Az új verseknek írása

Kovács Attila

Nem fáról szedett gyümölcs,
a lélek ellése az,
pecsételt szennyes teregetése,
küszködéseim termése.

Álmatlan sóhajok rúgkapálása,
homályosuló éjjeli szemrebbenés,
keservek vajúdása,
megannyi szülés.

Száradó tintafoltok lebegése,
az agyban tekergő lüktetés,
folyamatos kényszer,
egyféle Isteni ajándék.

Csendes zápor,
egy poros hajnalon,
a lehűtő gondolatok,
kellemes áradása.
Az új verseknek írása.