KIÜRESEDETT SAKKJÁTSZMA-FRÁZISOK

Semmilyen összefüggést
sem látok a jelenlegi
dolgok között;
nagyhatalmi kicsinyes,
olcsó sakkjátszmák váltogatnak
egymással percekként
megszegett, jól csengő,
de hasztalan ígéreteket,
pertu-alkukat, miközben
a világ egyéb részeit
– legalábbis –,
nagyon úgy tűnik,
kapásból kiadós zavarba
hozzák a hozzá
nem értő arányok.

Mintha a modern kor
kommunikációját
az ember egyre görcsösebb
nekifeszülések okán kellene,
hogy törje, amolyan
furcsa-különc akcentus okán,
akárcsak az angolt
vagy az ógörögöt.

Akár az elvadult,
terebélyeskedni vágyó
málnabokor az odakinti
közmegegyezések is
csupán csak látszólagos illúziók,
afféle jócskán elkoptatott frázisok,
melyeken újra s újra
végigzongoráz egy-egy
újabb földből
kinövő féreg-despota.

Mert már korántsem
lehet szőke s ráadás
gyanánt másfél mázsa
a megszentelt boldogság,
s mert a közétkeztetések
finanszírozása is rendre
lekerül a napirendről,
mondván ezerkétszáz
forint mégiscsak sok ám.
Mintha a felfúvódott,
pöffeszkedő akaraton is
el-elrágódna az is,
aki beledöglik,
vagy nekifeszül.

Az ember apránként
kicsit mindig változó
alakban elhagyja önmagát;
légből kapott, olcsó
vádaskodásokhoz feltétlen
csatoltak még kicsinyes
apokrif bűnjeleket,
hiszen a védelem
rendre felborítja önmagát
– minden esetben –,
helyrehozhatatlanul.

Mintha szándékosan
zselatinszagú sebhelyeket
kellene kényszerből elvakarni,
ha azt szeretnék,
hogy a másik méltó módon
mutassa ki végre önző érdek
szintű foga fehérjét.

Várakozó jelentéseken
is jobb volna tán átlépkedni,
míg lehet. A súlytalanságba
vesző, kitörlött értelem
vissza fogja kérni még
megmaradt, rozsdásodásnak
indult bilincseit.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.