőkkel az volt, hogy minden nap videót, sms-eket küldenek a szülőknek.

Minden hiába, a hiány, Andris hiánya nagy űrt hagyott a szívükben. Nem volt kit…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 20. 18:33 Élet ❤️ 3 👁️ 19

Két tacskó fizimiskájú kutya fogócskázott az út szélén. Lábnyomaik kirajzolódtak a frissen esett havon. Az egyik eb gyorsabbnak tűnt, ám amikor már jócskán előrébb haladt, bevárta lemaradt társát. Olyanok voltak ők, mint két jó barát. Szerettek együtt lenni, de olykor útjaik másfelé ágaztak. Egyikük a fűben szeretett kotorászni, izgatta a földlakók változatos illata. A másik inkább a levegőt kémlelte, mintsem a földben turkált volna. Azt gondolta, könnyűszerrel elkaphatja az élelmüket kereső gerléket a parkban, akik a bokrok aljáról csőrükkel próbálták felszedegetni az elhullott magvakat. A madarak azonban a kutya jelenlétét észlelve ügyesen felröppentek biztonságot adó világukba.

Emese rózsaszín bekecsében éppen a „föld felett járt” magasröptű gondolataiban. Nehéz volt megértenie…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 21. 10:10 Spirituális ❤️ 0 👁️ 15

Valahol a Földön létezik egy kis ősi kápolna a fenyvesek között. Kissé távolabb vezet egy főút, amely bevisz a településre. Pár százan lakják csak, de nyílt és barátságos, segítőkész emberek.

A kápolnába belépve a többszáz éves ódon falak illata érződik. Az egyszerű, fehérre meszelt falakon kiemelkednek Jézus és Szűz Mária képei. Középen az oltár a maga egyszerűségében is az alázat érzését kelti a látogatóban. A régi, kopott imapadok két sorban húzódnak a falak mellett. Egyszerre talán százan, ha beférnek. Azonban soha sincs tele.

Az itt szolgáló atya már a hatvanas éveit tapossa. Egy szoba-konyhás kis gondnoki lakásban lakik, mely közvetlenül a kápolnából nyílik. Édesapja is itt szolgált, szinte belenőtt a hivatásába. Neki nincs utódja, egyedül tengeti az életét. Néha a…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 22. 14:06 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 19

Az erdőben vígan trilláztak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász is ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett és felkockázta az otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való vöröshagyma ott lapult szütyője mélyében. Mostanában egyedül szokta elkölteni az ebédjét. Régen volt már mikor kis családjával együtt ültek az asztalhoz. Évek óta magányosan járta az erdőt. Ismert minden fát, bokrot, rókaodút.

Tavasszal szerette legjobban az erdőt, amikor éledni kezdett a természet téli álmából. Először leolvadt és felszívódott a megfáradt hó a gallyakról és az aljnövényzetről. Aztán kidugta orrát a legelső kis fűszálacska az avar alól és sorra követte őt a…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 23. 14:27 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 24

Kint nagy pelyhekben hullott a hó, a kandallóban pattogott a tűz. Friss kalács és kakaó illata terjengett az aprócska szobában. A karosszékben pihentem. Téli szünet volt, így nálam voltak az unokák napközben. A gyerekek kérlelni kezdtek.

– Nagyi, kérlek, mesélj nekünk!

Meggyújtottam egy gyertyát, mert a régmúltról meséltem, és úgy gondoltam, így jobban el tudják képzelni, milyen volt, amikor én voltam kisgyermek. Akkor még gyertya világított lámpa helyett.
Az apró gyermekek körém ülve hallgatták a mesét.

– Egyszer volt, hol nem volt…

Annyira belemélyedtünk a mesébe, hogy észre sem vettük, amikor a szülők megérkeztek.
Amikor odanéztem a gyermekemre, szemében egy aprócska könnycsepp csillogott. Felidézte, amit látott: saját gyermekkorát, amikor a mesét neki…

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 24. 12:10 Szimbolikus, allegorikus ❤️ 0 👁️ 7

Egy szoba csöndje tanú, ahogy két szív gyakorolja az együttlétet. A tenyerem alatt hullámzik a jövő, apró üzenetek kopognak belülről. Nem birtokollak, mondom, csak őrizlek. Félek, igen, de a félelem tejfehér, tápláló. Mesélek neked utcákról, ahol várnak, hibákról, amelyeket elengedhetsz. Ha kérdeznél, azt felelném: légy kíváncsi. Amikor majd találkozunk, már ismerjük egymás hangját. Addig a csendben tanulok anya lenni. Ígérem, nem leszek tökéletes, de jelen, és minden nap újra választalak. A tested bennem emlékeztet, hogy az idő most szelíd irányba folyik. Figyelek a lélegzetre, számolok reménnyel, és helyet készítek szívemben, karjaimban, a világban. Neked, csendes csodám, érkezésedig, szeretettel vigyázva rád.

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 24. 15:58 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 74

„Mikor megtaláljuk életünk párját, kivel összeforr a sorsunk, gyakran kapjuk magunkat azon, hogy már mindenki a baba érkezéséről beszél. Aztán mikor eldöntjük, hogy igen, mi szeretnénk végre egy teljes család lenni, az élet néha még tréfál. Mert hát ugye egy baba nem mindig jön egyből… néha kell neki egy kis idő.

De mikor az első pozitív terhességi tesztet tartod a kezedben, hirtelen elfog egy érzés. Egy olyan érzés, amit azelőtt még soha nem éreztél. Hisz egyszerre vagy boldog, és közben pedig rettegsz.”

Az első terhességem eleje nem volt zökkenőmentes. Egy vérrögöt diagnosztizáltak a méhemben. Ha belegondolok, ilyen kifejezésről még soha nem hallottam, orvosi nyelven „hematóma”. Hála Istennek a magzat alatt helyezkedett el, így körülbelül a tizedik terhességi hétbe érve az orvos…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 25. 16:29 Élet ❤️ 1 👁️ 15

– Anyácska, kérlek, válaszolj a kérdésemre! Nekem miért nincs testvérem? – nyaggatta Panni az édesanyját egy borongós téli estén a cserépkályha padkáján ülve, és egyre szorosabban simult anyja meleg testéhez. – Mindkét barátnőmnek van az iskolában testvére, csak nekem nincs.

– Tudod, kislányom, mi így vagyunk egy család: apa, anya és te. Úgy gondoltuk édesapáddal, hogy azért nem lesz testvéred, hogy mindent meg tudjunk adni számodra, amit csak szeretnél, és sohasemmiben ne legyen hiányod. – válaszolta anyja, de érezte, hogy ez a magyarázat még további kérdéseket fog felvetni. Így is lett.

– De Anya, nem érted? Én testvért akarok! Mit érek vele, ha mindenem megvan, csak a legfontosabb hiányzik, amit szeretnék? – erőszakoskodott tovább a gyermek.

– Figyelj ide, Kicsikém! A…