Nem lehetek hálátlan

Rengeteg panasz hagyja el a számat,
Mióta elvesztettem édesapámat.
Nem lehetek hálátlan,
Hisz hatvan évéből harminchetet kaptam.

Harminchét év alatt sokat kaphattam,
Szeretetet, tanítást és otthont kaptam.
Mindig támaszom voltál,
Magamra soha nem hagytál.

Láttam sok-sok nehéz sorsot,
Mikor az élet rengeteg pofont osztott.
Nekem okom nem lehet panaszra,
Hiszen mindig volt ki a kezemet fogja.

Most sem maradtam teljesen magamra,
A szeretetet az élet, ha másképp is osztja.
Talán mondhatom, megleltem utamat,
A bent ragadt szavaim tollat ragadtak.

Csodás ajándékot kaptam,
Mert tollat ragadhattam.
Szavaim most már fülekre találnak,
Nem ragad magával az emésztő bánat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.