A szomorú novellák világa az élet legmélyebb rétegeibe vezet: a veszteség, a búcsú, a fájdalom, a hiány és a csendben hordozott emberi történetek birodalmába. Ezek az írások nem csak könnyeket csalnak elő – segítenek megérteni azt, amit néha kimondani sem tudunk. Itt olyan megrázó és lélekmelengető szomorú történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek az élet törékenységéről, az elmúlásról, az összetört szívekről és az újrakezdés csendes erejéről mesélnek.
A Múzsák Könyvtára szerzői olyan novellákat hoztak létre, amelyek képesek megállítani egy pillanatra a világ zaját. Olyan írásokat olvashatsz itt, amelyekben saját veszteségeid, elnémult érzéseid és régi emlékeid is visszhangra találhatnak. Ha egy szívbemarkoló történetre, egy mély érzelmi utazásra vagy egyszerűen csak egy kis lelki megtisztulásra vágysz, jó helyen jársz.
Ülj le egy percre, és engedd, hogy ezek a szomorú novellák kimondják helyetted azt, amit a szív már régóta hordoz.
A Múzsák Könyvtára szerzői olyan novellákat hoztak létre, amelyek képesek megállítani egy pillanatra a világ zaját. Olyan írásokat olvashatsz itt, amelyekben saját veszteségeid, elnémult érzéseid és régi emlékeid is visszhangra találhatnak. Ha egy szívbemarkoló történetre, egy mély érzelmi utazásra vagy egyszerűen csak egy kis lelki megtisztulásra vágysz, jó helyen jársz.
Ülj le egy percre, és engedd, hogy ezek a szomorú novellák kimondják helyetted azt, amit a szív már régóta hordoz.
A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést. Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán, és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek. Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.Tovább olvasom…
Cserepes szájjal szólt hozzám. A hangja olyan volt, mintha egész éjjel nem ivott volna vizet. – Kék az ég, s zöld a fű. A lelkem mélyén sötétséget érzek. Az udvaron álltunk. A nap tényleg élesen sütött. A fű túl zöld volt, már-már bántó. A szája szélén fekete festék száradt. Ugyanolyan, mint ami a mi garázsunkban állt félig nyitott dobozban. Nem a szemembe tekintett. A vállam fölött nézett, mintha valakit keresne mögöttem. Anyám a konyhában volt. Az ablak résnyire nyitva. Nem mozdult. Kormosné furcsa asszony volt. Mindig tudta, mikor nincs itthon anyám. És mindig akkor jött át valamit kérni. Cukrot. Sódert. Pumpát a biciklihez. Apám ilyenkor nem sietett vissza. A kert fényes volt régen. Apámmal együtt locsoltuk. A víz csillogott a leveleken, ő pedig azt mondta: –…Tovább olvasom…
Növekedett, bontogatta szirmait. Piros lesz, vérvörös, mint a többiek. Nem, nem, ő lesz a legszebb, a leghamvasabb, bársonyosabb. Illatosabb a többinél! Tudta a küldetését. Ajándék lesz a Nőnek. A nők gyönyörűek, fontosak, hisz nekik termesztik a rózsákat és tesznek meg mindent, hogy azok hibátlanok legyenek. Ő az lesz! A tökéletes! Amíg kicsi volt és gyenge, nem volt könnyű kitartani, néha megtámadták apró betegségek, gyógyszert kapott rá, ami nem volt kellemes, és az sem tetszett neki, hogy utána levágták néhány levelét. Győzni akart, ezért kitartott és mindent kibírt. Ahogy elég erős lett, ahhoz, hogy szép legyen, néha metszették a nem odaillő hajtásokat, a nem tökéletes leveleket. Nem bánta, a Nő mosolyáért bármit kibír. Eljött a „nagy nap”. Fájt ahogyan a metszőolló lemetszette a…Tovább olvasom…
Messzekék hullámokon révedezek én, hagyom, hogy újra ellepjen a fény. Vitorlásod vászna a távolba vész, hajódra pakoltál ezernyi történést: édes nevetéseket, szoros öleléseket, mindenről is szóló beszélgetéseket, a bizonyosságot, hogy engem soha senki úgy nem szeret, a figyelmességed, a gondoskodásod, az utakat tengerekhez, hegyekhez, óceánhoz, erős vállaid, mik körbefontak, és hittem, hogy minden bajtól megóvnak… …és itt hagytad nekünk minden fontos kincsed: a gyerekeinket, a barátaidat, a szüleidet, a nővéredet, az autódat, az édes otthonunkat, a közösen választott keresztet a falon, a gondosan ápolt márkás cipőidet, az illatos, jól bevált tisztítószereidet, a különleges fűszereidet, a közös képeket, a letöltött zenét, ami túlélni segített, a dobozba zárt kagylóidat, a barna…Tovább olvasom…
