JÓL TÁPLÁLT FARKASOK KORA

Most nehézkesebb az élet,
mintha több volna immár
a jóllakott ordas,
mint a sovány éhező,
akit a maga mócsing-korca sem éltet;
az összes régi biztatás
betegeskedő szívekre
bilincsként nehezedik.

Mert kicsinyeskedő dicséretekbe
belerejtett cáfolattal
most akármelyik
összeesküvés-elmélet
egyre jobban hangzik.
Mert egyszer, valamikor
kivétel nélkül mindenkit
vijjogó mentővel visznek a Halálba.

Mostan rángatják már
elégszer a méla lélek
kabátszárnyait; tolvajléptekkel
– ha megtehetnék –,
minden kihalt utcasarkon
állna egy bukott
tolvaj kuncsorogva
néminemű alamizsnáért.
Oldalt kifeszített kézfogó
tenyerek ingája egyre
inkább bizonytalankodva
hajladozik, akár a kilengő inga;
lelkek erdejében
még így is rendre
nyüszíteni kényszerülnek
kétségek alamuszi kutyái.

Előbb-utóbb kihunynak
majd az emberi érvek,
akárcsak a jól hangzó
bocsánatkérések elfelejtett
születésnapi fiaskók miatt;
a Lét féregodvaiból
lassítottan kúszik-mászik
elő egy-egy újabb
alkut kötött hazugság,
mely legfeljebb csupán
csak ideig-óráig, ha érvényes.

Odakint egymáson is
áttaposni vágyó,
röfögő kondák tülekednek
nyomakodva, míg
az egyszerű ember
jóformán saját megérdemelt
helyét se találja e nagy világban.

A rosszakarat betontuskói
már csupán csak
egy köpésre állnak a jóakarattól
– már ha van –,
zümmög egyre,
akár a duruzsoló méhraj
a gátlástalankodó hatalomipar,
hiszen már csak bégető
juhnyájak maradtak,
amiket nem őrizhetnek
folyamatosan Dávidok.
Magas árakon adják el
s tovább maguk X-ek s Y-ok –
mellékutcák csatornái,
ha felfakadnának, tonnányi
tocsogó mocsok s szennylé
árasztaná el gyarló földi lelkeiket!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.