„tenger” – novellák címszó szerint

Írta: Lohan Weel 💠 📅 2026. 04. 11. 17:09 Dráma ❤️ 2 👁️ 12

regény, 2. fejezet

A tél lassan tavaszba fordult, mikor Részeges Levi feltűnt a helyi halászfalu ivójában. Az ivó ebben a korai délutáni órában nem volt zsúfolt. Főként halászok iszogattak és diskuráltak az asztalok mögött.

Részeges Levi a pulthoz sétált, hogy kikérjen magának egy korsó bort. Kissé fáradt, sötét szemével körbepásztázta a helyet. Az ivó egyszerű volt, de hangulatos, a levegő kissé huzatos.

Miután megkapta a tömény itókát, Levi mélyet kortyolt a vörösborból. Majd lehuppant az egyik, a pulthoz közeli székre, ledobta sapkáját, és beletúrt maszatos hajába.

– Reméltem, hogy megjelensz itt, Levi! – ült le mellé a másik székre egy komoly arcú, szakállas férfi, kezében egy korsó sörrel.

– Maga, Johanez?! – pillantott rá unottan Levi.

– Esetleg válthatnánk néhány…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 22. 03:00 Lírai mininovella ❤️ 4 👁️ 21

A víz először csak megérint. Halkan, szinte észrevétlenül – egy hűvös csepp a bőrön, egy fodrozódó felszín, amely visszatükrözi az eget. Aztán lassan beléd simul. A tenyeredben tartod, és mégis kifolyik az ujjaid közül, mintha emlékeztetne: semmit sem lehet birtokolni, csak megélni.

Ott van a reggeli mosdás csendjében, amikor felébreszti az arcod. Ott van egy nyári tó langyos ölelésében, amikor köréd zárul, és egyszerre könnyűvé válik minden. A tengerben már erővé válik – mély, lüktető, határtalan –, amely egyszerre ringat és tiszteletet kér.

A víz emlékeket őriz. Egy gyermekkori pocsolyát, amelybe gondtalanul léptél bele. Egy esőt, amely alatt nevettél. Egy könnycseppet, amely hangtalanul végiggördült az arcodon. Mind ugyanaz a víz – más formában, más történettel.

És mégis…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 30. 13:32 Kaland ❤️ 1 👁️ 19

Louis már betöltötte a tizenhármat és utolsó évet járta általános iskolájában, amikor családja szétesett. Az utóbbi időben szülei sokat veszekedtek. Húga hatodik osztályba járt, kitűnő tanuló volt végig. Louist inkább gyakorlatias dolgok kötötték le, az édesapjával sokat vitorláztak. Elhatározta, hogy hajóépítő lesz. Egyszerűen imádta, ahogyan szélben dagadtak a fehér vitorlák és szelték hajójukkal a tenger habjait.
Egyik este meghallotta, amikor szülei a vagyonmegosztás miatt vitatkoztak. Édesanyja két gyermekével városba akart költözni. Ragaszkodott ahhoz, hogy a jelenlegi villájukat és vitorlás hajójukat eladják. Édesapja a vitorlás hajóhoz ragaszkodott és gyermekeit sem akarta elengedni. Louis az életét és jövőjét látta a hajóban, nagyon megijedt.
Húga, Sarah már aludt, de gyorsan…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:37 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 29

Nagy levegőt vettem, befogtam az orrom, és lebuktam a víz alá. Szememet nagyra nyitottam, bár a klórtól már eléggé kipirosodott. Ezt az egyet élveztem a strandon, meg olvasni. A hőségben viszont jól lehűtött a víz két olvasás közt. A zuhanyt jobban szeretem, gyors. Néztem kitartóan a medence alját. Néha lehet kincseket találni. A Balatonban nem látok, de ott meg lehet hullámokba ugrálni és kagylókat szedni. Nem vagyok oda a nyárért, de egyszer vitorlázni fogok a hatalmas kék tengeren. Csábít a hideg, kristálytiszta víz, abban aztán van mit látni. Halak úszkálnak, rákok mászkálnak, kagylók tátognak. S az a temérdek kincs...

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 21. 22:41 Misztikus ❤️ 0 👁️ 19

A Hold fénye gyönyörűen csillogott a tenger hullámain azon a késői estén, amikor Jason elkeseredetten ült a langyos homokban a parton. Mellette egy üveg bor, amelyet lassan kortyolgatott, de keserű és fájdalmas érzésein ez sem segített. Gondolatai és érzései sötét csapdába estek, ahonnan semmi sem szabadíthatta ki. Mindent megpróbált az elmúlt egy évben, de úgy tűnt, már csak a tenger maradt, hogy elnyelje őt a fájdalmával együtt. Meghúzta az üveget utoljára, majd elindult a víz felé.

De mielőtt elérte volna a hullámokat, megtorpant. Magába nézett, és elárasztották a gondolatok, amelyek az utóbbi időben kíméletlenül gyötörték.
Miért lett minden ilyen kilátástalan? Mit rontottam el? Miért hagyott el mindenki? Vajon van még értelme bárminek is? Nincs már erőm semmihez... De tényleg…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 21. 22:30 Romantikus ❤️ 0 👁️ 19

Bonnie mezítláb lépett a simára koptatott kövekre. A tengerpart még melegen őrizte a nap utolsó sugarait. A nap már lebukóban volt a horizonton, narancsba és rózsaszínbe festve az eget. A hullámok lágyan nyaldosták a sziklákat, a sós illat pedig minden lélegzettel betöltötte a mellkasát.
A kis falucska, Manarola, mint egy festmény terült el mögötte – színes házak kapaszkodtak egymásba, mintha attól félnének, hogy a tenger egyszer elsodorja őket.
Bonnie mindig is ide vágyott. A válása után hónapokon át keresett valamit – vagy valakit –, aki helyett csak saját magát kellett újra megtalálnia.

Aznap este, amikor már azt hitte, hogy csak a tengert fogja köszönteni... valaki más is ott volt.
A férfi a part szélén ült, egy vázlatfüzettel a kezében. A szél belekapott őszülő, hullámos…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 09. 29. 22:27 Önismereti ❤️ 1 👁️ 26

A nap lassan merült alá a horizont mögé, az ég tüze szétterült a vízen. A hullámok közt egy horgony ringott, mint valami örök emlékeztető.
– Miért állsz itt, egyedül, az idő és a fény közepén? – szólalt meg a Nap, aranyló sugaraival simogatva a horgonyt.
– Azért, mert meg kell tartanom azt, ami sodródna – felelte a Horgony, mély hangon, amelyet a tenger is visszhangozni kezdett. – A hajók, az emberek, az álmok… mind hozzám kötődnek, amikor megállnak egy-egy állomáson az életükben.
– És nem nehéz ez neked? – kérdezte a Nap, mintha csak egy régi barát féltő szavait küldené.
– Nehéz. Mert sokan félnek megállni. Azt hiszik, ha horgonyt vetnek, eltévednek az útjukról. Pedig néha a megállás maga a cél – suttogta a Horgony, miközben a hullámok gyengéden csapkodták.
Ekkor a Tenger is…