„védelem” – novellák címszó szerint

Írta: Mozef Jemer 📅 2026. 04. 09. 11:51 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 28

Esőcseppektől duzzadó, sötétkék felhők lepték el az eget. A szél egyre erősebbé vált, érezhető volt, hogy hamarosan támadni fog mindent, ami az útjába kerül.
A nyári puszta eddigi meleg, száraz látképét egyik pillanatról a másikra eltüntette a közeledő vihar. Ahogy az első villámok végigszántották az égboltot, a kis fa riadtan kérdezte a nagyot:
– Most mi fog történni?
Soha nem látott még vihart.
– Mindjárt esik majd az eső az ég felől, és oldalról tombol a szél. Évente néhányszor kell átvészelnünk ilyet, aztán minden úgy lesz, mint azelőtt – válaszolt a nagy fa.
– Fájni fog? – riadt meg a kis fa.
– Ezt egy fa sem tudhatja előre – felelte komoran a nagy.
Ketten álltak a pusztában. A nagy fa terebélyes lombjával, vastag, kérges törzsével, kemény ágaival és sziklaszilárd gyökerével…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 04. 03. 18:18 Egyéb ❤️ 1 👁️ 12

A falu szélén élt egy ember, akinek a nevét mindenki elfelejtette, miután mindenét szétosztotta. Volt, akinek tetőt adott a feje fölé, volt, akinek az utolsó falat kenyerét. De amikor eljött a fagy, az ajtók bezárultak előtte. A rágalom, mint a mérges inda, körbefonta a házát: olyan bűnöket suttogtak róla, amiket el sem követett.
Egy éjjel, amikor a magány súlya már-már összeroppantotta a vállát, a belső csendhez folyamodott. Nem vádolt senkit, csak leült a küszöbre. Ekkor érezte meg a melegséget. Nem a tűzét, hanem egy jelenlétét, amely nem igényelt szavakat. Egy láthatatlan kéz pihent meg a vállán, és egy hang, amely halkabb volt a szélnél, de erősebb a viharnál, azt súgta: „Én tudom. Én ott voltam minden álmatlan éjszakádon, minden ki nem mondott imádnál.”
Abban a pillanatban a falu…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:27 Fantasy ❤️ 1 👁️ 11

Simon nyugodtan ült és várt az előtérben. Nem sietett sehová. Nem olvasott újságot, nem nézte a telefonját, csak ült és várt. Türelmesen. Időnként fél szemmel odapillantott a sorszámkijelzőre, hogy mikor jelenik meg az 1444-es sorszám. Nem kellett túl sokat várakozni. A 4-es pult lesz az övé, ahogyan arra számított…

– Miben segíthetek, uram? – mondta serényen a biztosítási ügynök, miközben nyakkendőjét igazgatta.
– Hmmm… életbiztosítást szeretnék kötni – válaszolta lassan Simon.
– Remek! Van most egy új, akciós konstrukciónk… – az ügynök elkezdett számokat és százalékokat sorolni. Úgy tűnt, ennek a felsorolásnak ma biztosan nem lesz vége. Simon nézett, rezdületlenül. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de egyszerűen csak udvarias volt.
– Köszönöm! Ön melyiket ajánlaná?
–…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:34 Misztikus ❤️ 2 👁️ 13

Az angyal csendben lépdelt a virágos kertben, szárnyai fényt szórtak a hajnali ködre. Kezét a kislány vállára tette, hogy bátorságot adjon. A gyermek egy régi könyvet szorított magához, benne elfeledett imákkal és reménnyel. Minden lépésnél hallatszott a múlt suttogása, mégis béke született. A kert kapuja megnyílt, és a város romjai mögött új út ragyogott. Az angyal mosolya ígéret volt: védelem, tanulás és szeretet, amely hazavezeti őket. Azért, mert a hit láthatatlan fonala összeköti a sebezhető szívet az örökkévaló fényével, s a csendes gondoskodás erősebb, mint bármely félelem, vihar vagy veszteség, mely próbára teszi az embert, mégis felemel, megtart, vezet, hazáig.