Hullámsír: A visszahívot kapitány

regény, 2. fejezet

A tél lassan tavaszba fordult, mikor Részeges Levi feltűnt a helyi halászfalu ivójában. Az ivó ebben a korai délutáni órában nem volt zsúfolt. Főként halászok iszogattak és diskuráltak az asztalok mögött.

Részeges Levi a pulthoz sétált, hogy kikérjen magának egy korsó bort. Kissé fáradt, sötét szemével körbepásztázta a helyet. Az ivó egyszerű volt, de hangulatos, a levegő kissé huzatos.

Miután megkapta a tömény itókát, Levi mélyet kortyolt a vörösborból. Majd lehuppant az egyik, a pulthoz közeli székre, ledobta sapkáját, és beletúrt maszatos hajába.

– Reméltem, hogy megjelensz itt, Levi! – ült le mellé a másik székre egy komoly arcú, szakállas férfi, kezében egy korsó sörrel.

– Maga, Johanez?! – pillantott rá unottan Levi.

– Esetleg válthatnánk néhány szót? – fürkészte arcát a férfi.

– Mi a fészkes fenét akar, öreg? – kérdezte Levi, majd belekortyolt italába.

– Egy igen kedvező munkaajánlatom lenne a számodra – közölte vele.

– Miért nem keres mást? – érdeklődött halkan, továbbra is unottan Levi.

– Mert ehhez a munkához terád van szükségem – válaszolta kisvártatva a férfi, korsója mögül.

– Ne mondja, öreg! Jól emlékszem, nem szívleli a képem – mosolyodott el Levi.

– Ez igaz. De a képességeidet mindig elismertem, ahogy most is. Ezért vagyok itt.

– Akkor kivel, öreg? – szólt Levi, újra a szájához emelve a korsóját.

– Elrabolták a felettesem lányát. Kalózok. A szavamat adtam, hogy segítek. Levi, ha visszahozod őt épen és egészségesen, rengeteg pénz üti majd a markod. Ha elfogadod, kapsz előleget, egy hajót, kész legénységgel együtt.

– Régóta nem szálltam hajóra – dörmögte Levi.

– De most újra kalózkapitány lehetsz, saját legénységgel együtt – hajolt közelebb hozzá a férfi.

Levi felnevetett.

– És a nagy góré tudja, hogy egy másik kalózzal kerestetné meg a lányát, akit ugyancsak kalózok raboltak el?

– A felettesem nem szab feltételeket. Ő csak a lányát szeretné visszakapni.

Levi hümmögött.

– Miből gondolják, hogy a kis csibe még él? – emelte rá sötét tekintetét.

– Abból, hogy Mr. Cordeket megzsarolták. Fel kellene mentenie valakit – egy igen veszélyes embert – a lánya életéért cserébe. De ezt nem teheti.

– A góré netán egy nyamvadt bíró?

– Kormányzó. De nem ez a lényeg. A kérdés az, elfogadod-e a megbízást?

A beszélgetésüket elnyomta a háttérben szóló muzsika.

– Nincs kedvem – dörmögte Levi, majd kiitta korsója tartalmát. – Nem érek rá, sok a meló.

– Mint asztalos? – vizslatta őt Johanez. – Te kalóz vagy, Levi. És mindig az is maradsz.

– Hagyjon engem békén – mordult fel. – Nem azért jöttem ide, hogy fárasszanak.

Johanez sóhajtott, kezét tördelve. Látszott rajta, hogy előre tudta: nehéz dolga lesz Részeges Levivel.

– Tudom, hogy a legutóbbi történtek miatt nem akarsz újra vízre szállni. Ami érthető. De sok idő telt el azóta.

– Magának fogalma sincs semmiről, öreg – vágta rá Levi, ujjával az üres korsót kopogtatva.

– Egy kicsit sem érdekel a lány élete?

– Nem az én lányom.

– Magadat hibáztatod a hajód és a legénységed elsüllyedéséért, de…

– Én voltam a kapitány! – vágott közbe feszülten Levi. – Így igenis az én saram.

– Hatalmas és kegyetlen vihar volt. Amit tudtál, azt megtetted.

