„Várakozás” – novellák címszó szerint

Írta: Kimmel Gábor 📅 2026. 01. 28. 09:38 Egyéb ❤️ 3 👁️ 16

Kovácsné mindennap várta, hogy férje hazaérjen a frontról. Azonban 1943-ban ez igencsak merész álomnak számított. A világ akkoriban nem úgy működött, mint ma. Egyszer kellett, hogy megérkezzen a behívó, aminek a hatalma akkora volt, hogy családokat szakított szét és tett tönkre végérvényesen. A veszteségi jelentésekben férje nevével nem találkozott, ez adott neki egy kis reményt, de a másnap érkezett távirat mindent derékba tört. Az írás közölte a fiatalasszonnyal, hogy férje hadműveleti területen eltűnt. Kovácsné keservesen sírt esténként, egyedüli vigaszt nemrég született gyermekük gondozása jelentette. A férjét látta a kisfiú arcában. Az igazi erős, férfias jellemet, gyermeki vonásokkal.

– Legalább te megmaradtál nekem-sóhajtotta fájdalmasan.

A fájdalom nem szűnt, egyre inkább…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:12 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 8

Megérintett egy lélek. Néztem a férfit, ahogy lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, szomorúan lépdel felfelé a lépcsőn. Akkor még nem ismertem, csak egy szimpatikus idegen volt, aki vonzott. A lelke közben megérezte az enyém, s titokban, bármelyikünk akarata ellenére összeölelkezett vele. Itt hagyta nyomait, majd messze repült. Azóta már nem élek, csak létezem. A távolság kitartóan áll közöttünk, nem érhetem el, hiába is futnék utána. Némán ment el, s nem adott magyarázatot. Vártam, hogy ez az érzés benne is elég erős lesz, hogy megtegye felém azt a nehéz első lépést. Talán örökké kell várnom, de nem számít. Mi összetartozunk.

2024.06.18.

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 24. 12:10 Szimbolikus, allegorikus ❤️ 0 👁️ 7

Egy szoba csöndje tanú, ahogy két szív gyakorolja az együttlétet. A tenyerem alatt hullámzik a jövő, apró üzenetek kopognak belülről. Nem birtokollak, mondom, csak őrizlek. Félek, igen, de a félelem tejfehér, tápláló. Mesélek neked utcákról, ahol várnak, hibákról, amelyeket elengedhetsz. Ha kérdeznél, azt felelném: légy kíváncsi. Amikor majd találkozunk, már ismerjük egymás hangját. Addig a csendben tanulok anya lenni. Ígérem, nem leszek tökéletes, de jelen, és minden nap újra választalak. A tested bennem emlékeztet, hogy az idő most szelíd irányba folyik. Figyelek a lélegzetre, számolok reménnyel, és helyet készítek szívemben, karjaimban, a világban. Neked, csendes csodám, érkezésedig, szeretettel vigyázva rád.

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:20 Szerelmi csalódás ❤️ 2 👁️ 8

Fülledt, már-már elviselhetetlen kánikulai nyár még csak épphogy belopakodott mohón és törtető vággyal az utolsó júniusi napokba, amikor már a legtöbb köz- és felsőoktatásban tanuló hallgató is alig várja már a nyári vakációs szünetet. Az a jellegzetes, szinte semmivel sem összetéveszthető pillanat volt ez, mikor a haldokló nap a késő délutánba mártja vérvörös színeit, és még utoljára bevilágítja az élet díszletét.

A még fiatal, kölyökképű egyetemista srác szentül megfogadta magának, hogy a gimi után soha többé nem akar igazán és őszintén szerelmes lenni – és akkor erre tessék! Beleszeret váratlanul csoporttársába, aki legfeljebb csupán csak testvéri szeretetet érzett iránta.

A Kálvin téren kicsit mindig is kirívó, tüntető magányossággal álldogáló, szépen felújított neobarokkos…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 13. 04:07 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 14

Áprilishoz képest meglepően napsugaras, szinte vidám, nyárias meleg volt, amikor egy mackós termetű férfi úgy döntött, hogy taxiba száll, és beviteti magát a kórházba, mert imádott, egzotikus barátnője éppen a kilencedik hónapban volt, és persze el is folyt a magzatvize.

Annyira frusztrált, izgulós, ideges volt, hogy jóformán azt sem tudta, mit kérdezett tőle az illető taxis, aki tagbaszakadt, marcona embernek tűnt, és a jobb szeme üvegből volt. Mint később kiderült, egy bulizós társaságot szállított éppen haza, amikor egy húszas éveiben járó siheder srác váratlanul kést rántott, és bár megpróbálta előbb jobb belátásra bírni, később önvédelem címen leszerelni, az adott fiatal srác lazán és egyszerűen kiszúrta a taxis jobb szemét, és mire a sürgősségi osztályon sorra került…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 18. 14:50 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre.
– Biztosan. – jelentettem ki magabiztosan. – Hiszen jók voltunk. – És cinkosan rákacsintottam.
Széles mosolyra húzódott a szája és két kis gödröcske jelent meg a szája szegletében, akár édesapánknak.
– Úgy szeretném egyszer meglátni. Csak egyszer! – ragyogott fel meleg, barna szeme.
– Tudod, hogy nem lehet. Mindig éjjel jön, amikor alszunk. És nem leselkedhetünk utána! Tilos meglátnunk az angyalokat! – ráncoltam össze feddőn a homlokomat.
– Tudom. – motyogta maga elé Terka, miközben ujjával köröket rajzolt a jégvirágos ablakon. Aztán rálehelt és kezével elmázgálta a karikákat. Az orrát az üveghez tapasztotta és csak fújtatott, mint egy feldühödött bika, amíg…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 11. 17. 11:47 Élet ❤️ 1 👁️ 25

Nosztalgiázom.Szembejön velem egy régi dal.Eszembe jut fiatalságom,- (ugyan mi mi másra  is emlékeznék szívesen?!)
Hasonlóan is néztem ki.
Most is, várakozom, a szokásos helyen,
az ócska, régimódi lámpaoszlopnál.
- Már nem téged várlak, te eltűntél és elvesztél a ködben, ami akkor volt.-
Jött más, akinek fontosabb voltam, mint a kalandok. Dúdolgatom a régi dalt, eszembe jut ki írta.Egy híres régi zenekar.Nagyon jó szám volt, kedvenc együttesem szerezte, a dal címe,
"Az utcán". Nem véletlenül jutott eszembe, ma este koncertre megyünk.Van egy új együttes, aki szinte profi módon játsza egykori,híres zenekarom dalait.
Kíváncsian várom.