Hűvösödnek a reggelek. Már a macska is beszökik éjszakára a pincébe. Jól kitalálta, nem kellett macskaajtót csináltatni, beügyeskedi magát a bukóra nyitott ablakon. Az udvaron a fűnek téli frizurája van. A medence helyén körbe virágok díszelegnek, a közepén a napozóággyal, amit még együtt vettünk akciósan. Látom olykor az én drága feleségemet, ahogy nélkülem issza az édesharmatmézzel ízesített kávéját, kezében toll és füzet: ír. Az én kis művésznőm! Rólam ír. Rólunk ír. Olykor sírva fakad.... annyira szeretném ilyenkor elmondani neki, hogy nem is vagyok olyan messze, mint gondolná, érzem a lélegzetét, az illatát, a bőrét, amit annyira szerettem! De csak egy pillangót tudok odavarázsolni neki. Ő meglátja, rácsodálkozik és hallom, másként ver a szíve, érzi a közelségem. A bejárati ajtó…Tovább olvasom…
Hét óra múlt nyolc perccel. A reggel sötétebb volt, mint szokott, mintha az ég is tétovázna. A szobában a csend ült, és valami furcsa, nyomasztó érzés fogott el. Mára egyetlen feladatom volt: elültetni a virágaimat. Hófehér pulóverben és fekete munkanadrágban léptem ki a kertbe, ahol a föld még hűvös volt, de a tavasz első napsugarai már finoman simogatták az ágakat. Ástam, ültettem, újra és újra. A hideg föld átszivárgott a tenyeremen, és valami meglepő érzés kapott el, mintha nemcsak virágokat ültetnék, hanem emlékeket és valami régi részemet. A kertben piros és fehér virágok sorakoztak, de a legelőkelőbb helyen állt egy sötét színű virág. Különlegesnek éreztem. Mintha nem a földből, hanem magamból nőtt volna. Három szín tündökölt a kertben. Összekent pulóverrel léptem vissza a…Tovább olvasom…
Margit néni szeptember végén érkezett az idősek otthonába. Fia, menye, kísérte és költöztette be, úgymond, csak a téli hónapokra. Nagyon nehéz szívvel hagyta el kicsi házát, szülőfaluját, ahol már csak pár család lakott. A vele egykorúak már a falu temetőjében pihentek, a fiatalok meg szétszóródtak a nagyvilágban. Az üres házak legtöbbjét külföldiek vették meg, de télre ők is hazamennek saját országukba. Fia kitartó unszolására egyezett bele, hogy a közeli kisváros idősek otthonába költözzön. – Ne keseregjen édesanyám, nyárra majd haza visszük, ezt a pár hónapot meg csak kibírja. Itt társaságban lesz, főznek, mosnak, vigyáznak magára. Látja milyen szép, kényelmes szobát kapott, senkivel nem kell osztozkodnia. Nem volt könnyű, de ezt is elintéztem. Akkor most mi elmegyünk, hogy nyugodtan…Tovább olvasom…
A színház öltözőjében egyszerre három, foglalkoztatott, népszerű művésznő is öltözködött. Nem zavarták egymás személyes terét. Úgy tűnhetett, hogy aprócska, mikró életükbe egyes-egyedül csupán csak nekik van joguk a beleszólásra. A laikus, vagy avatatlan szemek valószínűleg nem is foglalkoztak azzal, vajon mi történhet, mi lappanghat a tulajdonképpeni felszín alatt, egyszerűen csak egy darabocskát szerettek volna egy-egy előadás alkalmával az adott színésznőkből magukkal jelképes keretek közt hazavinni. A meghívót egy csinos, filigrán, harmincas hölgy adta át, amikor a három színésznő éppen azon csacsogott, hogy a soron következő darab karaktereit miként és hogyan kellene a színpadon megvalósítani, ugyanis kezdődtek a nyíltszíni próbák, amikor egyébként is valóságos bolondokháza kezd…Tovább olvasom…
A szomorú novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek az élet mélyebb érzéseit, a veszteséget, a feldolgozást, a nosztalgiát vagy éppen az újrakezdés reményét mutatják meg. Ezek az írások segítenek megérteni önmagunkat, rálátni fájdalmainkra, és megtalálni azt a belső erőt, amely továbblendít bennünket a legnehezebb napokon is.
Ha közel áll hozzád a csendes, mély érzelmeket felidéző irodalom, nézz körül a következő kategóriákban is:
Kapcsolódó témák:
Élet, Érzelmes, Nosztalgikus, Önismereti, Romantikus
Ha közel áll hozzád a csendes, mély érzelmeket felidéző irodalom, nézz körül a következő kategóriákban is:
Kapcsolódó témák:
Élet, Érzelmes, Nosztalgikus, Önismereti, Romantikus