Bűntudat Nélküli Piócák

Jó volna még – igaz csupán akarattal,
s tán tettel is –
egymásba bele-belekapaszkodni,
miközben tudvalevően
örvénylő bungee jumping-mélységek
felé zuhanunk alá.

Érezni immár ösztönök
titkos Morze-kód
jelrendszereiben
a belső személyiség üzeneteit;
csupán a színvak szemhéjak
áttörhetetlennek hitt sorfala
mögött, hogy elbánt
az egyszerű halandókkal
is ez a velejéig hitvány,
aljas, baromi világ.

Önhittségükbe bebambult
mohó-burgó rabtartók
telhetetlen magukkal
voszolták napjában
akár még többször is
az érthetetlennek tetsző
profit-hasznot.
Tétova lábak alatt
már a végtelenbe süpped
el megtalált otthonok menedéke.

A jósolhatatlannak hitt
létezés bizonytalan kémiája
még egyre a zakatolva
szivattyúzó szívben remeg,
lappangva dolgozik.

A csillagokon túli végzet felé
az ember csak átutazó,
lehet teljes értékű vendég aligha.
Riasztó, kibillent egyensúlyokban
billegni kényszerült még
az egykor stabilként álló is.

Táncoló kardpengékkel
egyszerre tud immár
sebezni s sérteni is
a puszta Végzet.
Mert különös póker-
s sakkjátszma már
egyszerre az,
mi itt a mindenkori történelemmel
– úgy látszik –
egyszerre változik.

Most akár a kutyákban
a kibírhatatlan viszketéseket
produkáló izgága bolhák,
úgy tapadnak az ember
lelkiismeretére is az ingyenélő,
minden percben
csak lejmolni akaró piócák.

Mind valahányan hallgatag
cinkosok e mostani
kikezdhetetlennek hitt körforgásban;
szándékosan bizonyítandó
búvópatak-identitásukkal.

Agymosott, hánykolódó agyak
kúsza fedélzetén egyre
kevésbé ismerni szilárd
szabad gondolat Atlantisz-partokat,
melyek azért még hívnának
s vinnének valahova.

Súlyosabbnál súlyosabb,
vészterhesebb semmiségeket
cipelnek lelkük zsebeiben
titkosított kulcsszavakként.
Mintha immár véglegesen
kihalt volna mindenfajta
bűntudat zsigeri tagjainkból.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.