Reggeli szokásaim
Márkus Katalin/Kata/
Forrás: Pinterest.com
Álom fogságából szabadulva kicsit kábultan botorkálok ki a konyhába. Hunyorgó szemekkel, kezemmel automatikusan a kávéfőző felé nyúlok. Friss őrölt kávét teszek a tartójába, tetejét lecsavarva vizet öntök a tartályba, egyáltalán nem zavar, ha pár csepp vizet mellé öntök. Álmosan még nem olyan biztos a kezem. Bekapcsolom a kávéfőzőt, közben előkészítem a poharamat, kanalat, tejszínt a hűtőből.
Pillanatokon belül már orrommal incselkedik a finom, semmivel sem összetéveszthető kávé illat. Jó nagyot szippantok belőle, ez már fél ébredés! A kiöntőben még nem látom, de már hallom halk sustorgását, és láss csodát, végre megjelenik az első csepp feketekávé.
Pár pillanat és kisebb gőzfelhőt eresztve már a kiöntőben gőzölög a frissen lefőtt kávé.
Éppen, hogy meg nem szólal. Gyorsan poharamba öntöm, és még bizonytalan léptekkel elindulok vele az erkély felé. Keletre néző erkélyemet lágyan simogatva körbeöleli a reggeli napsugár. Szép kora őszi reggel van, imádok itt kávézni. Magamra terítem anyukámtól kapott jó meleg gyapjú vállkendőmet, és míg kortyolgatom a finom, forró feketét, ráérősen nézelődök.
Az utcát szegélyező platánfák sárguló levelei már jelzik, hogy vészesen közel a lombhullás ideje. Az utca megszokott reggeli lüktetésétől eltekintve szokatlanul nagy a csend. A fák lombjai közt már nem dalolnak a madárkák, a villanydrótokon sem üldögélnek a fecskék. Pár napja elrepültek, nagyon hiányzik hangos csivitelésük. Helyettük egy csapat zajos veréb röppen fel a fákról. Tudom, a veréb is madár, mégsem kedvelem őket.
Jó így kényelmesen elhelyezkedve a semmittevésnek szentelni pár percet. Végiggondolom mit terveztem a mai napra, fontossági sorrendbe rendezem teendőimet. Ezt a szokásomat már fiatal korom óta megtartottam, így ritka kivételtől eltekintve, sikerült elkerülnöm, hogy napom a befejezetlen munkák miatti idegeskedéssel végződjön. Sajnos, már a memóriám sem a régi, ezért kis noteszomba gondosan beírok pár mondatot emlékeztetőül. Lassan itt az ideje az öltözködésnek, reggelinek, és kezdődhet a nap.
Pillanatokon belül már orrommal incselkedik a finom, semmivel sem összetéveszthető kávé illat. Jó nagyot szippantok belőle, ez már fél ébredés! A kiöntőben még nem látom, de már hallom halk sustorgását, és láss csodát, végre megjelenik az első csepp feketekávé.
Pár pillanat és kisebb gőzfelhőt eresztve már a kiöntőben gőzölög a frissen lefőtt kávé.
Éppen, hogy meg nem szólal. Gyorsan poharamba öntöm, és még bizonytalan léptekkel elindulok vele az erkély felé. Keletre néző erkélyemet lágyan simogatva körbeöleli a reggeli napsugár. Szép kora őszi reggel van, imádok itt kávézni. Magamra terítem anyukámtól kapott jó meleg gyapjú vállkendőmet, és míg kortyolgatom a finom, forró feketét, ráérősen nézelődök.
Az utcát szegélyező platánfák sárguló levelei már jelzik, hogy vészesen közel a lombhullás ideje. Az utca megszokott reggeli lüktetésétől eltekintve szokatlanul nagy a csend. A fák lombjai közt már nem dalolnak a madárkák, a villanydrótokon sem üldögélnek a fecskék. Pár napja elrepültek, nagyon hiányzik hangos csivitelésük. Helyettük egy csapat zajos veréb röppen fel a fákról. Tudom, a veréb is madár, mégsem kedvelem őket.
Jó így kényelmesen elhelyezkedve a semmittevésnek szentelni pár percet. Végiggondolom mit terveztem a mai napra, fontossági sorrendbe rendezem teendőimet. Ezt a szokásomat már fiatal korom óta megtartottam, így ritka kivételtől eltekintve, sikerült elkerülnöm, hogy napom a befejezetlen munkák miatti idegeskedéssel végződjön. Sajnos, már a memóriám sem a régi, ezért kis noteszomba gondosan beírok pár mondatot emlékeztetőül. Lassan itt az ideje az öltözködésnek, reggelinek, és kezdődhet a nap.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!