„tündérek” – novellák címszó szerint

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 09. 20:07 Élet ❤️ 1 👁️ 20

Ma végre felébredtem téli álmomból, és csigaházamból kimozdultam. Az éledező tavaszi napsütés és a lenge szél kicsábított a szabadba.
A parkban ilyenkor virágzik a mogyorófa, a lengedező szellő ide-oda ringatja a vidáman himbálózó aranysárga fürtöcskéket.
A házak előtt eltévedt hóvirágok hullajtják szirmaikat, de nyomukban már nyílnak a színes kis kerti virágok, bontogatja sárga szirmait a nárcisz, és szivárványkék füzike nyújtózkodik félénken a füvek közül.

A lábam természetesen már magától is tudja, merre induljak. Szívemet az erdő mágnesként vonza maga felé, így már egy pillanatra sem kérdés, hogy merre visz az utam.
Remek útitársam is akadt, az unokám, aki szintén természetszerető, szívesen velem tartott.
A szokásos útvonalunkon bandukoltunk, közben jókat beszélgettünk, és a…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 02. 18. 23:07 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 19

Egy erdő közeli kis településen nőttem fel. Ezért, vagy ki tudja mi is valójában az oka, de gyermekkorom óta szeretem a hegyeket. A lakótelepet, ahol éltünk körülölelte a Bükk erdő.
A méregzöldlevelű fák látványa – ahogy délcegen nyújtózkodtak az ég felé, mindig félelemmel vegyes csodálattal töltött el. Az erdő minden évszakban elkáprásztatott szépségével, és az évszakhoz illő változatos ruháival.
Kisiskolás koromban a szüleimmel gyakran jártunk a közelbe kirándulni gombát szedni. Elég korán megismerkedtem az erdő, és a természet szépségeivel. A fák melletti tisztás nagyon erős kakukkfű illatot árasztott, és a rét tele volt vadvirággal és szamócával. Eleinte csak apukámmal mereszkedtem be az erdő mélyére, ami akkor számomra még félelmetesnek tűnt. Emlékszem, milyen óvatosan lépkedtem a…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 16. 06:03 Karácsony ❤️ 1 👁️ 14

A tél csendesen borult a hegyek közé simuló völgyre. A fenyők ágai roskadoztak a hótól, a levegőben frissen hasított fa illata keveredett. Karácsony közeledett, és a táj lassan ünneplőbe öltözött.

A völgy szélén, egy mohával fedett pici házikóban élt három tündér. Nem voltak nagyobbak egy gyerekkéznél, mégis régóta őrizték a gyógyítás és a szeretet titkait. Líra volt közülük a legidősebb, haja ezüstösen csillogott, tekintete mindent észrevett. Csendilla ritkán beszélt, de az ujjai alatt az öltések sosem tévedtek. Aprócska Pír mosolya pedig ott maradt a levegőben, akár egy meleg gondolat.

Azon az estén elővették a varázstűt. Nem közönséges eszköz volt. Egyetlen öltése össze tudta ölteni azt, ami elszakadt – nemcsak anyagot, hanem szeretetet, biztonságot és reményt is.

A falu…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:15 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Megint egy este… a gyertya fényét figyelve,
szorítom a könyvem, gondolkodva, a holdat nézve.
Szépek a betűk, hideg van, a szemem lassan fárad.

– Mondd, mit akarsz tőlem, könyv?
Mi az, amiért viszed a szívem minden este, örökké, örökre?

– Olvass el engem – szólt a könyv, lapjait széttárva,
a szélfúvás közepette.
A kislány felemelte, remegve.

– Mikor az első gyerek elnevette magát a földön,
nevetése ezer darabra tört.
Ebből lettek a tündérek.

– Tündérek nem is léteznek… hazudsz. Hiába.
Kezemben tartalak, olvaslak.
Kezeimből nem szabadulhatsz, nekem nem hazudhatsz!

– Míg nem olvastál el, felettem nem rendelkezel.
Olvass el, és meglátod… ma este megtudod,
mi a kívánságod.
Mert ha elolvasol, a kívánságod reggel teljesül.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:50 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 10

Amikor az első gyerek elnevette magát a földön, nevetése ezer darabra tört, és ebből lettek a tündérek. Nyáron, a meleg esti éjszakákon fényesen repültek az erdőben, táncolva, zenélve a levegőben.

Ám itt egy mécses világít ma este csak neked, álmodat sok tündér öleli meg. Elrepít az álomba, a tündérek világába. Szárnyalsz ma este, tündérekkel repülve szállsz a magasban, nevetve. Szárnyad kinő – te is tündér lettél? Hogyan történhetett? De az éjszaka már elérkezett.

Álmodj szépet, kislányom, mert te magad vagy az álom. Aztán egy puszi… biztosan elalszik. Szeretlek.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:35 Fantasy ❤️ 0 👁️ 10

Takarózz be, kislányom, este van. Mesélek, és aludni fogsz.

Három tündérke szállt az éjszakában, fényesen, a folyó partján.
Nyár volt, meleg volt, este volt.

– Tuori, miért kellett átváltoznunk Szent János-bogárrá? – kérdezte Tiara.
– Az emberek miatt, húgom. Jobb, ha nem látnak minket. Mindjárt a mezőhöz érünk – felelte Tuori.

– Kristály – szólalt meg a harmadik tündér –, miért nem maradtunk a mezőn?
– Tündérek vagyunk – felelte Tuori. – Az emberek vakok, húgom. Nem látják, csak a fényt. El tudunk bújni… csak repülj már!

Csillagok világították az eget fényesen.
Tündérek táncoltak a réten, este zenéltek, nevetve.
Az erdő este a mi világunk, amikor senki nem lát.

– Magas fákon repülünk, csillagok közt táncolunk. Tudod, mit mondott anyu? Hogy titokban maradunk.
– Nem…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…