Nagyi meséje

Kint nagy pelyhekben hullott a hó, a kandallóban pattogott a tűz. Friss kalács és kakaó illata terjengett az aprócska szobában. A karosszékben pihentem. Téli szünet volt, így nálam voltak az unokák napközben. A gyerekek kérlelni kezdtek.

– Nagyi, kérlek, mesélj nekünk!

Meggyújtottam egy gyertyát, mert a régmúltról meséltem, és úgy gondoltam, így jobban el tudják képzelni, milyen volt, amikor én voltam kisgyermek. Akkor még gyertya világított lámpa helyett.
Az apró gyermekek körém ülve hallgatták a mesét.

– Egyszer volt, hol nem volt…

Annyira belemélyedtünk a mesébe, hogy észre sem vettük, amikor a szülők megérkeztek.
Amikor odanéztem a gyermekemre, szemében egy aprócska könnycsepp csillogott. Felidézte, amit látott: saját gyermekkorát, amikor a mesét neki olvastam.
Mélységes hálát és szeretetet láttam a szemében.