Égő csillag

Forrás: Múzsák Könyvtára facebook oldal

Torony mélyén nagyokat sóhajt,
üveghideg fal mögött lebeg ő,
kit hullámok szívverése ringat,
s haján megtörik a hold fénylőn.

Karcsú karjaival jelez a távolba,
csillan a pikkely, akár a csillag,
de a közeledő hajó nem látja,
nem érzi a titkos hívó hangokat.

A hajó siklik tovább az útján,
de megcsillan néha még a fény.
Nem hallja meg a tenger sóhaját,
és a sellőlányban apad a remény.

A hajó elúszik a messzeségbe,
ő még néz utána, amíg csak lehet.
Ó, hányszor összetört már benne
a vágy, hogy törölje a könnyeket.

Kívánsága húzza egyre messzebb,
ám a hajó örökre semmivé lett.
Álma tovább dobol a szívében,
hogy átírjon sorsot, hullámot, eget.

Nem merül el bánatban mégsem,
legyen a hajó vak, s ketrec a torony.
Keres új parazsat a tenger sötétjében,
s egy kicsiny szikrát a mély tavon.

Mert a remény sohasem fárad el,
nem számít, hogy most éj takarja.
Hullámfalakon marad örök jel,
és a sellőlány újra felmutatja.

A remény benne újra lángra kap,
és örökkön égő csillag marad.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.