Remény morzsái

Remények morzsája,
szétszóródott az asztalon,
fények ablakon játszanak,
betörnek sárgás foltokon.

Emlékek az idegszálakon,
bevillannak, csillognak,
majd elrejtőznek árnyakkal
mint a szárnyszegett pillangók.

Álmodozom, hogy összegyűjthetem
ezeket az ismert érzések darabjait
imára kulcsolt remegő kézzel,
várom ajtómban a remény ízeit.

Szívverésem egyre hevesebb,
ritmusa díszíti a könnyes csendet,
mely a köztünk lévőárnyaknak
a képzelt távolságot meséli el.

Már nem tudom remény él e,
de morzsáit még szorítom szívvel,
sebzett lelkem tőled nem enged,
s hiszem álmomban még velem leszel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.