„titok” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 15. 12:06 Élet ❤️ 3 👁️ 20

Terézia kezében megállt a fakanál, épp a fortyogó szilvalekvárt kavargatta a sparhelten. Ugyan ki kopoghat az ajtaján? Faluhelyen mindenki ismerte egymást, a kopogást nem ismerték, bejáratosak voltak egymáshoz, kopogás nélkül is. Lehúzta a nagy üstöt a tűzhely szélére, megtörölte a kezét, és ajtót nyitott. Egy sudár, barna hajú, jó vágású fiatalember nézett vele szembe.
– Jó napot kívánok! Bercsényi István vagyok, és az édesanyámat keresem. Ugye maga az? – tette fel kérdését az ajtóban álló idegen.
– Jó napot magának is! – hűlt meg a vér Teréziában. – Rossz helyen járhat, itt nem lakik az édesanyja.
– A lakosságnyilvántartó szerint ezen a címen lakik. Sok évembe telt, amíg kinyomoztam a lakhelyét. Bercsényi Teréziának hívják.

Mintha kést forgattak volna az asszony szívében, hideg…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 03. 12:45 Misztikus ❤️ 3 👁️ 16

A fiú csendes léptekkel haladt az öreg, elhagyatott épület felé. Elhatározta, hogy ma mindenképpen megteszi. Úgy érezte, elég bátor hozzá, hogy megtegye. Az a szóbeszéd járta, hogy az öreg épület alagsorában szellemek laknak. Olykor-olykor zeneszót is hallani. Mintha valaki zongorán játszana. A fiú lassan lebotorkált a lába alatt rémisztően nyikorgó lépcsőkön az alagsorba. Már csak pár lépés választotta el a folyosó végi helyiségtől. Mire az ajtóhoz ért, már a torkában dobogott a szíve. Félt. Megpróbálta kinyitni az ajtót. Első próbálkozása kudarcba fulladt. Az ajtó nem nyílt ki a többszöri próbálkozása ellenére sem. Utolsó erőfeszítésével rántott egyet az öreg ajtón… és az hatalmas nyikorgással ugyan, de kinyílt. Óvatosan lebotorkált a meredek lépcsőkön. Leért. Első pillantása az öreg…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 07. 20:51 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 12

Aleandro oda lépett Bonnie mellé, miközben Leonardo még mindig ott állt, határozott tartással, elegánsan, mintha maga lenne az idő. Aleandro félrebillentett fejjel nézte a férfit, majd halkan megkérdezte:
– Ti... honnan ismeritek egymást?
Bonnie szeme egy pillanatra megtorpant. A múlt súlya nehezedett rá, de nem akarta kibontani azt a régi, gondosan elrejtett emlékkupacot.
– Fiatalkorunkban találkoztunk – válaszolta zárkózottan, tompa hangon.

Leonardo bólintott, és mintha tisztelte volna Bonnie hallgatását. Aleandro arcán átfutott valami. Egy árnyalatnyi feszültség. A férfi túl udvarias volt, túl nyugodt... gyanúsan tökéletes.
Ekkor Bonnie feléjük fordult, és kissé feszélyezetten megszólalt:
– Szeretném bemutatni a fiamat, Matteót. Matteo, ő Leonardo Vescari.
Leonardo finoman…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 07. 20:48 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 20

Aleandro idegesen járkált fel-alá Bonnie házának apró teraszán.
A bejárati ajtó zárja halkan kattant.
Bonnie ott állt. Arca sápadt volt, szemei karikásak, de mégis gyönyörű – a törékenységében is. Megrezdült a keze a kilincsen, ahogy visszanézett Aleandróra.
– Bejössz?
A férfi nem szólt semmit, csak bólintott. Lassan lépett be, mintha attól félne, egyetlen mozdulattal összetör valami régit és valami újat is egyszerre. Bonnie leült a kanapéra, hátát a párnáknak vetve, mintha ezzel próbálná elérni, hogy ne remegjen. Aleandro szemben foglalt helyet. Egy ideig csend volt.
Aztán ő törte meg.
– Sajnálom. Minden szót, minden pillantást, minden hallgatást, amivel fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy nem érthetek mindent… de annyira szeretlek, Bonnie.
Bonnie lassan felnézett. A szeme…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 07. 20:43 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 13

