Az ösvény fénye

Öreg jégen oson a csend.
Holdfény tapad rá szelíden.
Megáll, hisz emlékszik valakire,
kinek szíve itt repedt a tél ölébe.

Megsiratja őt, mielőtt továbblépne.
Ott felejtett leheletben ring az emléke.
A fájó lélek ablakán jégvirág nyílik,
tovább csorog a fagy, s csokorrá bomlik.

Nem hiszi, de jönni fog a tavaszi szél,
hasad majd a jég, s elnyeli a napfény.
Ágakra rügyeket kacsint majd a remény,
s lágy hajnalok születnek a jövő ösvényén.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.