Elmesélem mit hallottam

Márkus Katalin/Kata/

Idézet: Arany János Fülemile c. víg balladájából

Forrás: Pinterest.com

„Valahol a Tisza háton
élt egy gazda, Pál barátom.”
magányosan gazdálkodott,
lányoktól csak csókot lopott,
szép arcukat csippentette,
ám nem gondolt nősülésre,
Pál szeme huncut mosolygós,
lopott rózsa szebb illatos.

Menyecskékkel szemezgetett,
mindig akadt ki engedett,
kapatos férj horkolása
asszonyának szabadsága.
Kint a csűrben várja a Pál
boldogságuk nagy zajjal jár,
álmatlan az öreg szomszéd
a zajokra menten átnéz.

Vaksi szemek kerekednek,
rég volt mókák felsejlenek
izgalmában felkiáltott,
szerelmes pár széjjel ugrott,
könyörögve kérlelgették,
felejtse el ezt az estét,
ám a szomszéd irigy volt,
kora reggel árulkodott.

Menyecskének nincs maradás,
elhívatták a Pál gazdát
holdvilágnál szép asszonyka,
olyan vörös mint a pulyka,
szégyenében Pálra pislog,
aki mérges dühtől morog.

Miként történt hogy tudhatnám,
Pál barátom ül fogatán,
átöleli az asszonyka,
így indulnak közös útra,
ugrik a ló kerék forog,
a párocska mégsem boldog.