A nap már rég lebukott a Cinque Terre dombjai mögött, de a Manarolai nappaliban még izzott a feszültség. Aleandro a kandalló előtt állt, Bonnie háttal neki, kezében egy régi fényképet szorongatott.
– Bonnie… kérlek, ne fordítsd el a fejed. Tudom, hogy van valami, amit rejtegetsz – Aleandro hangja lágy volt, de határozott. – Mióta ideköltöztél, érzem, hogy a múltad nem hagy nyugodni. És… a fiú. Matteo. Valami van vele, ismered igaz?
Továbbiak felfedezése
Ajándékkosarak
Bonnie megdermedt. Egy pillanatig úgy tűnt, nem is lélegzik. Aztán lassan leengedte a fényképet.
Továbbiak felfedezése
Ajándékkosarak
– Ne kérdezz tovább – suttogta. – Kérlek, Aleandro… nem vagyok kész rá.
– De én nem játszmázni akarok veled! – csattant fel Aleandro. – Érezlek. Ismerlek. És látom, hogy szenvedsz. Ha…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:15 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Megint egy este… a gyertya fényét figyelve,
szorítom a könyvem, gondolkodva, a holdat nézve.
Szépek a betűk, hideg van, a szemem lassan fárad.

– Mondd, mit akarsz tőlem, könyv?
Mi az, amiért viszed a szívem minden este, örökké, örökre?

– Olvass el engem – szólt a könyv, lapjait széttárva,
a szélfúvás közepette.
A kislány felemelte, remegve.

– Mikor az első gyerek elnevette magát a földön,
nevetése ezer darabra tört.
Ebből lettek a tündérek.

– Tündérek nem is léteznek… hazudsz. Hiába.
Kezemben tartalak, olvaslak.
Kezeimből nem szabadulhatsz, nekem nem hazudhatsz!

– Míg nem olvastál el, felettem nem rendelkezel.
Olvass el, és meglátod… ma este megtudod,
mi a kívánságod.
Mert ha elolvasol, a kívánságod reggel teljesül.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:01 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 10

Ó, te könyv, ha beszélhetnél, vajon mit mondanál?
Kislány vagyok, nem buta – miért vagy minden este csukva?
Lapjaidban titok lappang.
– Kislány, ne légy oly kíváncsi már.
– Te beszélsz?
– Nem csak most, ma este. A titkom őrzöm, s talán egyszer elolvashatod. Lehet, épp ma, a hóesés közepette.

Ó, te könyv, kérlek, meséld el a titkodat!
– Nyiss ki, és olvass.
A szemed látja majd a titkomat, de vigyázz: álmaidat, vágyaidat is megmutatom.

Pici kéz nyitja a könyvet, remegve, gyertyafény mellett figyelve.
Mik az első szavak a szakadó téli estén?
Hogy alszom vajon?

A titok, amely én vagyok: minden este melletted alszom.
Amit álmodsz és vágysz, minden este megkapod.
Alszol, és megírsz engem álmodban – minden este.

S reggel nem emlékszel semmire.
A titok az, hogy a könyv…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:28 Horror ❤️ 0 👁️ 25

Egy szép fiatal lány feküdt lázasan az ágyon, a másik lány próbálta törölgetni a homlokát.
Nagy volt a baj: este van, és ketten maradtak, két testvér.

Beesteledett, a lányok csak nézték egymást. Égett a gyertya, és a vihar közeledett. Kelly, aki nem volt olyan szép, folyamatosan törölgette a testvére homlokát. Az eső elkezdett erősen esni. Heather csak forgatta a fejét jobbra-balra, nehezen szólt.

– Kelly, miért csinálod ezt? Nem érdemlem meg! Hagyd, hadd haljak meg! – szólt a testvére, aki gyönyörű szép volt.

Kelly csak törölte a homlokát a testvérének, az idő kint egyre rosszabb lett. Hideg szél fújt, ketten voltak egy sötét szobában az emeleten, ahol gyerekkorukban laktak.

– Heather, nem bocsátottam meg neked! – szólt Kelly, és abban a pillanatban megdörrent az ég. Hideg…