A nosztalgikus novellák a múlt illatát, hangulatát és elveszettnek hitt érzéseit hozzák vissza. Ezekben a történetekben ott a gyerekkor melegsége, a régi otthonok csendje, a nagyszülők bölcsessége és a hétköznapok apró csodái, amelyekre ma már más szemmel tekintünk.
A nosztalgia itt nem puszta emlék – élő, lélegző érzés, amely egyszerre megható, fájón szép és léleksimogató. Ezek a novellák újra kézen fognak, és visszavezetnek egy olyan világba, ahol minden lassabb volt, őszintébb volt, és ahol a szív emlékezni tud a saját történeteire.
Ha szereted a régmúlt hangulatát, a bensőséges emlékeket és az időbe zárt érzelmeket, a nosztalgikus történetek között garantáltan otthon érzed magad.
A nosztalgia itt nem puszta emlék – élő, lélegző érzés, amely egyszerre megható, fájón szép és léleksimogató. Ezek a novellák újra kézen fognak, és visszavezetnek egy olyan világba, ahol minden lassabb volt, őszintébb volt, és ahol a szív emlékezni tud a saját történeteire.
Ha szereted a régmúlt hangulatát, a bensőséges emlékeket és az időbe zárt érzelmeket, a nosztalgikus történetek között garantáltan otthon érzed magad.
Anekdota jelleggel Kb. úgy 8–10 éves lehettem, amikor már az apu vitt magával mindenhova. Különös hobbija volt: sporthorgászattal foglalkozott. Az ilyen horgász kifogja a halat, megméri a hosszát, a súlyát, és utána visszaengedi a vízbe. Nem egy alkalommal versenyen is részt vett. Fantasztikus felszerelése volt: bambuszbotok, üvegbotok, speciális racsnik, amiken automata továbbítóval még 150 méterre is be lehetett lőni a horgot. És még sorolhatnám, mennyi féltve őrzött dolga volt apunak. Még nekem is volt japán üvegbotom, amolyan gyermek-méretű. Gondolom, egy vagyon lehetett ez akkoriban. Avval fogtam apunak a snecit (apró hal rabló halazáshoz). Na nem úri passzióról írok ám! Ajánlotta a doki az apunak, hogy keressen valami számára megnyugtató elfoglaltságot, mivel a munkája igen…Tovább olvasom…
A téli reggel friss, ropogós csendje betöltötte a kis falut, ahol a hó olyan vastagon fedte be a domboldalt, mintha maga az ég hullatta volna le puha takaróját, megajándékozva a gyerekeket egy újabb önfeledt nappal. A nap sugarai gyengéden csillantak meg a dér csipkézte fák ágain, és a friss hó illata úgy lengte be a levegőt, mint egy ünnepi foszlós kalácsé. A hegyoldal tetején már gyülekeztek a gyerekek: vastag kabátba bújt kis alakok, akiknek arcán a pirosló pír nem csak a hidegtől, hanem a várakozás izgalmától is ragyogott. Az első csúszást mindig versennyel kezdték — ki ér le leghamarabb a nagy diófáig? — de a nap végére már senkit sem érdekelt a győzelem. Csak a nevetés számított. A kép előterében egy kislány süvít lefelé a régi fa szánkón. Haját kifújja a szél, szeme pedig…Tovább olvasom…
Nagymama unokájával régi ház muskátlis gangja előtt, a napsütötte udvarban játszik, gyümölcsfák árnyékában. A foszladozó takarón, amin ülnek, sok a játék. Kacagnak, mert a nagyi mindig viccesen beszél ilyenkor, ha játékra van idő. – Mama, ha szeretsz, mondd „meg”? – Jó, mondom: meg! Nevetnek. Csillog gyermeklélek mama és unokája szemében. – Hát persze, hogy szeretlek. Na halljam, mit szeretne az én csillagom. Tudom, valami kavarog a kobakodban. – Mama, tudom, hogy nyár van és meleg, de úgy szeretném, ha most téli táj lenne, és hóembert építenénk. – Hmmm, na legyen, de segítened kell benne. Amíg én beszaladok a házba, te elmondod a varázsigét. Megegyeztünk? Az nélkül nyáron nincs hó, sem hóember. Abrakadabra… Nagymama egy kosárral jött vissza. Félretolta a takarón a játékokat. –…Tovább olvasom…
Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle. A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…Tovább olvasom…
Szinte egész délelőtt esett az eső, a kedvem is olyan borús volt, mint az idő. Egyedül voltam, hiányoztak a rég, vagy alig pár éve elhunyt szeretteim. Hogy egy kicsit vigasztalódjak, ebéd után elővettem az egyik ősrégi megfakult papírdobozt, benne a sok-sok megsárgult fényképpel. *** Apai öregapám fiatalkori képét sokáig nézegettem, miközben megpróbáltam felidézni a tőle sokszor hallott történeteket. A fényképen egy jóvágású, ünneplőbe öltözött, fekete hajú fiatalember néz, kicsit csodálkozó tekintettel a fotográfus masinájába. Azt már tőle tudom, hogy akkor volt tizenkilenc éves, és alig pár hét múlva, már az Első Világháború egyik frontján lövöldözött az ellenségre. Ahogy mondta, nagy kedve nem volt hozzá, de a parancsot nem lehetett megtagadni, mert akkor főbe lőtték volna…Tovább olvasom…
A látszat ellenére egyáltalán nem volt jókedve. Belül, ott legbelül sírt, szinte zokogott. Senki sem tudott a titkáról. Nem tudhatták és sose fogja megtudni senki, hogy mi is történt vele akkor, azon az estén. Egy szempillantás alatt megváltozott az élete. Hetekig ki sem mozdult a lakásból. Magába zárkózott, nem érdekelte senki és semmi. Teljesen átalakult az élete: nappal aludt, éjjel virrasztott... és sírt, sokat sírt... Ma azonban hosszú, hosszú idő után elhatározta, változtat remete életmódján. Moziba készül, "A kietlen vadon" című filmet szeretné megnézni. Muszáj megnéznie, hiszen ez a film valójában róla (is) szól: a magányról, az újrakezdésről. S ezt szeretné ő is: újrakezdeni.Tovább olvasom…
A nosztalgikus novellák mellett érdemes felfedezni azokat a témákat is, amelyek hasonlóan mély, érzelmes vagy múltidéző világot teremtenek. Böngéssz a léleksimogató történetek, a családi drámák, az érzelmes novellák vagy éppen a történelmi írások között, és találd meg azt a művet, amely megszólít.
Kapcsolódó témák:
Érzelmes, Családi dráma, Dráma, Történelmi, Nosztalgikus, Önismereti
Kapcsolódó témák:
Érzelmes, Családi dráma, Dráma, Történelmi, Nosztalgikus, Önismereti