„vihar” – novellák címszó szerint

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 16. 13:25 Fantasy ❤️ 2 👁️ 39

Arra ébredt fel, hogy a szél csapkodja a nyitva hagyott ablaktáblákat. Még fektében kinyújtott bal kezével megkereste az ágy melletti éjjeli szekrény közepén elhelyezett lámpa kapcsolóját. Miután lenyomta a gombot, a szoba egyik felét fény borította be. Egyszeriben láthatóvá váltak a lengő, a keretekhez ütődő ablaktáblák, melyek hangosan oly erővel csapódtak oda, hogy attól lehetett tartani, hogy kitörik belőlük az üveg. A függönyök, mint valami mesebeli szörnyek, úgy szálltak a levegőben.
Nehezen szánta rá magát, hogy felüljön az ágyban, de végül megtette, mert a kinti vihar csak most kezdett igazán tombolni. Hirtelen, dörgések, villámlások kíséretében megjelentek az első nagy, kövér esőcseppek, majd néhány pillanat múlva eleredt az eső. Most már valóban igyekeznie kellett, ha azt…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 03. 20. 11:45 Élet ❤️ 4 👁️ 36

Az ösvény, amin elindultak, félóra gyaloglás után visszavitte őket a Várhoz. Mire Noki rájött, melyik út vezet a buszvégállomáshoz, a Nap már a dombok tetején gurult. Az alkonyattal újra összegyűltek a felhők, a szél is feltámadt. Ördögszekeret kergetett, dühödten rázta a fákat. Távolról mintha kiáltást hallottak volna, de azt gondolták, csak a vihar. Az eső óvatosan kezdte, aztán mindjobban felbátorodott. Az út patakmederré változott. Térdig érő vízben gázoltak, folyásiránnyal szemben. Egymásba kapaszkodva csúszkáltak az agyagos földön. Villámok sisteregtek a sötét égbolton, a villanásokat tüstént hatalmas dörrenések követték. Az erdő nyöszörögve panaszkodott. Egy meredekebb emelkedőn Annamária elesett, visszacsúszott s fekve maradt. Nem volt ereje felállni. Noki a kezénél fogva húzta…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 11. 20. 02:33 Thriller ❤️ 0 👁️ 35

Igazán jó ötlet volt, Katalin! Ez a tábor tényleg tetszik. Bárcsak engem is idehoztak volna a szüleim, amikor gyerek voltam. József vezette vissza az autót a sztrádán, Budapest felé.

– József, biztos, hogy egyedül hagyjuk őket két hétre? – kérdezte Katalin aggódva.
– Elég már! Mások is ott hagyják a gyerekeiket. Tizenkét évesek, meg kell tanulniuk önállónak lenni. Elegem van az aggódásaidból. Ez a legjobb hely: ott a Balaton, rengeteg a program. Ráadásul már elterveztük, hogy mi is pihenni fogunk.

Az eső lassan szemerkélni kezdett, József pedig bekapcsolta az ablaktörlőt. Csend telepedett az autóra, csak az eső kopogott az ablakon.

– Valami nem tetszik nekem ezzel a táborral kapcsolatban, szerelmem. Hallottam dolgokat... – mondta halkan Katalin.
– Már Székesfehérvárnál vagyunk…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 08. 20:01 Dráma ❤️ 4 👁️ 32

A város szélén élt egy öreg zongorakészítő. A műhelyében ugyanaz a kavics feküdt a zongorán. Egy fiú megkérdezte:
– Miért van ez a kavics mindig a zongorádon?
Az öreg felvette, forgatta az ujjai közt.
– Mert ez volt az utolsó hang.
A fiú meglepetten nézett rá.
– Egy kavics hang?
-Elmesélem- mondta az öreg
– Aznap este vihar volt. Ő játszott, én az ajtóban álltam. Azt mondta, várjam meg a darab végét. Aztán villám csapott be, az ablak kitört, ez a kavics berepült, és ráesett a billentyűkre.
– És?
Az öreg lenézett.
– Az volt az utolsó hang, amit hallottam tőle. Mire odaértem hozzá, halott volt.