– Maga semmit sem tud! – dühöngött Levi, ökölbe szorított kézzel.

Johanez megtörölte verejtékező homlokát.

– Mondja, mi a csudát akar tőlem, öreg?!

– Azt, hogy elfogadd a megbízást. Hogy segíts. Te jól ismered a vizeket, a kalózokat… Tudom, hogy te megtalálnád, és megmentenéd a lányt.

– Még egy korsó bort! – szólt fennhangon Levi a pultos felé, majd visszafordult Johanezhez. – Keressen mást. Végeztünk, öreg.

A férfi lassan visszatette kalapját, majd elhagyta az ivót.

De később, mikor Levi már csaprészeg volt, visszatért.

– Az agyamon folyik ki ez a nyamvadt gyanta… – morogta Részeges Levi a hideg műhelyben munka közben.

– Szervusz, Levi! Hogyan telik a munka? – lépett be Johanez az olajlámpással megvilágított, fűrészporos helyiségbe.

– Magát még mi a rossz seb hozta ide? – nézett fel fátyolos tekintettel a munkából az asztalos.

– Csak gondoltam, teszek még egy próbát – felelte nyugodtan.

– Bökje ki! De fogja rövidre, mert sok a meló – vetette oda részeg hangján Levi, miközben újra elővette a kézifűrészt.

– Az ajánlatról lenne szó, Levi, amit ma tettem neked az ivóban.

– A maga góréjáról… meg annak az elrabolt leánykájáról? – kérdezte fásultan az asztalos.

A keménykalapos férfi bólintott.

– Azt már lerendeztük, öreg – vágta rá Levi.

– Levi, te kalóz vagy. És egy kalóz nem bírja sokáig a tenger nélkül. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban is hallod a kék tenger hívószavát.

– Ne fecsegjen már összevissza!

– Ez nem üres fecsegés, Levi – szólt halkan Johanez, majd sétálni kezdett a műhelyben.

– Érdekel is engem a maga góréja… meg az ivadéka… és az is, hogy maga miket fecseg – morogta az asztalos.

– Levi, be kell vallanod, hogy az ajánlat, amit tettem, igen kedvező számodra. Visszatérhetsz a tengerre, saját hajóval és legénységgel. Újabb kalandok… emellett rengeteg pénz üti a markod. Mondd, mit veszíthetsz? – fürkészte arcát Johanez.

Levi ekkor egyenesen a szemébe nézett.

– Hát nem érti, öreg? Senki fia nem fog bízni egy olyan kalózkapitányban, aki hagyta odaveszni a hajóját a legénységével együtt.

– Én úgy hallottam, nem hagytad – felelte csendesen Johanez. – Az utolsó percig menteni próbáltad őket. Végül így sikerült megmentened hármukat is. Úgy, hogy téged is kishíján elnyeltek a vad hullámok.

Ezután mindketten hallgattak.

Közben Levi befejezett egy asztallapot. Kissé dülöngélve levetette magát egy székre, és kiitta kupája tartalmát.

– Én a saját szabályaim szerint dolgozom. Nem engedem, hogy ugráltassanak – dörmögte alig érthetően, félig lehunyt szemmel.

– Ez nem gond – felelte Johanez. – Mindent úgy intézel, ahogy akarsz. Csak mentsd meg a lány életét, és hozd haza.

Közelebb lépett hozzá.

– Nos? Elfogadod a megbízást? Ígéred, hogy mindent megteszel, amit csak tudsz? – nyújtotta felé a jobbját.

Levi mordult egyet. Végül azonban kezet rázott Johanezzel.

– Köszönöm, hogy segítesz, Levi. Holnap gyere el hozzám. Elmondom a részleteket, megadok minden szükséges nevet és információt. Ezután megkapod a hajót, a legénységet, és a pénz első felét – mondta a férfi, majd Levi kezébe nyomott egy cetlit a címmel.

Levi ismét csak mordult egyet, kabátzsebébe süllyesztette a papírt, és lehunyta a szemét.

Mire Johanez az ajtóhoz ért, Részeges Levit már elnyomta az álom.