Írta: Mozef Jemer 📅 2026. 04. 09. 11:51 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 28

Esőcseppektől duzzadó, sötétkék felhők lepték el az eget. A szél egyre erősebbé vált, érezhető volt, hogy hamarosan támadni fog mindent, ami az útjába kerül.
A nyári puszta eddigi meleg, száraz látképét egyik pillanatról a másikra eltüntette a közeledő vihar. Ahogy az első villámok végigszántották az égboltot, a kis fa riadtan kérdezte a nagyot:
– Most mi fog történni?
Soha nem látott még vihart.
– Mindjárt esik majd az eső az ég felől, és oldalról tombol a szél. Évente néhányszor kell átvészelnünk ilyet, aztán minden úgy lesz, mint azelőtt – válaszolt a nagy fa.
– Fájni fog? – riadt meg a kis fa.
– Ezt egy fa sem tudhatja előre – felelte komoran a nagy.
Ketten álltak a pusztában. A nagy fa terebélyes lombjával, vastag, kérges törzsével, kemény ágaival és sziklaszilárd gyökerével…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 02. 16. 19:41 Kortárs ❤️ 2 👁️ 26

Kint vihar tombol ezen az őszi éjszakán, mennydörgés rázza meg az éjszakát, és kopog hangosan az eső.
Tollamat fogva ültem az asztalnál, mellkasom szúrt, és elindult a kezem, leírva, mit soha nem képzeltem.

Csodálatos este volt bizony, a kedvencem, alig vártam, hogy essen, dörögjön az ég, és gyertyafény mellett írhassak nyugodtan egyedül, én, és a vihar hangja tökéletes párosítás volt.
Nehezen indult el tollam, és nagyon lassan, inkább a vihar hangjaira figyeltem, csodálatos volt.
Mit is írjak vajon, most nagyon jó minden. Ez az időjárás ihletet ad valahogyan. De miért várom mindig ezt, miért szeretem, amit más nem szeret? Kérdeztem magamtól, és néztem kifelé az ablakon, ahogyan az esőcseppek folytak lefelé lassan.
Mit is írhatnál ilyenkor, semmi ötleted nincsen, csak a vihar…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:28 Horror ❤️ 0 👁️ 26

Egy szép fiatal lány feküdt lázasan az ágyon, a másik lány próbálta törölgetni a homlokát.
Nagy volt a baj: este van, és ketten maradtak, két testvér.

Beesteledett, a lányok csak nézték egymást. Égett a gyertya, és a vihar közeledett. Kelly, aki nem volt olyan szép, folyamatosan törölgette a testvére homlokát. Az eső elkezdett erősen esni. Heather csak forgatta a fejét jobbra-balra, nehezen szólt.

– Kelly, miért csinálod ezt? Nem érdemlem meg! Hagyd, hadd haljak meg! – szólt a testvére, aki gyönyörű szép volt.

Kelly csak törölte a homlokát a testvérének, az idő kint egyre rosszabb lett. Hideg szél fújt, ketten voltak egy sötét szobában az emeleten, ahol gyerekkorukban laktak.

– Heather, nem bocsátottam meg neked! – szólt Kelly, és abban a pillanatban megdörrent az ég. Hideg…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 31. 10:39 Kaland ❤️ 1 👁️ 25

Dél – Amerika, Paraná állam kis hegyi falujában él Scott a családjával. Szülei, Pedro és Mayra vezetik a panziót. Húga, Cindy a könyvelő és menedzser. Ő maga pedig a programszervező. Gyermekkorában rengeteget kirándultak a környék pompás erdőjében. Eveztek a Paraná folyóban és túráztak a közelben lévő vízesésekhez. Tudja, hogy a turistákat hová vigye el, mit mutasson meg a maradandó látvány és élmény reményében. 
	Az épület földszintjén a család lakik és az emeleti szobákat adják ki, ahonnan pazar kilátás nyílik a tájra. A kertben hatalmas lombos fák díszelegnek és az árnyékban padok, valamint függőágyak várják a hűvösben pihenni vágyó vendégeket. A mély csendet csak a közeli vízesés zuhataga töri meg. Itt egészen átszellemül a test és lélek. A turisták igazi paradicsoma. A folyó…